A magyar társadalom számos rétege részesül jelentősebb kormányzati juttatásban. Felelőtlen osztogatásról vagy gazdaságpolitikai lépésről van szó? Választási pénzosztás vagy lendület a gazdaságnak?– teszi fel a kérdést a Mandiner hetilap elemzésében Oláh Dániel és Pálfy Dániel Ábel.

Követni is nehéz azokat a juttatásokat, amelyek hamarosan a magyarok zsebében landolnak. A közismertebb intézkedések, mint a fiatalok szja-mentessége, a családok szja-visszatérítése, a nyugdíjemelések mellett a 13. havi nyugdíj visszaadása vagy épp a benzinár 480 forintban maximálása csupán a felszín. Jövőre ugyanis az ápolók, a bölcsődei gondozók, a szociális és a kulturális ágazat munkavállalóinak fizetését is emelik. 2022 a fegyveres és rendvédelmi dolgozók hivatásos esküt tett tagjainak hathavi fegyverpénz kifizetésével kezdődik. Ráadásul háromszázezer embert a minimálbér 200 ezer forintra emelése, nyolcszázezret pedig a szakmunkás-bérminimum 260 ezer forintra növelése hoz jobb helyzetbe. Az ellenzék felelőtlen választási osztogatásnak nevezi a juttatásokat.

Többet költünk, hogy kevesebbet kelljen költeni!

A koronavírus-válság során felmerült a kérdés, hogy érde­mes-e korábban visszatérni az alacsony – az egyébként a költekezéssel szemben hirtelen igen elnézővé váló unió által követeltnél alacsonyabb – költségvetésihiány-célhoz. Ennek alternatívája az, hogy a fiskális politika adjon kellő ösztönzést és támogatást ahhoz, hogy újrainduljon a gazdaság. A jelenlegi egészségügyi-gazdasági válságnál mélyebbet ugyanis az utóbbi évtizedekben nem látott a világ, ami indokolhatja azt, hogy a költségvetés támogatólag lépjen fel. 2010-ben is egy válságot követően kellett e kérdésről dönteni: akkor a nemzetközi szervezetek gyors megszorításokat követeltek, amit Magyarország elutasított, és ez alapozta meg az évtized rendkívüli magyar felzárkózási történetét. Az elmúlt évben az uniós átlaghoz viszonyított fejlettségi szintünk meghaladta Görögországét és Szlovákiáét, egy szinten vagyunk Lengyelországgal, és Portugália is elérhető közelségbe került.

Elemzések szerint ráadásul a nagyobb ívű átmeneti költekezés erősebb növekedést is eredményezhet, hiszen a költségvetési költésnek multiplikátorhatása van. Egy százalék­ponttal magasabb növekedés körülbelül 500 milliárdforint extra hozzáadott értéket jelent, aminek közel 40 százaléka, azaz 200 milliárd forint jelenik meg azonnal a költségvetésben. Emellett magasabb gazdasági növekedés esetén alacsonyabb lesz a GDP-arányos költségvetési hiány és államadósság is.

Nem paradoxon tehát, hogy a nagyobb költségvetési költés hosszabb távon nagyobb fenntarthatósághoz és kisebb költségvetési hiányhoz vezethet – márpedig a gazdaságpolitika célja, hogy az államadósság ne lépje túl a 80 százalékos GDP-arányos szintet. Ez azt jelenti, hogy a mérsékelt, megfontolt közpénzügyi helyreállás még segítheti is az adósság kinövését. 2010 után hazánk a megszorítások elutasításával párhuzamosan képes volt adósságot csökkenteni, miközben Görögország az állandó válság állapotába ragadt a megszorítások hatására. Az a költekezés, amelyet ellenzéki oldalon egyes szereplők felelőtlen pénzosztásnak neveznek, valójában megfontolt növekedésösztönzésnek tekinthető.

A piac nem mindenható. Az állam beavatkozása válságok idején elengedhetetlen. Már majd 100 éve tudjuk! Kaynes elmélete szinte közhely. Az hogy közelednek a választások a Fidesznek csak hab a tortán. Nekünk meg jól jönne egy New Deal!

Forrás és teljes cikk: mandiner.hu