Az Unió Bírósága szentesítette a politikai alapú kettős mércét mai ítéletével. Ehhez kapcsolódó nyílt levelünk az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen Asszonynak.

Nem okozott különösebb meglepetést, hogy luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága ítéletében elutasította a magyar és lengyel keresetet a jogállamisági kondicionalitási rendelet ügyében, ezzel együtt deklarálva, hogy az EU-s forrásokat jogállamisági kritériumokkal összekötő normát megfelelő jogi alapon fogadták el.

A döntést előrevetítette többek között Vera Jourová bizottsági alelnök korábban egy interjújában tett kijelentése is: eltökélt abban, hogy az Európai Bizottság érvényt szerezzen a vonatkozó pénzügyi mechanizmusnak. Ennek érdekében az EU-s költségvetési támogatások befagyasztását is megemlítette lehetőségként a szerinte kötelezettséget megszegő tagállamokkal szemben. Az unió értékekért és átláthatóságért felelős biztosa ezzel gyakorlatilag megfenyegetett egyes közép-európai országokat.

Mindeközben a baloldali-liberális-zöld többségű Európai Parlament folyamatosan nyomás alatt tartotta a Bizottságot, hogy minél előbb vessék be az új – immár sokadik – jogállamisági fegyvert Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. A Parlament által elfogadott határozattervezetben a főbb politikai csoportok arra szólították fel az Ursula von der Leyen vezette testületet, hogy kezdeményezzék a tavaly létrehozott jogállamisági mechanizmust. Az uniós bíróság soron kívüli eljárását is a Parlament kezdeményezte.

Jourováék fenyegetéseivel szemben, Magyarország és Lengyelország még a járványválság kellős közepén is határozottan védte és védi szuverén politikai érdekeit, és 2021. március 11-én – nem sokkal a határidő lejárta előtt – keresetet nyújtottak be az Európai Bíróságon. Az EP balliberális többsége már tavaly elítélte hazánkat, persze egyrészről ezt próbálja úgy beállítani, hogy a tavalyi megállapodás csak egy politikai nyilatkozat, vagyis nincs igazi jogi fegyver a kezükben, ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a baloldal, a zöldek, liberálisok és kereszténydemokraták azt is hangsúlyozzák az állásfoglalásban, hogy a magyar és lengyel kereset nem lehet majd felfüggesztő hatással – vagyis mégiscsak egy bevethető jogi eszközként tekintettek a kondícionalitási rendeletre. Mivel eddig nem jártak sikerrel, most sürgetik, hogy a Bizottság mielőbb alkalmazni kezdje a mechanizmust.

Persze nem lesz könnyű dolguk, hiszen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)  az Európai Unió azon ügynöksége, amely több fronton is az Unió pénzügyi érdekeit védelmezi. Székhelye Brüsszelben van. Az OLAF vizsgálatainak 47 százaléka ügyészségi nyomázást von maga után, az európai átlag pedig csak 42 százalék. Polt Péter legfőbb ügyész korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala és a magyar hatóságok együttműködéséről, amely szerinte sikeres, az OLAF-jelentésekkel összefüggő eljárások 52 százaléka jutott eddig bírói szakba, ami meghaladja az uniós átlagot.

Hazánkban a korrupció alacsony jelenléte, visszaszorultsága és az egészségesen működő gazdasági rendszer és mechanizmusok kérdése összefüggésben állnak a joguralommal, az állam és közigazgatás demokratikus jellegével. A magyar gazdaság elmúlt években mutatott tartós növekedése és tisztulási folyamatai, a megreformált adórendszer, a bürokráciamérséklés folyamata, a modern, e-alapú, transzparens ügyintézés a közigazgatási hivatalok megfelelő szintjein együttesen jobb környezetet jelentenek a korrupció visszaszorítására irányuló erőfeszítéseknek. (E helyütt csak egyetlen pozitív példa: Magyarországon a hirdetmény nélküli közbeszerzések száma a 2015. évi 3000-3500-ról napjainkra évi 200 darabra csökkent.)

A jogban azonban van egy fontos alapelve, az ártatlanság vélelme, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek, szabálysértőnek mindaddig, amíg a jogi normák szerinti felelősségét valamely bírói hatóság jogerős határozata nem állapította meg.

A mai napon sem kaptunk továbbá megnyugtató válaszokat arra, hogy ki fogja és hogyan végrehajtani a mechanizmusban foglalt „nyomozati cselekményeket”, ki fog és milyen legitimáció alapján dönteni a szankciókról és azok mikéntjéről (visszafizetés vagy visszatartás), egyáltalán kontradiktórius (mindkét felet meghallgató) eljárást várhatunk-e a Bizottságtól, tudják-e garantálni eközben az Alapszerződés 4. cikke szerinti tagállami nemzeti identitás és persze a szuverenitás elvének védelmét, továbbá megkívánják-e sérteni esetleg a visszamenőleg hatály tilalmának az elvét?

Ha Jourová és sokan mások Brüsszelben megfeledkeznek a fenti felvetései két mintegy összefoglaló jogbiztonság intézményéről, vagyis a jogintézmények működésének kiszámíthatóságáról is. Ugyanis a közösségi költségvetés feltételeit érintő EU-s rendelet szinte minden tekintetben sérti a jogbiztonság garanciáinak elvét, és megvalósulása csak a bizonytalanságot növelné a közösségen belül. Az állandó „jogállamisági” fenyegetés nem az európai egységet, hanem a megosztottságot erősítené. A politikai mérlegelés építő jogintézmény és az ideológiai alapú kettős mércét jeleníti meg, amely az EU intézményeibe vetett bizalmat rengetné meg, és végső soron a közösség fennmaradását is veszélybe sodorná. Tényleg ezt akarná Jourová, valamint Brüsszel többi balliberális végrehajtója?

A baloldali ellenzék éppen a fenti kételyek miatt magyarázhatja félre a bíróság mai döntését, és úgy ünnepli a verdiktet, mintha minimum megnyerte volna a választásokat, amelynek integritását persze – és ezt viszont kész tényként kezelhetjük – sérti ítélet kihirdetésének időpontja és teátrális jellege.

A magyar nemzeti civilek elkötelezett képviselőjeként úgy ítéljük meg, hogy a bíróság mai döntése és általában Brüsszel hozzáállása a jogállamiságinak csúfolt eljárásokhoz sértik a népszuverenitást, gyengíteni próbálják a népfelség elvét és azzal, hogy szinte kizárólag NGO-k számára adnak érdemi teret az uniós eljárásokban sértik a civil pluralizmus érvényesülését is. Ez a fajta kettős mérce az EU-t megmételyezi, az integráció folyamatát nem csupán lassítja, de annak aláásására is alkalmas.

 

CÖF-CÖKA Vezetősége