Rangos nemzetközi díjra jelölték nemrégiben az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) által kiadott „Eritis mihi testes” – Az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hangfelvételei című kétnyelvű tanulmánykötetet. A jelölés jelentőségéről, a gyűjtemény kulturális értékéről és feldolgozásáról beszélt a Vasárnap.hu-nak Szabó Ferenc János, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa, aki a kötet tartalmi és hanganyagának összeállításában is részt vett.
– A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus adta az apropóját annak, hogy a korábbi, 1938-as világesemény archív hangdokumentumai közönség elé kerüljenek. Valóban nem merült fel addig egyszer sem annak a lehetősége, hogy feldolgozzák azt a hatalmas anyagot?
– Részben felmerült, részben nem. A kutatás hátteréhez hozzátartozik egyrészt az Országos Széchényi Könyvtár hanglemez-, illetve hangfelvétel-gyűjteményének a 2000-2010-es években bekövetkezett óriási növekedése. Ekkor olyan magán- és egyéb gyűjtemények kerültek be a könyvtárba – részben vásárlás, részben ajándékozás útján –, amelyekben a ’38-as kongresszus hangfelvételei is megtalálhatók. Valójában hatalmas kultúrkincset jelentenek ezek az archív hanglemezek. Másik oldalról természetesen az eredetileg 2020-ra tervezett eucharisztikus kongresszus inspirálta a kutatást. Mi is akkorra terveztük a kötet kiadását, de ahogy a kongresszus, úgy a megjelenés is csúszott egy évet. Ugyanakkor ezekről a hangfelvételekről már tudott a szakma korábban is. Bár nem volt minden felvétel ismert még a 90-es években, de megjelent kazettán néhány azokból a gramofonlemezekre készült hangfelvételekből, amelyeken a kongresszus hivatalos énekrendjében szereplő népénekek hallhatók.
– Ahogy a kiadvány ismertetésében is olvasható, az 1938-ban megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszus nemcsak a 20. század magyar egyházi és kultúrtörténetében, de a magyar hangfelvétel-történetben is kiemelkedő eseménynek bizonyult. Miben jelentett ez lehetőséget?
– Magyarország két világháború közötti történelme szempontjából ez volt a legnagyobb nemzetközi esemény.
Tehát a kimagasló egyháztörténeti rendezvény mellett ez egy diplomáciai esemény is volt. A hangfelvétel-történet szempontjából pedig azért izgalmas, mert a nagy rangú kongresszust komoly előkészületek előzték meg. Az eseményt előkészítő bizottságon belül például külön hangszóró albizottságot hoztak létre, hogy egyrészt adottak legyenek a helyszíni rádióközvetítések technikai feltételei, másrészt pedig, hogy jól működjön a hangosítás a szabadtéri programokon. Tulajdonképpen ez az esemény volt a magyar hangrögzítés, hangfelvétel, illetve a rádiózás történetében is az első olyan komoly nagy erőpróba, amit meg kellett oldani.
Jelentősnek mondható abban is, hogy a korszak összes technikai médiuma képviseltette magát ezen az eseményen. A Magyar Filmhíradó több programon is készített felvételeket, s nagyon széles idősávban közvetítette a kongresszus eseményeit a Magyar Rádió. Ezekből rögzített Makai István, a korszak egyik legjelentősebb fonoamatőre saját stúdiójában bő félórányi anyagot; vagy említhetjük a rádióban készült felvételeket is, melyeket később saját hangmúzeumában raktározott el a Magyar Rádió és adta ki gramofonlemezeken.
A Vasarnap.hu teljes cikkét itt olvashatja el
Szerző: Tóth Alexandra
Kép: OSZK
