Szent Gellértre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentjére emlékezünk szeptember 24-én. Népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.
Szent Gellért Velencében született 980 körül. Kisgyermek volt, amikor szülei a Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő a Szent György-szigeti monostorba vitték. A Gellért nevet édesapja tiszteletére vette föl, aki szentföldi zarándokútja során halt meg.
Huszonöt éves korában rendtársai perjellé választották, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése céljából másodmagával Bolognába küldték. Harminckét évesen tért vissza a Szent György-szigeti monostorba, Vilmos apát halála után megválasztották apátnak, azonban három év múlva lemondott, hogy a Szentföldre indulhasson.
Gellért 1015-ben indultak útnak két társával, de a tengeri vihar Isztria partjai felé sodorta őket. Ott a Parenzo (ma Poreč) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket.
A kényszerpihenő közben Gaudentius pannonhalmi apát szerette volna megnyerni Gellértet magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Ő azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. 1015. május 3-án érkeztek Pécsre, Mór püspökhöz, majd vele és Asztrik pécsváradi apáttal Székesfehérvárra, István királyhoz mentek, aki megbízta Gellértet fia nevelésével. Ekkor nyolcéves volt Imre herceg és Gellért hét évig nevelte az esztergomi királyi palotában.
Ezután a bakonybéli remeteség évei következtek. Itt hét esztendeig böjttel, imádsággal és virrasztással töltötte napjait. Nem változtatta tartózkodási helyét, cellát épített magának, s abban könyveket szerzett, amelyeket saját kezével írt meg.
Az írások szerint a bakonybéli monostor már állt, amikor Gellért visszavonult oda és celláját távolabb építette fel az épülettől. Minden bizonnyal István király a monostoron keresztül tartotta a kapcsolatot Gellérttel és 1028-ban Ajtony vezér legyőzése után Szent István rábízta a csanádi egyházmegye megszervezését.
Gellért elsőként fölosztotta az egyházmegye területét hét főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, tevékenységét pedig István király bőkezűen támogatta.
Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. 1046 szeptemberében az egyik reggel, a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk, és a püspököt a később róla elnevezett Kelen-hegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi főplébánia-templom helyén álló templomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szent László uralkodása idején, 1083-ban avatták szentté István királlyal és Imre herceggel együtt.
Forrás: Magyar Kurír
