A glasgow-i klímacsúcs kapcsán meg kell állapítanom, hogy a globális felmelegedés és az az ellen való lehetséges védekezés témája elképesztően egyoldalúvá vált, s egyetlen lehetséges értelmezés, ha tetszik, paradigma vette át az uralmat a tudományos életben és a közéletben, s ami még riasztóbb, a globális döntéshozók köreiben is.
Ez az egyetlen lehetséges, elfogadott, szinte már megkövetelt értelmezés pedig a következő: az emberiség sorsát veszélyeztető globális felmelegedés oka kizárólag az antropogén, tehát nem a természet, hanem az ember által kibocsátott szén-dioxid növekvő mennyisége, amely az üvegházhatás alapján melegíti fel a Földet. Vagyis nem tehetünk semmi mást, mint hogy az emberi szén-dioxid-kibocsátást drasztikus módon lecsökkentjük, egészen a nulláig, s így talán megmenthető lesz az élet a bolygónkon. De már most is nagyon késő van, ezért a karbonsemlegesítésnek brutálisan gyorsnak és brutálisan drasztikus erejűnek kell lennie.
Itt kell máris hozzátenni: a globális felmelegedéssel kapcsolatban ettől lényegesen eltérő tudományos elképzelések léteznek, amelyek próbálnak is hangot adni, nyilvánosságot teremteni nézeteiknek, ám befolyásuk a fősodratú „bűnös szén-dioxid” elmélettel szemben jelenleg vajmi csekély, mert az uralkodó nézet mellett állnak ki a nagyhatalmak vezetői, valamint a globális intézmények egyaránt. Ezek közül is kiemelkedik az ENSZ, illetve annak megkérdőjelezhetetlen orákuluma, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a híres-nevezetes IPCC), amely éppen nemrég adott ki egy több ezer oldalas jelentést – 1990 óta immáron a hatodikat –, amely minden jel szerint a globális döntések alapjául fog szolgálni.
A jelentésnek különös súlyt maga az ENSZ főtitkára, a Szocialista Internacionálé volt elnöke, António Guterres adott nyilatkozatával, aki kijelentette, hogy „a munkacsoport jelentése vörös kód az emberiség számára. A vészharangok fülsiketítők, a bizonyítékok cáfolhatatlanok.” Nos, legalább az utóbbit ne mondta volna. „A bizonyítékok cáfolhatatlanok” – ez ebben a tudományos témában egyszerűen nem igaz.
Szarka László akadémikus, a téma kiemelkedő szakértője írta meg nemrég egy cikkében, hogy a CLINTEL (Klímaintelligencia) nevű, tudósokból, mérnökökből álló kilencszáz fős (!) nemzetközi csoport már 2019-ben arra hívta fel az ENSZ főtitkárának figyelmét, hogy „nincs klímavészhelyzet”. A csoport arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozásnak egészen más tudományos magyarázatai is lehetségesek, amelyek főként arról szólnak, hogy a globális felmelegedést nem az antropogén, tehát emberi károsanyag-kibocsátás okozza, hanem természeti, kozmikus folyamatok, bolygónk mozgásának, forgásának alakulása, illetve főként a Nap sugárzásának a változásai, tehát olyan okok rejlenek a háttérben, amelyekre az embernek meglehetősen szerény vagy inkább semmilyen ráhatása nincs.
Nemrég pedig, az IPCC fenti, augusztusban kiadott jelentése előtt, májusban 23 jeles tudós jelentetett meg egy tanulmányt a Research in Astronomy and Astrophisics nevű, rangos folyóiratban, a cikkről szóló sajtóközlemény pedig június 13-án jelent meg, és ahogy mondani szokták, „nagyot szólt”. A neves, nemzetközi tudósokból álló szerzőgárda szerint túl korai volt a szén-dioxid-alapú üveggázházhatást kikiáltani az éghajlatváltozás legfőbb okozójaként. A tanulmány eredményei egyértelműen és élesen ellentmondanak az IPCC legfrissebb jelentésének, amelyből kiderül, hogy az IPCC több ezer oldalas anyaga a napsugárzás klímaváltozásra gyakorolt hatását (a „teljes szoláris besugárzást”) egyszerűen nem vagy csak hiányosan vette figyelembe.
Egy másik helyen pedig ezt a döbbenetes mondatot írta le az MTA rendes tagja: „A jövőbeni éghajlatváltozást nem ismerjük, de a szén-dioxid-kibocsátás erőltetett visszafogása bizonyosan összeomláshoz vezet.” Továbbá: „Miközben az antropogén szén-dioxid-kibocsátás hatása az éghajlatra jelentéktelen, az erőltetett kibocsátáscsökkentés egyet jelent a hatékony energiaforrások feladásával, ami elvezethet a nyugati civilizáció összeomlásához. Magyarul: nem a szén-dioxid-kibocsátás, hanem annak erőltetett visszafogása okoz bizonyosan összeomlást. A jelentésben megtapasztalt logika alapján még az összeomlasztás is ráfogható lesz majd az éghajlatváltozásra…”
Október 26-án a fenti csoport tagjai, köztük Szarka László, nyílt levelet intéztek az IPCC elnökéhez, amelyben leírták, hogy az a jelentés, amelyet a testület az államok döntéshozói elé tett, „sajnálatos módon nem felel meg az objektív tudományos integritás normáinak, és félretájékoztatja a glasgow-i COP26 konferenciát”. Kőkemény szavak, és nem akárkik írták. Miért megyünk el ezek mellett szó nélkül? Miért nem figyelünk fel ezekre a figyelmeztetésekre? Miért? Nagyon nem szeretem, ha egy tudományosnak tűnő állítást „bemondásra” el kell fogadni, főleg nem szeretem, ha annak beláthatatlan következményei vannak.
Nem szeretem, ha bizonyos globális körök kanonizálnak egy narratívát a világról, annak működéséről, mert ezzel sajátos hatalmi céljaikat akarják elérni, mintegy ráhúzva a világra. Nem szeretem, ha Great Reseteket akarnak mindannyiunkra rákényszeríteni.
Nem tudom, kinek van igaza ebben a nagyon is kardinális, az emberiség jövőjét érintő döntéseket megalapozó globális vitában. A tét ugyanis brutálisan nagy, erre utal Szarka is: ha a hatékony energiaforrásainkat (fosszilisokat, illetve az atomerőművekből származót) a káros emberi szén-dioxid-kibocsátás mindent eluraló paradigmája okán egy hirtelen mozdulattal feláldozzuk, akkor lehet, hogy az emberiség önmagát semmisíti meg.
Szarka László is hangsúlyozza: antropogén, tehát emberi természetrombolás, környezetszennyezés van, ez ellen fel kell lépni – hozzáteszem, a konzervatív ember elemi kötelessége vigyázni a környezetére, a természetre és annak erőforrásaira. A Föld energiaforrásai végesek, ezért nem szabad a végtelenségig kimeríteni azokat, mert nincs már utánpótlás: védeni kell az erdőket, vigyáznunk kell a tiszta vízre, nem szabad szennyezni a környezetünket, s a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése is indokolt. Más kérdés azonban a globális felmelegedés, amelynek okairól igazából el kellene kezdeni nyílt vitát folytatni, és a végén levonni lassan, nehezen egy immáron megalapozott következtetést. Ezzel szemben most még a Greta Thunberg-féle balliberális, zöld-klímahisztériáknál tartunk, ami sehová nem vezet – esetleg rossz, megalapozatlan s végtelenül káros, szélsőséges, romboló erejű döntésekhez. Sokkal reálisabb lenne egy mérsékelt tempójú, lassú átállás, amellyel a fürdővízzel együtt nem dobjuk ki a gyermeket is.
Soha ne az önmagukat felkent globalista tekintélyeknek higgyünk, hanem valóban az igazságnak, szuverén módon, szabadon! A globalista világelit ronda táncba akar belevinni bennünket, amelynek a vége a pusztulás. Álljunk ellent ennek is, a józan ész nevében!
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Címlapkép: Greta Thunberg klímavédő – Wikipedia
