A zöldglobalisták azt sulykolják, hogy a bolygó megmentése érdekében a fiatalok ne vállaljanak gyermekeket. Mindezt pedig éppen itt, a csökkenő népességű Európában mondják, és nem a túlnépesedő Afrikában vagy Közel-Keleten – mondta Tóth I. János demográfus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, akit Európa népesedési problémáiról kérdezett a vasarnap.hu.

– Legutóbb arról beszéltünk, hogy Nyugat-Európa már döntött: a demográfiai problémáit a migrációval kívánja ellensúlyozni. Milyen világ elé néznek ezek az országok?

– Ez a megoldás rövid távon és mennyiségi értelemben eredményes, hiszen Franciaország, Anglia vagy Németország létszáma nem csökken. Az egy másik kérdés, hogy ez a gyakorlat hosszú távon és kulturális értelemben mennyire lesz elviselhető az őshonos népek számára. A népességpótló migráció sikere nemcsak a mennyiségi arányoktól, hanem a kulturális háttértől is függ.

Az Újvilág, kiirtva és perifériára szorítva az őshonos indiánokat, eleve bevándorló társadalomként született meg.

Az amerikai olvasztótégely sokáig kiválóan működött, amiben fontos szerepet játszott az amerikaiak magas termékenysége és a bevándorlás szigorú ellenőrzése. Ezek hiányában egyre problematikusabb az asszimiláció – lásd spanyol anyanyelvűek –, ráadásul a különböző rasszhoz tartozó emberek együttélése is egyre nehezebb.

– Hogy néz ez ki Európában?

– A népességpótló migráció sikerének az esélyei még rosszabbak. A biztonsági problémák és a gazdasági nehézségek mellett érdemes felhívni a figyelmet az európai identitás elvesztésére és az etnikai arányok gyors eltolódására. Ezt a folyamatot a kor és a település szerinti szegregáció is felgyorsítja. Egyrészt Nyugat-Európa őshonos lakossága öregszik, míg a fiatalok döntően az idegen etnikum közül kerülnek ki. Másrészt a bevándorlók a nagyvárosokban koncentrálódnak, míg az őshonos lakosság a kisebb településeken.

Az asszimiláció hiányában pedig elkerülhetetlen a népességcsere, amely óriási kulturális, nyelvi és etnikai átalakulással fog együtt járni.

– Kelet-Európa népei ez idő alatt pedig elfogynak?

– Jelenleg ezt a folyamatot látjuk. Szerencsére a magyar kormányzat azért küzd, hogy ez ne történjen meg. A családbarát politika ma már jelen van a visegrádi országokban és általában a kelet-európai régióban. Ezeknek az országoknak még van lehetőségük arra, hogy saját erőből reprodukálódjanak. Tehát ebben a régióban egyszerre van jelen a demográfiai leépülés és a születést ösztönző családpolitika. A kelet-európai pronatalista törekvéseket azonban nemcsak a pénzhiány, hanem a Nyugat antinatalizusa is korlátozza. Sőt, Nyugat kimondottan ellenségesen viszonyul Kelet pronatalista törekvéseihez.

Éppen ezért Kelet-Európa nem tudja érvényesíteni a saját nézőpontját a demográfiai kérdésekben, sem a tudományban, sem a médiában, sem pedig a politikában.

A nyugati mainstream, minden más hangot elnyom. Olyan erős az ideológiai kontroll, hogy egyes opciók nyugaton már fel sem vethetők, végig sem gondolhatók: pronatalizmus, főállású anyaság, gyerekvállalás mint erkölcsi kérdés. Holott, ha valami meghatározza jövőnket, akkor az éppen a demográfia.

– Mi lehet az oka annak, hogy erről nem lehet hallani?

– Először is a demográfiai tél – vagyis az elöregedés és a népességfogyás – egy tipikus „szürke orrszarvú”, azaz egy láthatatlan válság. Ez egy lassú és alattomos folyamat, amelyben nincsenek látványos elemek. A nem születés, ellentétben a születéssel, érzékelhetetlen. Ha megszületik egy gyerek, akkor eggyel nő a népesség, ha nem születik meg, akkor látszólag nem változik a létszám. A népességcsökkenés csak ötven évvel később realizálódik, amikor a kérdéses ember meghal. Ez egy olyan probléma, amelyet az egyes ember és így a társadalom sem képes érzékelni. Ezért is nehéz a népességfogyást politikai eszközökkel kezelni, hiszen a társadalom ezt a problémát nem érzi válságnak.

Mivel a társadalomnak a demográfiai téllel kapcsolatban nincs válságtudata, ezért ez a téma nem jelenik meg a közbeszédben, a politikában vagy éppen a választási küzdelmekben.

Természetesen a népesedés nem egyszerű téma, de a nemzetnek muszáj megismernie a demográfiai alternatívákat és kockázatokat, úgymint: sokkal több saját gyerek vagy sokkal több bevándorló, vagy pedig iszonyú elnéptelenedés.

– Említette, hogy a gyermekvállalás, a családalapítás számos európai országban már kiüresedett, mi ennek az oka?

– A nyugati társadalom uralkodó ideológiája szintén megnehezíti a demográfiai helyzettel való őszinte szembenézést. A modernizáció a demográfiai tél kérdését tiltó listára tette. Mindennek az oka pedig nem más, mint az, hogy a demográfiai telet nem valamilyen speciális ok okozza, amit könnyű lenne kijavítani, hanem maga a modernizáció.

– Hogyhogy?

– A modernizációval olyan feltételek, szokások és ideológiák alakultak ki, mint például a szexuális forradalom, individualizáció, női szerepek átalakulása stb., amelyek mellett egyre nehezebb a gyermekvállalás. A tradicionalitásban sok gyerek született, a modernizációban kevés. A tradicionális világot és értékrendet a sok gyerek jelenti és jelképezi, míg a modern világot az egyre kevesebb gyerek.

Ezért a modernizáció győzelemként éli meg a termékenység általános csökkenését, mintha erény lenne az egyre kevesebb gyerek vállalása.

Mára már hazánkban is egyre népszerűbb az az elgondolás, hogy direkt jó a szándékos gyerektelenség. Gazdasági szempontból, rövid távon és egyéni szinten ez akár igaz is lehet, de hosszú távon és társadalmi szinten ez a gyakorlat megbosszulja magát. A demográfiai folyamatok lassúsága és tehetetlensége miatt a károk nem azonnal, hanem csak néhány évtizeddel később jelentkeznek, viszont akkor sokszoros erővel csapnak le. A romló demográfiai mutatók egy láthatatlan háború jelei, mely évtizedekkel később szedi az áldozatait. Sajnos mi már ebben a korszakban vagyunk, hiszen hazánkban a magyarság létszáma már négy évtizede csökken.

Azaz nekünk kell kamatos kamattal fizetni a korábbi generációk demográfiai mulasztásaiért.

– Sokan már a gyermekvállalás kérdését a környezetvédelmi okokkal kötik össze.

– Igen, ez a narratíva egyre inkább megfigyelhető. A zöldglobalisták már kimondottan azt sulykolják, hogy a bolygó megmentése érdekében a fiatalok ne vállaljanak gyermekeket. Mindezt pedig éppen itt, a csökkenő népességű Európában mondják, és nem a túlnépesedő Afrikában vagy Közel-Keleten.

A környezetvédelem egy nagyon fontos kérdés, de minden népnek joga van a fennmaradáshoz, vagyis a stabil népességhez. A környezeti problémákra a megoldást nem az európai népek kihalása jelenti.

Nem vitatom, hogy ökológiailag problematikus lehet a népességnövekedés, de ennek a problémának az a megoldása, hogy a demográfiailag növekvő régiókban, vagyis Afrikában és az arab világban folytatunk antinatalista kampányt. A józan ésszel felfoghatatlan, hogy a magas termékenységű régiókban ezek a programok leálltak, viszont az alacsony termékenységű Európai Unióban teljes erővel tombol a klímaválságra hivatkozó antinatalista propaganda. Ezzel párhuzamosan a politikusok közlik az európaiakkal, hogy a hiányzó munkaerő miatt tömeges bevándorlásra van szükség.

Arról is kevés szó esik, hogy a környezeti válságban jelentős szerepe van a környezetpusztító termelési módszereknek és fogyasztási szokásoknak. S ez különösen igaz a fejlett világra. Ebben a régióban nem a népességcsökkenést kell felgyorsítani, hanem a termelési eljárásokat és a fogyasztási szokásokat kell ökologikusabbá tenni: fenntartható fejlődés, körkörös gazdaság, dekarbonizáció.

Ez az, amellyel a környezetterhelés csökkenthető, minden más csak ideológiai manipuláció.

 – A különböző népszerű, amerikai médiaszolgáltató vállalat csatornáin is egyre gyakrabban jelenik meg a családtalanság gondolata.

– Nem véletlenül, hiszen a család az egyik legfontosabb csatatere a korunkban folyó ideológiai háborúnak. Ebben a kérdésben is markáns nézetkülönbség van a globalisták és szuverenisták, liberálisok és konzervatívok, illetve Nyugat- és Kelet-Európa között. A legfontosabb töréspont a két oldal között, hogy a globalisták csak az emberiséget tekintik realitásnak, míg a népeket és a nemzeteket olyan kulturális fikcióknak, amelyeket el kell pusztítani.

– Amúgy felmerül a kérdés, hogy ha a nemzet csak egy fikció, akkor miért is kell elpusztítani?

Ezzel szemben a konzervatívok úgy gondolják, hogy a népek és a nemzetek „Isten avagy a természet” produktumai, tehát valóságosak és az emberi együttélés legjobb formáját jelentik. A haladók, a kommunizmus bukása után, újra egy veszélyes utópiát akarnak az emberiségre kényszeríteni. Ráadásul a népek és nemzetek eltűnése egy irreverzibilis folyamat, ezért ezeket a közösségeket nem támadni, hanem védeni kellene, ahogy védeni kell a kihalás szélére sodródott fajokat és ökoszisztémákat is.

– Hogyan látja, a demográfia terén mi felé megy a világ?

– Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, de mintha az Európai Unió elitje – összhangban a globális elittel és a tőkés társaságokkal – eldöntötte volna, hogy a reprodukciót kiszervezi a világ szegényebb részeire. Ahogy korábban a termelés jelentős részét kiszervezték Kínába és Kelet-Ázsiába, most az európai reprodukció jelentős részét szervezik ki Afrikába és a Közel-Keletre. A tőkés társaságok számára ez több szempontból is előnyös.

Egyrészt Afrikában jóval olcsóbban lehet előállítani a munkaerőt, mint Nyugat-Európában. Másrészt az identitásukban erős európai nemzetek az idegen néptömegek importjával egy másik kultúrát is importálnak, ami szükségszerűen megosztja és meggyengíti őket.

Ez pedig gyorsan elvezet a tőkés társaságok világuralmához. Ezek a folyamatok radikálisan átformálják a világunkat, és az általunk ismert európai népek, nemzetek és kultúrák két-három évtized alatt végérvényesen el fognak tűnni.

Tóth Gábor / vasarnap.hu

Kiemelt kép: Melissa Labellarte / Unsplash