„Minden kapcsolatukat elvesztették a valósággal, annyira túltolták a biciklit, hogy az most már a lakosság többsége számára is látható” – mondta a német baloldali véleményvezérlésről Birgit Kelle (a képen). A neves német újságírónővel a vasárnapi választásról, a német lakosság és a médiaelit véleménykülönbségeiről és arról beszélgetett a Mandiner újságírója, hogy kire is szavazzon egy egyszerű keresztény német. Az interjúból idézünk.

A választás pillanatnyilag nagyon nehéz, mert a konzervatív pártokban, a CDU-ban és a CSU-ban, amelyek a C-t még a nevükben viselik, masszívan háttérbe szorult a keresztény perspektíva. Keresztény szempontból ezért már nem lehet feltétel nélkül a CDU-ra szavazni, ki kell mondani, hogy a politikában az a C már évek óta nem játszik semmiféle szerepet.

Ha olyan témákat veszünk, amelyek a keresztények számára húsbavágóak, például a keresztényüldözést, az életvédelmet vagy a bioetikát, akkor felmerül a kérdés, hogy miféle emberkép is képezi cselekvésünk alapját, él-e még a keresztény emberkép, vagy készek vagyunk feladni azt? Néhány dolgot megadnak a pártokban az életvédőknek, de valójában semmiféle szerepet nem játszanak, sok mozgásteret nem akarnak nekik adni.

Néhányak olvasatában a kereszténység alibifunkciót is ellát, amikor a menekültválságról van szó, akkor hirtelen mindenki felfedezi magában a felebaráti szeretetet, az ateisták, a Balpárt meg a Zöldek is reaktiválják a keresztény emberképüket, hogy a menekültpolitikájukat megindokolják, de amikor az abortuszról van szó, akkor már senki nem szereti, ha a keresztény emberképére emlékeztetik.(…)

Az ember sosem azt kapja, amit akar, azt a pártot, ami azt csinálja, amit akarok, magamnak kéne megalapítanom. Az ember mindig csomagot vásárol, a legkisebb rosszat. Azon pártok közül, akiknek valóban van esélyük a Bundestagba jutni és kormányra kerülni, szövetségi szinten a CDU a keresztények számára az egyetlen opció.

Nem csak én érzek így, a polgári táborban sokan látják, hogy nagyon is vannak olyan pozícióik, amelyek korábban a CDU álláspontjai voltak. Az AfD nem új álláspontokat talált fel, hanem a CDU által előállított vákuumot töltötte ki. A CDU számos témában feladta azt a polgári álláspontot, amelyet korábban elfoglalt, ilyen a családpolitika, a genderpolitika… Az AfD meg okos volt, kihasználta ezt a potenciált. Most hirtelen az a helyzet, hogy ha az ember családpárti, abortuszellenes, életvédelem-párti vagy genderpolitika-ellenes, arra azt mondják, hogy az AfD-s álláspont. Emberek, bocsánat, mi ezeket már akkor képviseltük, amikor az AfD még csak tervben sem volt, és akkoriban a CDU-n belül ezek középpárti pozíciók voltak!

A cikk további részleteit itt olvashatja el.

Megjelenését követően Hidvéghi Balázs EP képviselő is reagált a leírtakra:

Eddig és ne tovább! Mondják most a német társadalomban Birgit Kelle, az ismert német újságíró szerint. És valóban! A férfi-nő kettősséget tagadó baloldali őrület odáig jutott Németországban, hogy a közmédiában gendersemlegesen beszélnek, gendersemlegesen jön a levél a hivatalból, az egyetemistáktól pedig pontokat vonnak le, ha nem gendersemlegesen írnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy „tálibok”-ról és „tálib*nők”-ről beszélnek, akkor egy dolgot biztosan kijelenthetünk: a nyugat-európai baloldali elit minden kapcsolatát elvesztette a valósággal.

És éppen ez a teljesen irracionális ideológia az, amit nekünk, magyaroknak, meg kell előznünk. Mi nem juthatunk el idáig! Ezért volt szükség például a gyermekvédelmi törvényre. És ezért van szükség arra is, hogy legalább mi, a Fidesz-KDNP képviselői minden brüsszeli őrülettel szemben kiálljunk Magyarország érdekében!