Nyolcvanéves álmuk vált valóra a balatonakarattyai reformátusoknak azzal, hogy elkészült új templomuk. Az ige üzenete ma az, hogy az Isten által teremtett krisztusi alap szilárdan, mindenkor megáll, és ez a templom sem csak vasbeton alapra épült, hanem inkább krisztusi alapra – hangsúlyozta Steinbach József püspök a szombaton tartott templomszentelő istentiszteleten.
Valóban mindenki – az egyházkerület, a kormány, az önkormányzat, a hívek – hozzátette a magáét, hogy végre elkészülhessen az 1943-ban megálmodott akarattyai templom. Az egykori kommunista államhatalom ugyan elvette még a telket is az egyházközségtől, de azóta nemcsak visszakapták, hanem állami támogatással indulhatott meg az építkezés, amelyet mindenki a maga lehetőségei szerint igyekezett kiegészíteni. Az egyház a 2020 októberének utolsó vasárnapján összegyűlt perselyadományokat is erre a célra ajánlotta fel, így nyugodtan kijelenthető: országos összefogássá duzzadt a balatonakarattyai református templom ügye.
„Isten az, aki az alapot veti. Olyan jó ezt tudni. Isteni alapon áll az életünk, isteni alapra épült ez a templom is” – fogalmazott Steinbach József, aki a Pál apostol Timóteushoz írott második levelének második fejezetében olvasható versek alapján mondott prédikációt. A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke szerint az ige üzenete ma az, hogy az Isten által teremtett krisztusi alap szilárdan, mindenkor megáll, és az akarattyai templom sem csak vasbeton alapra épült, hanem inkább krisztusira. Hálát adott Istennek az „emberi eszközökért is”, akik által felépülhetett a balatonakarattyai református templom. „Ez a gyönyörű református templom hirdeti azt, hogy Istennek ezen a településen van népe. S hívogat, kötelez, és ez a templom felelősség is egy szekuláris világban, amelyben eltávolodtunk a hittől. Hitvallásra hív bennünket ez a templom” – mondta a püspök, hozzátéve, hogy küldetésünk új emberré születve a mindennapok harcai, küzdelmei, feszültségei között elhagyni a gonoszt, és ezzel is vallani az Úr nevét.
A végül a templom megépítéséhez vezető összefogást méltatta beszédében Soltész Miklós. A Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára utalt a kommunizmus évtizedeiben való többszöri, ám végül mindig hiábavaló próbálkozások utáni közös sikerre, amelyben állam, önkormányzat, egyház és a hívek egyaránt osztoznak. A Balatonakarattyán sokat időzött Kodolányi János írót idézve azt mondta: „nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell”.
A különleges formájú épület Szabó György építész munkája, az alaprajz pedig egy magot idéz, míg a tető egy, a magból kihajtó levél alakjára utal, az ige földbe hulló magvát és a belőle kihajtó új életet is jelképezve. Ez a szimbólum végigkíséri az egész templombelsőt: a szószéken, az úrasztalán és a karzat mellvédjén is magokról szóló bibliai igék olvashatók, mint ahogy a téglaborítású padlóban is felfedezhetők az „ige magvai”: ősi keresztyén szimbólumok.
Forrás és kép: reformatus.hu/Kalocsai Richárd