Az alapkérdés az, hogy a nyugati világ szankciói feloldják-e a konfliktust? Véleményem szerint nem.

2022. február 24-én az orosz hadsereg általános támadást intézett Ukrajna ellen. Válaszlépésként Amerika és az Európai Unió teljes mellszélességgel kiállt Ukrajna területi sérthetetlensége mellett, sőt, néhány tagállam fegyverrel kívánja megsegíteni az ukránokat. Mindezeken túl Amerika és az Unió súlyos gazdasági szankciókat foganatosított, illetve majd foganatosít Oroszország és ezáltal önmaga ellen. Az alapkérdés az, hogy mindezen intézkedések feloldják-e a konfliktust? Véleményem szerint nem.

Először tehát meg kell határozni az orosz támadás okát. Nógrádi György biztonságtechnikai szakértő szerint Oroszország azért rohanta le Ukrajnát, mert napirenden van Ukrajnának a NATO-ba való belépése. Ezt a kérdést alaposan körül kell járni. A NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) 1949. április 4-én alakult meg Washingtonban. Ez egy politikai és katonai szövetség, melynek küldetéstudata a demokratikus értékek védelme és terjesztése, a viták békés rendezése, valamint a tagországok kollektív védelme külső támadással szemben. Ezzel a tömbbel szemben alakult meg a Varsói Szerződés (VSZ) 1955. május 14-én. Megalakulásának oka az NSZK újrafelfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása volt. A két tömb megalakulásával kezdetét vette a hidegháború. Az a fél, amelyik ezt az erőegyensúlyt megbontani szándékozott, a világbékét veszélyeztette.

Erre először 1962 nyarán került sor, amikor is a Szovjetunió (SZU) 200 kilométerre Florida partjaitól – atomfejjel felszerelt – rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat akart telepíteni Kubába. Az előkészületeket egy U-2 jelű amerikai repülő augusztusban leleplezte. Szeptemberben pedig hajón megérkeztek a 4000 kilométeres hatótávolságú rakéták. Az előrehaladott munkálatokat az amerikaiak októberben repülőről ismét lefényképezték. Október 22-én J. F. Kennedy amerikai elnök kijelenti a következőket: minden Kubából indított támadást úgy értelmez, mintha az a Szovjetunióból történne, továbbá Kuba köré tengeri blokádot von, hogy szovjet hajók ne tudjanak hadianyagot szállítani Kubába. Október 25-én Kennedy elnök a légi fényképeket az ENSZ elé terjesztette. Október 27-én Kubában lelőttek egy U-2 repülőt, majd október 28-án Hruscsov szovjet elnök bejelenti a rakéták leszerelését és elszállítását. Ezzel véget ért a kubai válság és egy atomháború réme.

1991. február 25-én a VSZ budapesti ülése április 1-i hatállyal megszüntette a Varsói Szerződést. A SZU pedig 1991. december elsején szűnt meg. Az erőegyensúly tehát végletes módon felborult, a NATO léte okafogyottá vált! Felszámolása helyett azonban a NATO bővítésére került sor. Az 1999-ben belépett Magyar- és Lengyelország után 2004. évet követően sorra beléptek a volt szocialista országok.

Ezeket a bővítéseket Oroszország még kénytelen volt eltűrni, mivel a SZU összeomlása után Oroszország az oligarchák és maffiózók prédája lett. Kitartó munkával Putyin elnök kivezette az országot az anarchiából, és ekkor folyamatosan azzal szembesült, hogy a NATO egyre közelebbi országokat akar beléptetni a szervezetbe, és a hurkot Romániába és Lengyelországba telepített katonai támaszpontokkal tovább szorítja. Most Grúzia és Ukrajna beléptetése van napirenden.

Az utóbbi már Oroszország puszta létét veszélyezteti, amit Putyin elnök már nem tűrhetett. Ha az USA nem tűrhette atomrakéták Kubába való telepítését, akkor Oroszország hogyan tűrhette volna el NATO atom tengeralattjárók telepítését Krímbe, és rakétakilövők telepítését 600 kilométerre Moszkvától.

Mindezek alapján az a meggyőződésem, hogy az ukrán válság egyetlen módon oldható meg: Ukrajnának – Ausztriához hasonlóan – örök semlegességet kell fogadnia! Sajnos ez Amerika érdekét sérti, mivel az USA minden áron abban érdekelt, hogy elejét vegye Oroszország és az Unió szoros együttműködésének, mert az Atlanti óceántól a Csendes óceánig nyúló „birodalom” már Amerika világuralmát veszélyeztetné.

Ukrajna sajnos így válik a nagyhatalmak ütközőzónájává.

Bartha Pál ny. erdőmérnök

Kiemelt kép: Vlagyimir Putyin 2022. február 21-én. Fotó: Sputnik / Reuters