Napjainkra Németországban elterjedt és általánossá vált a türelmetlen liberalizmus szellemisége. Az élet rendjéről vallott hagyományos felfogást elvetik, a kisebb államok fenyegetettség-érzetét nem veszik komolyan. A nagy pártoknak, mint a CDU/CSU vagy az SPD választ kell találniuk erre.

Németként főleg Kelet-Európában, de a skandináv világban is egyre inkább találkozom azzal a bírálattal, hogy manapság a németekre az intoleráns liberalizmus jellemző. Liberálisként sokáig igyekeztem ezt a kritikát kivédeni, de be kellett látnom, hogy a  szemrehányások jó része megalapozott. Öt olyan terület van, ahol európai szomszédaink kellemetlennek találják a németek részéről tapasztalható liberális türelmetlenséget.

Először is az az ellenérzés, ami a nemzettel és az állami szuverenitással kapcsolatban mutatkozik. Érthető ez az álláspont amiatt, hogy a nemzeti szocialisták, a nácik visszaéltek a nemzet és a hazafiság fogalmával. Mégis, a németek hajlamosak az egyik végletből a másikba esni. Manapság német politikusok és a média meg a tudomány képviselői arról okítják a többi európait, hogy milyen káros a nacionalizmus és milyen fontos lenne az európai integráció elmélyítése. Filozófiai szempontból ez igaz is lehetne, csakhogy ez az elmélet messze elkerüli Európa realitásait.

Az európai országok többségét olyan nemzetek alkotják, amelyeknek hosszú ideig kellett álmodozniuk a saját szuverenitásukról, gyakran kicsinyek és lakóik a nemzet kebelében érzik biztonságban magukat. Ők kétellyel figyelik a még több integráció érdekében főként Németországból érkező nyomást.

Másodszor: Németországban egyre inkább megfigyelhető a hagyományos társadalmi szerkezettől való elfordulás. Egyre jobban érvényesül az a narratíva, hogy a társadalom normális alakzatában elavult a hagyományos család szerepe. Az egyénnek életesélyeit saját sorsának szabad alakításában kell megtalálnia – saját nemének megválasztásától kezdve addig a célkitűzésig, hogy mindenki végezzen egyetemet vagy hogy minden nő érvényesüljön a munka világában.

Közép-, Kelet- és Dél-Európa sok országában okkal és joggal vonják kétségbe ezt a német életfelfogást .A társadalomról és a családról náluk többségében a hagyományos felfogás a jellemző.

Harmadszor:  azok szemében, akik nemzetállami és nemzetközi minőségükben kívánnak politizálni, ellenszenvesnek tűnik az az alapkövetelmény, amely az igazságosságot és az egyenjogúságot helyezi központba. Leginkább látszik ez a migráció ügyében. 2015-ben a németek több mint fele helyesnek tartotta, hogy egymillió háború és gazdasági nehézségek elől menekülő ember érkezik rendezetlen módon az országba. Ha akkor Ausztria, Magyarország és Horvátország nem zárta volna le határait, még néhány millióval többen lettek volna.

Igaz, nem a többség, de mégis nagyon sokan vannak a politikában és a médiában, akik azt követelik, hogy a humanitás és az igazság nevében többé-kevésbé korlátlanul fogadjon be embereket Németország és Európa. Gyakran a kolonializmus bűneivel, a kapitalizmus hatásaival indokolják ezt, vagy azzal, hogy  energiafogyasztásunk  a klímaviszonyok miatt menekülők  millióit indítja útnak, akiket aztán nekünk kellene befogadnunk. Különösképp a kisebb nemzetekben kelt ez a német elképzelés teljes ellenkezést.

Negyedszer: különösen látszik a liberális intolerancia abban, hogy lebecsüljük a kelet- és észak-európaiak fenyegetettségérzetét. Miután az oroszok annektálták a Krímet és Ukrajna egyes részeit, a balti államokban, Lengyelországban, Svéd- és Finnországban jogos félelmet éreznek az orosz inváziótól. Ezt a félelmet táplálják az oroszok manőverei és csapatösszevonásai. A német reakció manapság túlnyomórészt abban áll, hogy ezeket az országokat kioktatják arról, hogy félelmeik régi, elavult gondolkodásból erednek… Csak a fegyverkezés kontrolljáról Oroszországgal folytatott dialógus politikája elfogadható. Ezt a Németországban uralkodó felfogást nemcsak komoly szakértők tartják utópisztikusnak, de Közép- ,Kelet- és Észak-Európa országaiban is komoly aggodalommal fogadják.

Ötödször: veszélyt rejt magában a klímaproblémák abszolutizálása is. Nem vitás, hogy a klímaváltozás fenyegetést jelent az egész emberiségnek és gazdaságunk, életünk átalakítására, valamint nagyszabású technológia innovációra van szükség ahhoz, hogy az üvegházhatásokat megállítsuk és a klímaváltozás következményeit csökkentsük.

Ahogy Németországban a liberális intolerancia keretében folytatják a klímapolitikát, az hisztérikus, rövidlátó és arrogáns. Arra irányul, hogy minden más politikai szándékot és alternatívát a zöldek által diktált klímapolitika mögé helyezzenek. A türelmetlen, autokratikus jellegű liberális klímapolitika veszélyezteti a demokráciát.

Az a Németország, amelynek politikáját a progresszív, posztmodern liberalizmus határozza meg, tehertétel Európa számára.

Szerző: Joachim Krause a kieli Tudomány és Demokrácia alapítvány egyik vezetője, a Kieli Egyetem Biztonságpolitikai Intézetének igazgatója.

Forrás: Neue Zürcher Zeitung/ungarnreal.de

Fordította Zólyom Barnabás

(Címkép forrás: YouTube)