A hergelésből mindig jelesre vizsgázó ellenzéki sajtó újabb figyelemreméltó írással lepte meg az olvasóit, ezúttal a személyi jövedelemadó visszatérítésének ügyében. Van úgy, hogy semmi se jó, de az legalább nagyon.

Tamásné Szabó Zsuzsanna a 24.hu-n megjelent, Mélyíti a szakadékot család és család között az szja-visszatérítés című cikkének már a felütése is erős:

„Amíg az átlag fölött kereső gyerekeseket bőkezűen megjutalmazza a rendszer választások előtt, a kis keresetűek, a rászorulók legfeljebb álmodhatnak a maximum 809 ezer forintról. Miközben lesznek családok, ahol akár mindkét szülő megkaphatja a maximális szja-visszatérítést februárban – összesen több mint 1,6 millió forintot –, más családokban ennek töredéke lehet a plusz pénz, ha egyáltalán érkezik valamennyi. A rászorultság elve nyomokban sem érvényesül.”

A szerző szóhasználata nem csak ellentmondásos, de árulkodó is, hiszen a „bőkezű megjutalmazás” éppenséggel nem a „befizetett adó visszatérítésének” a szinonimája, mégis annak tünteti fel. A cél persze unalomig ismert, a demagógia harsány kimaxolása, társadalmi csoportok egymás ellen hergelése a „Te kapsz, én meg nem, pedig én mennyivel jobban rászorulnék” hamisan álszent üzenetével.

Az ellenzéki médiamunkások szándékosan nem akarják érteni a polgári kormány szemléletmódját, pedig az immár tizenegy éve változatlan: egy munkaalapú társadalom felépítése a társadalom alapegységét adó családok példátlan támogatásával. Nem segélyezésével, legalábbis nem elsősorban, hanem támogatásával, de a segélyezésre később még visszatérünk. A kormány hal helyett hálót ad, s érthető, hogy ez nem tetszik azoknak, akik mindjárt halat szeretnének, de a fanyalgók ezúttal is megfeledkeznek a valóságról, arról, hogy azt a halat valaki másnak ki kell fognia, mielőtt osztogatni kezdenénk. A szabadság, egyenlőség, testvériség elve egyszer már véresen megbukott, ahogy az egyébként történni szokott a csillámporos ideológiákkal, az emberi természet ugyanis rendre megbuktatja őket. Mivel azonban az emberi természet kiszámíthatóan változatlan, az ingyen sör és örök élet igénye is marad; vannak, aki semmiből sem tanulnak. Könnyű így a dolga skriblernek, politikusnak, kezeik alatt könnyedén pendülnek az alantas érzelmek húrjai.

De pontosan mit is jelent ez az inkriminált szja-visszatérítés?

Minden gyermekes szülőnek, aki családi kedvezményre jogosult, visszajár a 2021-ben megszerzett jövedelemből levont adó, ekho, illetve katások esetében a 2021-es tételes adó negyede. De nemcsak a családi pótlékra jogosultak kaphatják vissza a 2021-ben befizetett szja-t, mivel a visszatérítést a családi kedvezmény határozza meg. A gyermeket nevelő szülők adó-visszatérítése annak jár, aki idén akár csak egy napra is családi kedvezményre volt jogosult. Családi kedvezmény pedig annak jár, aki: gyermek után szülőként családi pótlékra jogosult, várandós nő és vele közös háztartásban élő házastárs, a családi pótlékra saját jogán jogosult, rokkantsági járadékban részesül.

A visszafizetés felső határa a 2020 december havi adatok alapján számolt éves átlagbér adótartalma, azaz 15 százaléka. Az szja és az ekho szerint adózó szülőknek külön-külön, legfeljebb 809 ezer forintot térít vissza az állam. A gyermeket nevelő katás vállalkozók a 2021-es tételes adójuk egynegyedét kaphatják vissza. Röviden ennyi a lényeg.

De térjünk vissza a rászorulók segélyezésére – megvan még az ikonikus „nincsen ingyen ebéd”  kiszólás? –, ugyanis a fanyalgók arról is könnyedén megfeledkeznek, hogy a Fidesz-kormány az első Magyarországon, amely a gyerekeknek nem csak a tankönyvet, de az étkezést is ingyen biztosítja. Az éhező gyerekek mítosza persze közkedvelt az ellenzék körében, a valóságot, sőt, annak fonákját azonban egy Forgács István romaügyi szakértővel készült interjú árnyaltabban rögzítette:

„A cigányoknak ki kellene használniuk a rendszerben meglévő előnyöket, de amíg közmunkás marad, vagy az se, addig ez nem valósul meg. Például, ahol ingyen étkezés van az iskolában a gyerekek 90%-a számára, nem megengedhető, hogy a hónap első két hetében az ételnek a fele moslékba menjen.

Moslékba megy?

Oda.

Miért, nem megy be az iskolába a gyerek?

Nem eszi meg. A hónap első két hetében sokkal több a moslék, mint a második két hétben. A hónap elején még van a családi pótlékból, apa közmunka pénzéből, ezért csipszeznek, kóláznak, energiaitaloznak, és nem eszik meg a tökfőzeléket oldalassal, inkább rántott húst akarnak. És erre a liberális barátom azt mondja, hogy főznék finomabban a tökfőzeléket, biztos megenné Józsika. De nem így van, mert Józsikának tökfőzelék helyett igenis rántott hús kell.

Mindig más a hibás.

Ebben ez van benne, igen. A hónap utolsó két hetében meg nyilván a vasszeget is megeszik, mert akkor már örülnek az ingyen ételnek. Tehát nekem az a problémám, hogy a kormány több tízmilliárdot költ el egy rendkívül fontos és jó ügyre; a gyerekszegénység ellen próbálunk ilyenformán küzdeni, hogy eléjük tesszük az ételt. És ha a kormány egy kicsit bátrabban merné felvállalni, hogy helyben lehessen ezekről beszélni, az jó lenne. Például kétmilliárd forintot juttattak arra, hogy a lányok iskolában maradjanak és ez szerintem az első olyan alkalom volt az elmúlt huszonhét év során, amikor valós problémára egyértelmű és célzott intézkedést hozott egy kormányzat.”

Mindent összevetve, értjük, hogy az ellenzéki propagandisták feladata lejáratni a kormányzat Európa-szerte példátlan családtámogatási rendszerét – s ebbe bizony a szociális juttatások is beletartoznak –, hergelni a népet hangulatkeltéssel, csúsztatásokkal, vagy akár ordas hazugságokkal is, a valóság azonban mindig szembejön. Mindig. A kérdés csak az, hogy előbb vagy utóbb.