Az eljárás maga a büntetés, hiszen tulajdonképpen azoknak az embereknek, akik szeretnének másokat elhallgattatni nem számít az, hogy a végén nem lesz vádemelés. A céljukat ugyanis elérik így is, egyes ügyekben magával a rendőrségi eljárással elérik, hogy egy ember életét lerombolják, a jó hírnevét romba döntsék.

Két év börtön a Biblia terjesztéséért – megkezdődött az LMBTQ-lobbi célkeresztjébe került korábbi finn belügyminiszter pere. Paivi Rasanen ellen Szent Pál sorainak megosztása miatt indult eljárás. A feljelentők sértőnek és elfogadhatatlannak minősítették az egyházalapító gondolatait, így a per végén a bíróság valójában arról is dönteni fog cenzúrázható-e a Biblia, s hogy létezik-e még vallásszabadság. Robert Clarke a jogi segítséget nyújtó ADF Inernational, nemzetközi jogvédő szervezet vezetőségi tagja a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában adott interjút.

– Önök is részesei ennek az ügynek, szakértőjükön keresztül. Vallásszabadságról szól, illetve közvetlenül szólásszabadságról, hiszen a volt miniszter a Bibliából idézett, amit a finn főügyész gyűlöletbeszédnek minősített.

– Azt hiszem, számomra ez az eddigi egyik legsokkolóbb példája az Európában egyre inkább látszódó, és erősödő cenzúrának. Egy közhivatalt betöltő személyről van szó, korábbi miniszterről, a finn parlament tagjáról, anyáról és nagymamáról, egy orvosról, aki a Twitteren nyilvánított véleményt. Kritizálta egyházának vezetését, amiért támogatta és csatlakozott a Helsinki Pride felvonuláshoz. Ez volt a véleménye, amelyet a főügyész megragadott, hogy etnikai izgatással vádolja meg. Ez egy súlyos bűncselekmény, a gyűlöletbűncselekmények körébe tartozik, ami miatt a tárgyalást tartották ellene, és még két másik vádlott ellen, akik a miniszterasszony szavait támogatták. Itt egy vallásos, hitbéli meggyőződésről van szó. Senkit nem bántott meg, aki már hallotta őt beszélni, annak ez rögtön világossá válik; nem volt sértő a megnyilatkozása, egyszerűen a meggyőződését osztotta meg a közösségi térben hozzájárulva az erről szóló nyilvános vitához. Eredményeként pedig mostanra egy bűncselekmény vádlottjaként találja magát. Ez az ügy pedig nem csak róla, a politikusról szól, de gondoljon bele, milyen üzenetet küld mások felé; jobb, ha öncenzúrát gyakorolnak, és inkább nem beszélnek. Ha egy minisztert megvádolhatnak, akkor bárki mással is megteszik ezt. Ezt ő is tudja, hisz abban, hogy az ügyén keresztül sok minden forog kockán, és ezt mi is látjuk, ezért támogatjuk az eljárásban.

– Mint jogász, jogi szakértő, gondolja, hogy ebben az ügyben a védelem érvei megáll? A jogi érvek az ő oldalán vannak?

– Azt mondanám, hogy már az nagy meglepetéssel töltött el bennünket, hogy a főügyész elvitte a vádemelésig ezt az ügyet. Az eljárásminta ugyanis az elmúlt években a következő volt az úgynevezett gyűlöletbeszéd-ügyekkel: Az érintett ellen nyomozás indul, a rendőrség kihallgatja, ami komoly médiafigyelmet vonz, az érintett esetleg elveszíti az állását, és nyilvános bírálatokat kap. Aztán szépen csendben, néhány hónap elteltével az ügyész, vagy a rendőrség közli, hogy nincs vádemelés az ügyben. Vagyis, az eljárás maga a büntetés, hiszen tulajdonképpen azoknak az embereknek, akik szeretnének másokat elhallgattatni nem számít az, hogy a végén nem lesz vádemelés. A céljukat ugyanis elérik így is, egyes ügyekben magával a rendőrségi eljárással elérik, hogy egy ember életét lerombolják, a jó hírnevét romba döntsék. Példaként állítják az ügyet, elmondják, hogy, aki ilyen kijelentést tesz, szintén büntetés lesz a jussa. Vagyis maga az eljárás válik a büntetéssé, és nem maga az ítélet, vagy tárgyalás. Ugyanis az ilyen ügyek nagyon ritkán jutnak el ítéletig, illetve tárgyalásig. Ez a mostani ügy viszont nem erről szól. Szemben sokak – köztük az én – várakozásommal is, a főügyész tovább vitte a dolgot. Ezt én annak fényében elég meglepőnek találtam, hogy a szólásszabadságot milyen erős jogi védőbástya övezi – különösen, ami a nyilvános vitát illeti, illetve, amikor egy az emberek által demokratikusan megválasztott szereplő szólal meg.

– Ami a gyakorlatot illeti az önök jogvédő szervezeténél – miként találják meg az ügyfeleket, akiknek jogi segítséget biztosítanak? Például, ha valakinek van egy ügye, ami a jogot érinti, akkor megkeresheti Önöket, felveheti a kapcsolatot? Vagy Önök követik egy ügyeket, amelyek nagyobb figyelmet keltenek, és ebben az értelemben Önök keresik meg az ügyfeleket? Szóval miként működik egy ügy megtalálása?

– Az ügyek számos különböző módon jutnak el hozzánk. Néha mi találjuk meg, hiszen 3 ezer ügyvéddel állunk kapcsolatban világszerte, akik részt vettek képzési programon, vagy más módon kerültek kapcsolatba velünk. Valamikor tehát közülük valaki fordul hozzánk, de az is előfordul, hogy olyanok, akik jogi problémába ütköztek közvetlenül keresnek meg. Ilyenkor mi is tudunk nekik ajánlani olyan ügyvédet, aki tagja a mi hálózatunknak, vagy más módon nyújtunk segítséget. Ha tehát bárki kapcsolatba akar lépni velünk szívesen látjuk.

Forrás: hirado.hu

(Címlapfotó: Paivi Rasanen volt finn belügyminiszter, kereszténydemokrata parlamenti képviselő (Forrás: Twitter/Paivi Rasanen))