Hiába állt a Momentum vezére mellé a tagság kétharmada, a küldöttgyűlés ugyanilyen arányban megvonta a bizalmat Fekete-Győr Andrástól.
A döntést akár váratlannak is mondhatnánk, hiszen eddig úgy tűnt, a Momentum berkeiben semminek nincs következménye. Cseh Katalin korrupciógyanús, csalásgyanús üzleteire a (most már csak volt) pártelnök csupán elegánsan legyintett, közölve: nincs itt semmi látnivaló. A párelit és a tagság pedig szó nélkül tudomásul vette ezt. Van itt ez a pártfegyelem dolog, ha a főnök azt mondja, hogy nincs látnivaló, akkor nincs is – és engedelmesen becsukták a szemüket.
Ezek után Fekete-Győr meg lehetett győződve arról, hogy az ellenzéki előválasztásnak nevezett bohózat alkalmából elszenvedett csúfos leégése (tők utolsó lett, negyedannyi szavazattal, mint a 4. helyen végzett Jakab Péter) nem oszt és nem szoroz.
Az első szavazáson, ahol valamennyi párttag véleményt nyilváníthatott, még így is látszott, kétharmaduk megtartotta volna FeGyőrt, a küldöttgyűlés azonban bebizonyította, hogy a pártelitet nem érdekli a tagság véleménye. Szintén kétharmaddal, de az elnök úr kiebrudalása mellett döntöttek. Ezek után a pártelnök be is adta lemondását.
Tévedés ne essék, nem ejtünk egyetlen könnycseppet sem a demokratikus játékszabályok felrúgása mellett oly sokszor szót emelő, a fideszesekkel való leszámolásra buzdító Fekete-Győrért, mi (a demokratikus oldal) előre szóltunk. Mármint arról, hogy Gyurcsány be fogja olvasztani a moslékkoalíció pártjait, egyiket a másik után. Így majdnem biztos, hogy az első áldozat már jó úton halad a felszámolódás felé.
Ma tehát még csak azt mondjuk: pá-pá Bandika. A Momentumtól majd egy kicsit később köszönünk el.
(Címkép: MTI/Illyés Tibor)
