A minap találkoztam a Facebookon egy poszttal, amely lényegében az erdélyi magyarokat románozza. Úgy érzem, történelemtanárként nem mehetek el szó nélkül a szöveg tárgyi tévedései, fogalmi zavarai mellett (és akkor még a helyesírást nem is említettem). Az eredeti posztot lásd a címlapon.
A szerző alapvetően keveri a nemzetiséget az állampolgársággal. Egy modern, demokratikus felfogású államban az számít valamilyen nemzetiséghez tartozónak, aki annak vallja/érzi/tartja magát. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy adott ember hol él, dolgozik, adózik, szavaz, stb.
Annál több köze van viszont ahhoz, hogy milyen anyanyelvű, kultúrájú, melyik nemzet történelmét, hagyományait érzi sajátjának.
Másik fogalom az állampolgárság. Ennek sincsen semmi köze ahhoz, hogy az ember hol él, dolgozik, adózik. Ahhoz már valóban van köze, hogy hol szavazhat, ugyanis egy demokratikus jogállamban minden állampolgárnak van szavazati joga (kivéve persze a kiskorúakat és a közügyek gyakorlásától eltiltottakat).
Régebb voltak más kritériumok, mint például nem, vagyon, műveltség, vagy akár társadalmi osztály, de ezeket az elmúlt évszázadban inkább eltörölni igyekeztük, nem újabbakat bevezetni.
Ma Magyarország mint jogállam minden állampolgárának biztosítja a szavazati jogot. A román nemzetiségű állampolgárainak, például Méhkerék, Gyula vagy Battonya román lakóinak is. Emellett természetesen a jelenlegi országhatárokon kívül, például Kolozsváron vagy Londonban élő állampolgároknak is. Ez csak így lehet rendjén.
A poszt utolsó mondata talán még ennél is hátborzongatóbban hat a XXI. században: „egy román ne szóljon bele Magyarország belügyeibe!” Vajon helyettesíthetnénk ebben a mondatban a románokat például cigányokkal vagy zsidókkal? Jogosan lenne belőle nagy botrány.
Bodó Ádám / Facebook
