A világ legkülönlegesebb, szent „munkahelye”, szolgálati helye a templomi szószék. A legnagyobb megtiszteltetés földi halandónak, ha a közel 2000 éves „munkahelyre”, valamelyik templom szószékére a sok millió közül felállhat. És beállhat abba a sorba, amelyben prédikátorok, hitvallók, mártírok, boldog papok, lelkészek sokasága szolgált, s hirdetheti az életgyógyító Igéket, melyek mindenkoron igazak.

Kivételes hely a szószék. Ott szólal meg nyilvánosan és kinek-kinek a maga nyelvén az örök üzenet. Martin Niemöller német hitvalló lelkész írta: A világ urai jönnek, mennek. A mi Urunk jön és marad. Ennek a páratlan adventi ténynek verbális közhírré tévő helye a szószék. Mindenütt, mindenkor.

Adventi munkahely nagyhétben és húsvétkor, az összes egyházi ünnepkörben és azok közben. A nagy Király jön – hirdeti a szószék. És azt is, hogy térjetek észhez, térjetek meg, mert „a fejsze immár a fák gyökerére vettetett” (Máté 3,10 – Károli).

Ezen az adventen számadással jövök Hozzád Uram. Kegyelmesen megengedted, hogy 50 éven át több, mint háromezer alkalommal, szent félelemmel, mégis boldog szívvel állhattam meg sok gyülekezet száznál is több szószékén. Minden szószék emlékezetes, de voltak különlegesek is. Itthon, az anyaországban, meg az elszakított részeken, Európában és még távolabb. 2004. december 5-e előtt, s még inkább csendes protestálásként utána. Szószéki töredékes számadásomat abban a hitben mondom el Neked, Uram, hogy hálás szívem magnificátját, glóriáját és allelujáját meghallod.

Minden szolgálattévő életében vannak ilyenek. Az első szolgálati helyem a budapesti Kálvin téri szószék volt, 1970 tavaszán. Teológusként kötelező homiletikai gyakorlat keretében ott kellett elmondani vizsgaprédikációmat évfolyamtársak, ismerősök és az igehirdetés akkori professzora, dr. Szabó Géza előtt. Hol van a többi kilenc? – a tíz gyógyult leprás közül az egyetlen, ráadásul samáriai, aki visszamegy Jézushoz és megköszöni neki gyógyulását.

A Felvidek teljes cikkét itt olvashatja el.

Kép: Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma