Csak lefelé!

Az ellenzék ragacsos lázálmában Mészáros és Garancsi 5,3 milliárd forint közpénzért randalírozik a Citadellán, hogy felállítsanak egyetlen, very big zászlórudat, egy 35 méterest, amelyet Orbán Farquaad nagyúr bámulhat a Karmelitából. Így kompenzál. Ej, pedig hány Bentley-t vehetett volna belőle szegény Mártha Imre.

Az ellenzéknek muszáj összekenni magával mindent, amihez ér. Ha valamiben jeleskedni szeretne, mást nem is tehet. Mérhető teljesítménye nincs, igaz, akkor sem volt, amikor bizalmat kapott és kormányozhatott. Pedig az építéshez tehetség kell, erő és állhatatosság. No meg alázat a munkával szemben.

Rombolni könnyebb, dekonstruálni egyszerűbb; s az mindig is jól ment arrafelé. Pont, mint a tagadás. Elég csak a rendszerváltozás utáni évtizedeket felidézni: az 1994-es visszarendeződéssel újra hatalomra került szocialisták első dolga volt megfúrni a budapesti világkiállítást, majd 2002-es második visszajövetelük után azonnal felszámolták a Millenáris Álmok álmodói – világraszóló magyarok kiállítását, mely a magyar géniusz nagyszerű eredményeit mutatta be. A tagadás logikája pedig 2017-ben is megjelent, amikor a Momentum által kezdeményezett népszavazás ellehetetlenítette a magyarországi olimpiát. És aztán jött a Liget-projekttel szembeni kerékkötés.

Gyűlölik az építést, irtóznak tőle, nem értik sem az okát, sem a célját. Nem véletlen, hogy az elmúlt harminc évben minden valamirevaló fejlesztést jobboldali kormányoknak köszönhetett Budapest, s vele az ország; a Rákóczi hídtól a Nemzeti Színházon, a Puskás Arénán, a Várkert Bazáron át a budai vár újjászületéséig.

De most ismét áll a bál, az apró-lelkű irigyek újra bűnnek kiáltják ki az erényt, tolvajlásnak az építést, a kommunikációs gépezet pedig olajozottan zakatol, nem alszik szemhunyásnyit sem. Lázálmukban Mészáros és Garancsi 5,3 milliárd forintnyi közpénzért randalírozik a Citadellán, hogy felállítsanak egyetlen, very big zászlórudat, egy 35 méterest, amelyet Orbán Farquaad nagyúr bámulhat a Karmelitából. Így kompenzál. Ej, pedig hány Bentley-t vehetett volna belőle Mártha Imre, közös használatra a … közzel. A szegényekkel, na.

Hiába, ki mint él, úgy ítél. De hagyjuk is a DK-vezér és kisinasa betűfolyamából kilöttyent ragacsot, nézzük inkább a tényeket. A Nemzeti Hauszmann Program tavaly július 18-án az alábbiakat tette közzé Facebook oldalán:

„Megkezdtük a Citadella megújítását! Legújabb kisfilmünkből megismerhetik Magyarország egyik leghíresebb nevezetességének kalandos történetét és jövőjét. Mikor épült és mire használták a Citadellát? Mikorra újul meg a terület? Mi várja majd az ide ellátogatókat a munkák végeztével? Nézzék meg kisfilmünket a válaszokért!”

Tehát a Citadella megújítása a Nemzeti Hauszmann Program része, s már 2021 júliusában közreadják a róla szóló elképzeléseket, így nem érheti meglepetésként egyik függetlenobjektív médiát sem, ha tényleges lépések történnek a felújítás ügyében. Lehetne úgy is – és az bizonyára nagyon demokratikus és jogállami volna –, hogy ne történjen semmi, de ez nem az a kormány, és nem is a kormányzati negyed projektje.

Mindezek ellenére tegnapelőtt mégis bombaként robban, majd futótűzként terjed tova annak a híre, hogy

„5,3 milliárd forintból állít zászlórudat a Citadellán Mészáros Lőrinc és Garancsi István cége”.

A HVG – így a Telex is – később helyesbített, s javította nüansznyi tévedését, immár a valós számokat közölve: nem a zászlórúd kerül 5,3 milliárd forintba, hanem a teljes beruházás. Maga a rúd és a hozzá tartozó szerelvények 106 millió forintért készülnek majd el, ami a teljes beruházás mindössze 2 százaléka.

Bagatell hiba, nem igaz?

A slusszpoén pedig az, hogy a közbeszerzés nyílt eljárásban zajlott, a ZÁÉV Építőipari Zrt. illetve a Market Építő Zrt. együttműködése pedig félmilliárd forintot spórol a megrendelőnek, mivel a projekt összköltségét eredetileg közel 5,8 milliárdosra becsülték.

Akkor összefoglalom: a 2014-ben ismét nemzeti tulajdonba kerülő Citadella, amelyet a szocialista kormányok éveken át hagytak lepusztulni és elrohadni, most végre megújul, csak a zöldfelületek aránya másfélszeresére nő majd. Ez a világörökségi helyszín nem magántulajdon, nem valakinek a villája, a közpénz pedig nem magánvagyonokká konvertálódik, hanem kézzelfoghatóan ott marad. A közösség tulajdonában, a látogatók örömére. De az ellenzék szerint ez nem jó, mert korrupció. Ellenben ami a karácsonyi Budapesten történik, az maga az átláthatóság és a fejlődés. Nyilván. A leszerelt kukákkal és bankjegyautomatákkal, a drogosokkal, a hajléktalanokkal, a szeméttel, az ürülékkel, a méhlegelővé keresztelt parlagokkal, a kisemberek tömegeinek elbocsátásával, az 54 főtanácsadóval, az ingatlanmutyikkal, meg a Városháza-üggyel.

És amikor azt hinnénk, hogy nincs lejjebb, kiderül, hogy de. Van. Mert ezek, amikor elérik a gödör alját, rövid töprengés után fúrnak egy újabb lyukat, és ásnak tovább. Lefelé, csak lefelé.