Először ítéltek meg kártérítést nyelvi diszkrimináció miatt magyar gyerekeknek Romániában. Fontos győzelmet könyvelhet el az erdélyi magyar közösség, ugyanakkor Bethlendi András jogász, az AGFI jogvédő csoport képviselője, aki másodmagával vitte diadalra az apáczais magyar diákok ügyét, igen borúlátó, s a magyar politikum és a magyar közösség beletörődő hozzáállását is bírálja. „Megszoktuk a törvénytelen állapotokat” – mondja.
Történelmi ítéletet hozott a napokban a bukaresti táblabíróság: megállapította, hogy hátrányosan különböztette meg a Kolozs megyei tanfelügyelőség azokat a magyar diákokat, akiknek 2016-ban nem tette lehetővé, hogy az egész megye egyetlen magyar nyelvű képzőművészeti 5. osztályt elindítsák.
A bíróság az ügyet perre vivő tíz diák számára egyenként 6-6 ezer lejes (mintegy 432 ezer forintos) kártérítést ítélt meg,
amit a tanügyminisztériumnak és a tanfelügyelőségnek kell megfizetnie. Az ítélet jogerős, az ötéves kálváriáról – amelynek végét a diákok értelemszerűen nem várták meg – bővebben korábbi cikkünkben is írtunk.
A szülők mögött mindvégig ott állt az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) jogvédő csoport, amelyik, mint megtudtuk, pro bono, azaz ingyenesen vitte az ügyet.
Képviselőjük, Bethlendi András kolozsvári jogász a Mandinernek arról beszél, mindenféleképpen figyelemre méltó, hogy ez a legelső olyan kisebbségjogi ügy, ahol nyelvi diszkrimináció okán anyagi kártérítést ítél meg jogerősen egy romániai bíróság.
Más kérdés, hogy a győzelem olyan szempontból pürrhoszi, hogy a diákok zöme más iskolákban keresett magának anyanyelvi oktatást, van, aki egészen Budapestig ment képzőművészetet tanulni magyarul. Ugyanakkor szerinte időközben lehetett volna próbálkozni, hiszen a magyarokkal nem szimpatizáló Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőt azóta leváltották, időközben az RMDSZ kormányra került, így, ha azóta újra felmerült volna az igény akár már létre lehetett volna hozni a magyar nyelvű osztályt.
Bethlendi András/Forrás/mandiner.hu
Bethlendi nem optimista, ki is mondja, szerinte ilyen szándék nem volt, mert a magyar közösség sajnos belekényelmesedett az „úgysem lehet” állapotába.
Ugyanakkor maga a döntés precedensértékű olyan szempontból, hogy rámutat: ha valakit nyelvi diszkrimináció ért, igenis érdemes bírósághoz fordulnia.
Bethlendi vegyes véleménnyel van a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) hatékonyságáról is: emlékezetes, a CNCD is elmarasztalta a tanfelügyelőséget, a főtanfelügyelő azonban nem vette komolyan az elmarasztalást. Nem véletlen: a Tanács nem köteles bírságolni vagy konkrét felszólítást tenni, lágy döntéseket hoz, így bár készségesen siet a diszkrimináltak védelmére, de felszólításai így véleménnyé fokozódnak le.
Bethlendi úgy véli, a nyelvjogi kérdésekben általában már lehet eredményt elérni a bíróságokon, ezt mutatja Kolozsvár településnév-tábláinak többnyelvűsítése is; a probléma akkor kezdődik, mint például a marosvásárhelyi líceum ügyénél, ha például ingatlan is érintett a dologban, erre valamiért az igazságszolgáltatás nagyon érzékeny, és nem a kisebbségek felé billen a mérlege.
Forrás és teljes cikk: mandiner.hu
Kép: ma7.sk
