Onnan lehet tudni, hogy a kedves olvasó jó eséllyel antiszemita – ha már magyar –, hogy egy CEU-s professzor kikutatta, az eredményit pedig a Telex tollvégre kapta. Szégyellje hát magát mindenki, aki eddig nem tette volna, pedig meg lett mondva, hogy Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség.

Ezzel a címmel közölt ugyanis cikket tavaly a Telex, de Kolozsi Ádám, a szerző, azóta sem tudott elszakadni a témától, így a héten újabb clickbait-írást rittyentett az ügyben: A kormány fizetett egy kutatást az európai antiszemitizmusról, de nem hiszi el az eredményét, mert nem az jött ki, amit várt.

A kutatást 16 európai országban végezték el, köztük hazánkban is, méghozzá reprezentatív mintákon, s a kutatás vezetője, egy CEU-s professzor, nevezett Kovács András végül erre a konklúzióra jutott:

„A mostani kutatás azt bizonyította, hogy a súlyos erőszakcselekmények száma és az antiszemita előítéletesség mértéke lényegében semmilyen összefüggést nem mutat egymással… Számos olyan országban, amelyekben nagy az antiszemita előítéletesség, mint például Magyarországon, Romániában és Szlovákiában, elenyésző számú erőszakos cselekményt regisztráltak. Ellenben sok antiszemita atrocitás – támadás, zaklatás és rongálás – történik olyan országokban, amelyekben alacsony az antiszemita előítéleteket táplálók aránya, mint például Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Németországban.”

Na, erre varrjanak gombot! De hasonlóan magasröptű, s nem kevésbé „logikus” a Telex következő eszmefuttatása is:

„A kutatás adatai szerint az európai muszlimok között valóban jóval erősebb az antiszemitizmus, mint a nem muszlimoknál, az Izrael-ellenesség a körükben pedig egészen átütő. Érdemes azonban mellé tenni, hogy ha csak a hagyományos zsidóellenes előítéletek elfogadottságát nézzük, az Magyarországon még egy kicsit nagyobb is a felmérés szerint, mint a nyugat-európai muszlimok körében, és ez így van több más kelet-közép-európai országban is.”

A Tett és Védelem Alapítvány által kezdeményezett kutatás tehát végső soron azt próbálja nekünk megmagyarázni, hogy igenis, érezzük magunkat bűnösnek antiszemita előítéleteinkért, azaz hagyományos zsidóellenességünkért – hogy ez pontosan mit is jelent, arra még visszatérünk –, annak ellenére, hogy a kormány zéró toleranciát tanúsít az antiszemitizmussal szemben, manapság pedig a 100-200 ezer fős hazai zsidóság köszöni, jól van, és épp reneszánszát éli Magyarországon. Ezt egyébként nem én állítom, hanem a Financial Times brit lap szerzője, aki szerint

„reneszánszát éli a zsidó élet Budapesten. Iskolák, közösségi központok, jóléti és társadalmi szervezetek, zsinagógák sokszínű közönsége élvezheti a virágzó megújulást.”

De ha neki nem hiszünk, higgyünk a számoknak, ugyanis a Mazsihisz adatai szerint 2019-ben 53, 2020-ban 70 atrocitás történt, utóbbi évben a 70-ből egy eset volt fizikai atrocitás. A TEV adatai szerint 2019-ben 35 eset volt, 2020-ban 30, utóbbiból 22 gyűlöletbeszéd, egy diszkrimináció, hat vandalizmus és egy fenyegetés.

Ezzel szemben Franciaországban tavaly 339 atrocitás történt, a covid miatt ez jóval kevesebb, mint a 2019-es 687 támadás. Az Egyesült Királyságban 1668 atrocitás történt tavaly, 2019-ben 1805, senki sem tudja azonban letaszítani a negatív dobogóról Németországot, ahol tavaly 2275-re emelkedett az atrocitások száma a 2019-es, 2032 támadáshoz képest. Olaszországban 2019-ben 251, tavaly 230 eset történt, s bár Hollandiában csökkenést mutatnak az adatok, 135 támadás történt tavaly, 2019-ben 309, de ez egy meglehetősen kicsi, egy-két városra koncentrálódó közösséget ért, tehát hatása fokozott lehet.

Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a progresszív, nyugati hatóságok előszeretettel trükköznek a támadók hátterének feljegyzésénél, azzal érvelve, hogy ha például egy muszlim támadó „allahu akbározva” rontott egy zsidóra, még egyáltalán nem biztos, hogy antiszemita megfontolásból követte el a tettét. Egy ilyen kutatásban tehát ő minden bizonnyal jól szerepelt volna, azaz mentesen az antiszemita előítéletektől. Megjegyzem, ez éppen az a fából vaskarika logika, amelyet Kovács András és a Telex is alkalmazott, lényege pedig mindössze annyi, hogy még véletlenül se a valós kép táruljon a nagyközönség elé.

A kutatással kapcsolatban megszólalt Köves Slomó, illetve Szalay-Bobrovniczky Vince is, a Miniszterelnökség egyházügyi kapcsolatokban illetékes helyettes államtitkára. Előbbi szerint

„az antiszemitizmus kérdéséhez mindenekelőtt a zsidó közösségek biztonsága szempontjából érdemes közelíteni”, és arra utalt, hogy egy érzékeny témában végzett komplex kutatás egy elemét a Telex kontextusból kiemelve, clickbaitként, politikai fegyverként használt.

Szalay-Bobrovniczky pedig a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy

„ez nem helyzet, hanem egy közvélemény-kutatás, ami álláspontunk szerint nem tükrözi a valóságot. Nem hihető, hogy Magyarország az öt leginkább antiszemita ország közé tartozna, miközben (szemben a nyugat-európai helyzettel) a hazai zsidóságot nem éri atrocitás, biztonságban, hagyományaiknak megfelelően élhetik az életüket, az állami intézmények teljes körű védelmet nyújtanak számukra, a közbeszéd kiveti magából az antiszemitizmust.”

Minderre reflektál a Telex újabb cikke, ismét megidézve Kovács Andrást, a CEU – ez az egyetem az, amelyet a kormány „elüldözött” Magyarországról – professzorát, aki az alábbiakat válaszolta a kutatását ért kormányzati kritikára:

„Aggasztónak tartom, hogy az államapparátus ilyen magas szintjén is súlyos szövegértelmezési nehézségekkel küzdenek tanult emberek. Ennél csak az lenne aggasztóbb, ha el sem olvasták volna a szöveget, amiről nyilatkoznak.”

Kovács szerint Szalay-Bobrovniczky nézetei az antiszemitizmus-kutatásról

„akkor is értékes forrást jelentenek egy korszakunk történetével foglalkozó kutató számára, ha az államtitkár-helyettes nyilvánvalóan nem érti, amiről beszél. Megtudhatjuk belőlük, hogy hogyan is gondolkodtak 2022-ben a magyar állam emberei arról, hogy milyen a jó, állami támogatásra érdemes társadalomtudomány. Leginkább olyan, ami készségesen igazolja azt a képet, ami az ő fejükben él a világról”.

A telexes Kolozsi Ádámnak azonban még erre is sikerül rátenni egy lapáttal, amikor újabb csúsztatással – értsd hazugsággal – oktatja ki az államtitkár-helyettest, aki az interjújában megemlítette

„nem tisztázott, hogy a Tett és Védelem Alapítvány milyen megfontolásból rendelt meg egy ehhez hasonló, egyértelműen tendenciózus közvélemény-kutatást”.

És akkor lássuk Kolozsi replikáját, aki azt írja, hogy a TEV korábbi közleménye szerint a magyar kormány 2019-ben 525 millió forinttal, 2020-tól pedig a költségvetésbe automatikusan beépülő 500 millió forinttal támogatja az európai szintű antiszemitizmus elleni küzdelmet.

„A költségkeret az Európai Tett és Védelem Liga felállításához járul hozzá, amely a törvényalkotás, az igazságszolgáltatás, a monitoring-kutatás és az oktatási rendszer területén fog kiterjedt tevékenységet folytatni”.

Magyarán, a kormány nem konkrétan ezt a tendenciózus kutatást támogatta, hanem „az európai szintű antiszemitizmus elleni küzdelmet”.

És akkor foglaljuk össze, amit eddig tudunk:

Egy: a balliberális berkekben „diktatórikus, autokrata, fasisztoid” jelzőkkel gyakorta illetett magyar kormány 500 millió forinttal járul hozzá egy olyan európai szervezet felállításához, amely a törvényalkotás, az igazságszolgáltatás, a monitoring-kutatás és az oktatási rendszer területén folytat majd kiterjedt tevékenységet. Telex cím: A kormány fizetett egy kutatást az európai antiszemitizmusról, de nem hiszi el az eredményét, mert nem az jött ki, amit várt.

Kettő: a kutatás elnevezése Antiszemita előítéletesség Európában – 2020. Telex cím: Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség.

Három: egy olyan egyetem professzora él, virul, s vezet kutatást Magyarországon, amely egyetemet hazánkból elüldöztek, majd ez a professzor azzal vádolja meg kutatása kritikusát, hogy az szövegértési nehézségekkel küzd, ha nem fogja fel, miért fontos az antiszemita előítéletesség mérésére egy valag pénzt elkölteni, ahelyett, hogy az antiszemita erőszak-bűncselekményeket mérnék korrekt módon. Hogy mi az antiszemita előítéletesség, azt természetesen ők döntik el, a gondolatrendőr-kutatók ugyanis olyan irányított kérdések alapján azonosítanak valakit előítéletesnek (majd a Telex szimplán antiszemitának), mint például hogy a válaszadó szerint próbálnak-e előnyöket kovácsolni a zsidók a holokausztból vagy Jézus Krisztus keresztre feszítése a zsidók máig megbocsáthatatlan bűne-e?

Szóval, ha a kedves olvasó úgy gondolja, vagy valaha is azt tapasztalta, hogy egyes emberek zsidó származású emberek (és nem általában véve A zsidók) még ma is próbálnak előnyöket kovácsolni népük üldöztetéséből – ajánlom a témát érintő, épp tegnap megjelent Mit Akar? A zsidók megkülönböztetését? című kiváló írást Sebes Gábortól –, akkor bizony az antiszemita előítélet valamely formájában szenved, így máris rásüthető a billog.

Ennek pedig nincs más célja, mint érzések és ellenérzések, gondolatok, személyes vélemények összemosása erőszakos bűncselekményekkel, azért, hogy a kutatás eredménye igény szerint stigmatizáljon, és azért, hogy elfedje a valódi, kézzelfogható problémákat. A készítők ugyanis pontosan tudják, hogy ezek a problémák – szó szerint húsba vágóan – nagyon is léteznek, hiszen az Európai Unió importálta őket, ám képtelen a megoldásukra.

Négy: a CEU professzora szerint Szalay-Bobrovniczky úgy véli, az állami támogatásra érdemes társadalomtudomány olyan, ami a fejében élő képet igazolja vissza. Elnézést, de kinek is van itt szövegértési nehézsége? A professzor úrban tényleg nem merült fel opcióként az, hogy az államtitkár-helyettes a fejében élő képpel ellentétben éppen hogy a valóság visszaigazolását hiányolta a kutatásból? Pont, ahogy egyébként mondta is.

Vagy nem a valóság megismerése volna a tudományok, köztük a társadalomtudományok célja is, a fent bemutatott igencsak relativizáló, tendenciózus, a nyelvet szándékosan megerőszakoló, az ok-okozati összefüggéseket pedig tudatosan figyelmen kívül hagyó fingreszeléssel ellentétben?

Kiemelt kép: PNGWing