Francesca Rivafinoli írása a vasarnap.hu portálról.
„Kevesebb vizet, áramot, gázt kell használni” – hangzik bal felől a legújabb népnevelő szózat, özvegy Béla bácsi a faluvégen lesz szíves lejjebb tekerni a konvektort és jobban bebugyolálni köszvényes tagjait, ha nem bírja azt a kis hideget. Ideje visszavenni a hedonizmusból arrafele, Borsodhottyoska-alsón is, hisz a huszonnegyedik órában vagyunk, annak is az utolsó perceiben: muszáj, hogy végre Zsóka néni is beleremegjen minden egyes kilowattórába, amelyet a szilvalekvárfőzéssel – mintegy szegként – Gaia földanya koporsójába ver.
Tessenek példát venni a világ vezetőiről: nincs az az áldozat, amit meg ne hoznának, ha klímát kell védeni. Ott van például Joe Biden. Élemedett kora ellenére fáradságot nem kímélve fogja a kilenctonnás elnöki Cadillacet, annak hasonmását és az elnöki helikoptert, feladatja őket poggyászként az őt kísérő repülőgépflottára és előreszállíttatja az éghajlatváltozási konferenciára, hogy odaérve beülhessen az egyik előmelegített dízellimuzinba (melynek átlagfogyasztása 29,4 l/100 km, de ki számolja), majd az elnöki helikopter és a húszautós díszkonvoj kíséretében elhajtasson egy Glasgow-tól 67 kilométerre lévő, golfpályás kastélyszállóba, és aztán onnan ingázzon ugyanezen díszkísérettel a klímakonferenciára. Ahol felhívja a világ figyelmét: „Egyikünk sem lesz képes megúszni a legrosszabbat, ha nem tudjuk megragadni ezt az alkalmat” – majd rövid bóbiskolással rápihen az esti hazaingázásra és a négycsillagos golfszálló kényelmetlenségeire.
De muszáj volt neki ott laknia, mert az eredetileg kinézett ötcsillagos (szintén golfpályás) Gleneagles szálló, amely a konferencia helyszínétől 75 kilométerre kínálja magát fenségesen, már nem tudott volna elegendő számú szobát biztosítani számára – telt ház van ugyanis a sok-sok klímavédő VIP-vendég miatt, akik két klímavédés között naponta 150 kilométert autókáznak egy elegáns lakosztály kedvéért. (Egy Glasgow szívében álló luxusszállóban még most is vannak üres szobák, persze ott nem lehet golfozni.)
Aggodalomra azonban nincs ok, természetesen elektromos autókkal és terepjárókkal szállítják a vendégeket. Jó, hát töltőoszlopból mondjuk pont nincs elég Skóciában, ezért végül dízelgenerátorokat vittek oda, és azok segítségével töltik az e-Jaguarokat.
Viszont nehogy azt higgye bárki is, hogy rossz dízelről van szó, nem: ez jó dízel, mert hidrogénezett növényi olajból készült, aminek kisebb a kibocsátása; tehát így, a „24. órában” bizonyára szabadon pazarolható, talán még Grönland jege is visszafagy, ha kellően sok elektromos luxusterepjárót töltenek vele a skót vidékeken.
Boris Johnsonnak azonban – idő hiányában – sajnos magánrepülővel kellett egyik este (a fárasztó egész napos verbális éghajlatvédés után) visszaruccannia Londonba egy neves férfiklub vacsorájára; ami egyébként nem dráma, hisz eleve 400 magánrepülő érkezett a klímacsúcsra jóval messzebbről, így a házigazda útja tulajdonképpen bagatell; csak akkor az őstermelő Zsóka nénit se kellene klímaadóval szankcionálni, amiért árammal bátorkodik befőzni unokáinak a kertben termett szilvát.
Persze ott vannak a zöldek, akik példát mutatnak: ők vonattal érkeznek az éghajlatváltozási konferenciára, mert ők jó emberek. Így például az atomenergia-ellenes osztrák klímaügyi miniszter 27 órás utazás után ért tegnap éjjel Bécsből Glasgow-ba. Repülővel hat óra lett volna és feleannyi adófizetői euróba került volna az út, és bőven voltak last minute jegyek is a menetrend szerinti járatokra, tehát a miniszter asszony még akár javította is volna a repülőjáratok egy főre jutó kibocsátását, ha elfoglalt volna egy üresen maradt helyet, de ő inkább átbumlizott egy napot és másfél éjszakát az állítólag igen fontos tárgyalások előtt. Arról nincs hír, hogy visszafele is vonatozik-e – de lehetnek sejtéseink.
Félreértés ne essék, magam is nagy barátja vagyok a vonatozásnak – számtalanszor áthaladtam azon a német szakaszon is, ahol most egy szír késelt (jó kis reklám a vasútnak) –, az azonban meglehetősen életszerűtlen, hogy hétköznapi emberek tömegei válasszák éghajlatvédelmi okokból az irányonként bő egynapos (maszkos) odüsszeiát, amikor ott a repülő. Hivatalos út esetében ez azt jelentené, hogy a munkavállaló két nappal többet van távol a családjától; egy esetleges magáncélú utazásnál pedig plusz két nap szabadságot igényelne a vonatkozás.
Természetesen átállhatunk erre, de akkor legközelebb Joe Biden is szíveskedjék dízellimuzinok nélkül, karavellával érkezni Európába.
Nem kérdés: áramot, vizet, gázt nem pazarlunk, a teremtett világra vigyázunk, a mértékletesség sarkalatos erényét mindenkor szem előtt tartjuk. Mielőtt azonban bárki a (mobilnet, repülős kiruccanások és elektromos borsőrlő nélkül élő) Béla bácsikat és Zsóka néniket akarná megnevelni gázáremeléssel és klímaadóval, talán érdemes lenne első körben az egy főre jutó klímaképmutatást csökkenteni a fejlett világban. Hátha akkor automatikusan csökkenne az egy főre eső éves szén-dioxid-kibocsátás is, amely jelenleg az Egyesült Államok esetében 14,24 tonna, Luxemburgban 13,06, Németországban 7,69. Az uniós átlag 5,84, míg Magyarország fejenkénti kibocsátása kereken 5 tonna.
Forrás: vasarnap.hu. Szerző: Francesca Rivafinoli
(Címkép: mandiner.hu
