Amit ma freudi elszólásnak nevezünk, Sigmund Freud parapraxisnak hívta. A neves osztrák pszichiáter úgy vélte, ilyenkor elfojtott gondolataink, érzéseink és motívumaink törnek elő. Freud szerint a nyelvbotlás a tudattalan erők működésének bizonyítéka, és soha nem tekinthető ártatlan elvétésnek.

„Minden elszólásnak megvan a maga oka. Sőt olykor az elszólás révén komoly önleleplezés történik” – írta A mindennapi élet pszichopatológiája című könyvében, innen ered a freudi elszólás elnevezés is. Ilyenkor rejtett gondolataink, elfojtott tudattartalmaink törnek utat maguknak. A gátló funkciók szigorú ellenőrző működése egy pillanatra fellazul, a tudatküszöb alatt kóborló, kimondásra nem szánt szavak pedig a felszínre bukkannak.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül gyűjtöttük össze, miként szólták el magukat ellenzékünk potentátjai, így mindenki saját szája íze szerint vonhatja le a következtetést, mire is gondolhattak valójában az elszólás pillanatában.

Arató Gergely, a DK politikusa tavaly májusban, a járvány első hullámának felfutásakor, mintha csak a vírusnak szurkolna, ezt találta mondani az ATV stúdiójában:

 „Százezer ember közül hány elhunyt van? Magyarországon – bocsánat, hogy tört számokban beszélek, de millióra fejezik ki – ez 4,6, Szlovákiában meg 12. De hasonló a helyzet: Lengyelországban 3, Csehországban 2. Tehát magyarán szólva Magyarország ebben a számban sem áll sajnos rosszul.”

A szintén DK-s László Imre, Újbuda polgármestere 2020 júniusában, a Heti TV reggeli műsorában zavarodott bele mondandójába, amikor azt magyarázta a műsorvezetőnek, hogy miről szólt a vita a képviselő-testületben egy közterület átnevezése ügyében. A polgármester szerint Josef Mengeléről, tehát az auschwitzi haláltábor kegyetlen orvosáról akartak volna elnevezni egy parkot a XI. kerületben. Amikor a műsorvezető visszakérdezett, hogy tényleg a náci háborús bűnösről van-e szó, László rájött, hogy mégsem Josef Mengelére, hanem Nelson Mandelára gondolt.

Tóth Bertalannak, az MSZP elnökének 2018-ban, a parlamenti választásokat követően sikerült mosolyra derítenie az országot, amikor az egymás közti eskütételen, rezzenéstelen arccal mondta bele a kamerákba, hogy

„mi nem három harmadot szeretnénk képviselni, hanem egy egészet.”

Az eset pikantériája, hogy a doktori címmel, jogászi és közgazdász (!) diplomával is rendelkező Tóth kijelentése semmilyen visszahőkölést, dünnyögést, sustorgást, de még egy „hülye vagy Berci!” – halk félmondatot sem váltott ki az elvtársaiból. Nekik semmi sem tűnt fel. Ők továbbra is komolyan hallgatták főnökük logikusan felépített, rendszerezett ünnepi szónoklatát.

Gyurcsány Ferencnek számos elszólása vált közismerté az évek során, bérmálkozásokról, öregecskedő feleségekről, összecsórt fontokról, kígyózó kígyókról és arról, hogy „le kell váltani a DK-t”, ezért most inkább azon gondolatait idézzük, amelyek kevésbé közismertek, vagy egyszerűen csak már nem emlékszünk rájuk.

Az alábbi részlet Gyurcsány 1988. augusztus 17-i keltezésű leveléből származik, amelyet a pécsi felsőoktatási intézmények (Janus Pannonius Egyetem, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pollák Mihály Műszaki Főiskola) párttitkárainak küldött:

„Úgy vélem, hogy a KISZ-nek politikai eszközökkel kell fellépnie az általa elfogadhatatlannak tartott törekvések ellen, politikai munkával kell elszigetelnie az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportokat.”

Aztán 1996 szeptemberében így nyilatkozott a Népszabadságnak:

„Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is.”

2003 júliusában pedig így:

„[Cégem akkor kezdte lízingelni a balatonőszödi ingatlant, amikor] a nemzeti tulajdonosi középosztály kialakítása volt az akkor hivatalban lévő kormány célja.”

Ezek szerint a „nemzeti tulajdonosi középosztály” – a baloldal mai szóhasználatában „gazdagok” – kialakítása üdvözlendő, amennyiben azt balos kormány tűzi zászlajára, de üldözendő, ha jobboldali kormányzat teszi. Értjük.

Az alábbi Gyurcsányi mondatot a Magyar Nemzet Online hozta 2004 februárjában:

„Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.”

2005 februárjában, az MSZP 15-ik születésnapi ünnepségén pedig azt találta mondani a Szaúd-Arábia ellen játszó magyar válogatott szereplése kapcsán, hogy

„sportolóink halált megvető bátorsággal játszottak az arab terroristák ellen”.

2005 márciusában szintén az MNO-n olvashattuk az alábbi elszólását, amely a Teadélután a kormányfővel című rendezvénysorozat egyik állomásán, az ELTE jogi karának épületében hangzott el:

„Szavazz rám és csökkentem az árakat, növelem a juttatásokat, és növelem, ööö, csökkentem az adókat.”

Karácsony Gergelyről sem állíthatjuk, hogy fukarkodna a meghökkentő kijelentésekkel, ilyen volt például az LMP-s Schmuck Erzsébet egyik nagykátai kampányrendezvényén elhangzott gondolata is:

„Legyen egy olyan alkotmányos béke Magyarországon, amihez az kell, hogy az a Fidesz amit most ismerünk, megszűnjön. Beleértve azokat a szavazókat, akik most hisznek ezeknek a politikusoknak.”

A német liberális Die Zeitnak adott interjújában pedig kijelentette, hogy „a menedékkérők jogainak a biztosítása erkölcsi kötelességük” és a programjuk része is, de ezt egyetlen plakátra sem fogják ráírni, mert „ezzel nem nyerhetik meg a választást”.

Jakab Péter szintén önmagát buktatta le, amikor arról beszélt egy hangfelvétel szerint, hogy nem egyszerűen csak az ősellenséggel szeretne összefogni a hatalomért, hanem azzal az ősellenséggel, amelyről pontosan tudja, hogy lopott.

„Piszok nehéz volt azokkal, akik ellen létrejöttünk. Mert a Jobbik tolvajok ellen jött létre, valljuk be. Eközben nekünk majd olyanokkal kell együtt menetelnünk a csatában, akiktől világok választanak el bennünket.”

Végül pedig álljon itt Márki Zay Péter örökbecsűje, amelyet nagy nyilvánosság előtt, az ellenzéki előválasztás győzteseként mondott:

Mert mi ki fogunk állni minden magyar ellen!