Lóránt Károly közgazdász a Magyar Hírlapban megjelent írásában tesz kísérletet arra, hogy bemutassa, milyen lépések, történések vezettek az orosz-ukrán háború kitöréséhez. Véleménycikkének egy részletét idézzük az alábbiakban.

…

A mai háborúhoz – amelyről senki sem tudja, hogy mi lesz a vége – sorozatos, apró, egyenként nem túl jelentős lépések vezettek. Onnan kezdődött, hogy a német újraegyesítéskor amerikai és német vezetők azt ígérték Gorbacsovnak, hogy ha az egyesített Németország a NATO tagja maradhat, a NATO egy centiméterrel sem nyomul kelet felé. Hamarosan azonban előbb Lengyelország, Csehország és Magyarország (1999), majd Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia (2004), azután Albánia és Horvátország (2009), Montenegró (2017), Észak-Macedónia (2020) csatlakozott a szervezethez, és a tagságot megígérték Grúziának és Ukrajnának is. Ha valaki ezt a folyamatot egy térképen ábrázolja, azt látja, hogy az ígéretek ellenére a NATO egyre közeledik az orosz határok felé.

Számos forrást lehetne idézni, és egyszer, ha lesz rá lehetőség meg is kell tenni, dokumentálva, hogy kik és milyen formában segítették elő, hogy a kezdetben igen barátságos orosz–amerikai viszony annyira elfajuljon, hogy végül is háborúhoz vezessen, amelynek elsősorban az ukránok és az oroszok lesznek a vesztesei, de rajtuk kívül vesztes lesz Európa is, és jó, ha ez a folyamat Európa határainál megáll. A NATO bővítését az akkori amerikai elnök, Bill Clinton is ellenezte, ám végül nem tudott ellenállni a rá nehezedő nyomásnak, ami a politikai spektrum mindkét oldaláról érte…

…A konzervatív beállítottságú Cato Institute munkatársa, Stanley Kober 1996-ban az intézet kiadványában figyelmeztetett arra, hogy a NATO kiterjesztése egy második hidegháborúhoz fog vezetni. A neves amerikai Oroszország-szakértő, George F. Kennan 1999-ben a NATO Közép-Európára való kiterjesztését az amerikai politika legvégzetesebb hibájának nevezte az egész hidegháború utáni korszakban. Kennan, aki a második világháború utáni, a Szovjetunió megfékezésére irányuló stratégia kidolgozója, a legtöbb más amerikai Oroszország-szakértőhöz hasonlóan úgy vélte, hogy a NATO kiterjesztése helyrehozhatatlanul károsítja az Egyesült Államok azon erőfeszítéseit, hogy Oroszországot ellenségből partnerré változtassa.

Oroszország a kétezres években megpróbált létrehozni egy olyan európai biztonsági szerződést, amely egyenlő biztonságot nyújtott volna minden félnek, tehát Oroszországnak is, és amelynek alapvető része az volt, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább kelet felé (ekkor már számos volt szocialista ország a NATO tagja). A kezdeményezést az amerikaiak elutasították, sőt 2008-ban az amerikaiak (és a lengyelek) javasolták Ukrajna felvételét a NATO-ba, amit akkor Angela Merkel hevesen ellenzett, és az ukránok kétharmada is elutasított.

Az amerikaiak pénzt és erőfeszítést nem sajnáltak annak érdekében, hogy Ukrajnában Nyugat-barát politikai vezetést hozzanak létre, ezt szolgálta a „narancsos forradalom”. E mögött az angol The Guardian szerint az amerikai külügyminisztérium, a USAID, a Nemzeti Demokrata Intézet, a Nemzetközi Republikánus Intézet, a Bilderberg-csoport, a Freedom House és Soros György Nyílt Társadalom Intézete állt. Ők voltak azok, akik szervezték, okították és pénzelték a „narancsos forradalomban” részt vevő csoportokat, amelyeknek célja az volt, hogy a kormány élére ne az oroszbarát Janukovics, hanem az atlantista Juscsenko kerüljön.

2010-ben Janukovics újra megnyerte a választásokat, de 2014-ben széles nemzetközi erőfeszítésekkel újból megbuktatták. Victoria Nuland akkori és mostani amerikai külügyminiszter-helyettes szerint addigra már mintegy ötmilliárd dollárt költöttek a „demokratikus” csoportok támogatására. Ezt követően az ukrán kormány erőteljes oroszellenes politikát kezdett folytatni, amelynek része volt az erőszakos ukránosítás, a nyelvtörvény, ami a keleti, oroszlakta megyék elszakadását eredményezte, és végül most háborúvá fajult.

Oroszország a kilencvenes években baráti kezet akart nyújtani a Nyugatnak, de ebbe a baráti kézbe beleköptek. Az eredmény a legjobb esetben is évtizedekre elnyúló hidegháború lesz, amelynek fő vesztese az oroszok és ukránok mellett Európa lesz, amelynek gyenge képességű, tehetetlen vezetői kiszolgáltatták az európai érdekeket az amerikai héják ambícióinak.

Forrás: Magyar Hírlap. A teljes írás itt olvasható.