Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész szerint a 2006-os könnygránátos, lovasrohamos ősz a jogtiprás utcai demonstrálása volt Európa szívében.

A 2006-os őszödi beszéd ma is itt van velünk. Pontosabban sokan próbálják eltussolni, átkeretezni, de a magyar nép jó része nem felejt. Méghozzá azért, mert nem a beszédet önmagát értelmezzük, hanem azt a kormányzati teljesítményt, ami megelőzte, és azokat a tragikus és szomorú eseményeket, amelyek követték – nyilatkozta a hirado.hu-nak a színművész, aki úgy gondolja, hogy a beszéd nyomán kialakult jogos állampolgári tiltakozás és a zavargások összemosása olyan átkeretezési kísérlet, ami felér a múlt meghamisításával.

Ezzel ugyan manapság is nap mint nap találkozunk, de a legtöbben mégiscsak azonosító nélküli karhatalmi erőkre emlékszünk, és egy szétzilált, demoralizált, hazugságokba és pótcselekvésbe menekülő kormányzatra. A 2006-os könnygránátos, lovasrohamos ősz a jogtiprás utcai demonstrálása volt Európa szívében.

Az azt levezénylő, a hatalmi nárcizmusban fürdőző miniszterelnök hosszú veszteglés után ki is került a magyar politika élvonalából. Ma annak lehetünk tanúi, hogy a múlt visszatér – mondta Rátóti Zoltán és ahogy sokan mások, ő is pontosan emlékszik, hogy milyen körülmények között hallotta az őszödi beszédet.

Bár a beszéd értelmezése körül később egy számomra meglepő vita alakult ki – néhány értelmiségi igazságbeszédként magyarázta az Őszödön elhangzottakat –, azt rögtön kihallottam a felvételből, hogy fordulóponthoz értünk. Akkor még természetesen beláthatatlanok voltak a következmények, de azt éreztem, hogy rendkívüli, talán nem túlzás: korszakváltást jelentő pillanatot élünk át. A mindenkori magyar miniszterelnöknek méltóságot kell sugároznia, mert nem magánember, hanem mindannyiunkat képvisel – mutatott rá a Jászai Mari-díjas színész, aki mégsem elsősorban a beszéd durva és közönséges hangnemét tartotta már akkor sem a legsértőbbnek, hanem annak tartalmi részét.

A kijelentés második része vált szállóigévé, holott az első fele az igazán drámai:

„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Az a vallomás például miért nem keltett hullámokat Európában, amikor arról beszélt:

„Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a sz*rból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”

Mint tudjuk: semmit. Ahogyan ennél kirekesztőbb miniszterelnöki megszólalást sem hallhattunk még:

„Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet.”

Szólhat-e a nemzetet képviselő kormányfő csupán a baloldalhoz? Aligha. A többi: a trágárság, az öntetszelgés, a prófétai szerep – már csak stiláris kérdés. Igaz, a stílus maga az ember – zárta gondolatait.

hirado.hu

Fotó: Kurucz Árpád