A betegségek csak bizonyos súlyossági fokig gyógyíthatók rizikómentesen a magánegészségügyben – mondta a mandiner.hu-nak Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy az egészségügyi dolgozók kilépjenek a rendszerből. Mint mondja, a járvány alatt felszínen maradtak a kórházak, de a finanszírozáson mindenképpen változtatni kell.

Az interjúban elmondta még: legfontosabb célunk, hogy szükség esetén minden magyar állampolgár egyenlő eséllyel kerüljön olyan egészségügyi intézménybe, ahol a megfelelő ellátás biztosított számára. Fontos, hogy senki ne bolyongjon fölöslegesen a rendszerben, azaz optimális időben optimális helyen kapjon ellátást, ott, ahol minden szükséges feltétel – személyzet, eszközök, finanszírozás – megvan.

Az elmúlt két évben a covidos betegek ellátása volt az egészségügy fókuszában, emiatt sajnos nagyon sok egyéb problémával küzdő beteg kényszerült várakozásra. Ugyanakkor ebben az időszakban is elláttuk a daganatos, valamint a súlyos állapotban lévő, akut kezelésre szoruló betegeket. A várakozó betegek számára adnak reményt és lehetőséget a különböző várólista-programok, amelyek a korábbi lehetőségeken – például csípő-, és térdízület protézis, szürkehályog műtét – túl azoknak a beavatkozásoknak a nagyszámú elvégzését is lehetővé teszik, amelyeket a pandémia az elmúlt időszakban gátolt. A kórházakban kezelt covidos betegek számának csökkenésével párhuzamosan nő a várólista-program keretein belül ellátott betegek száma.

A kiemelt várólista-programban nemcsak a várólista-köteles ellátási formákat finanszírozzák, hanem az úgynevezett kapacitáshiányos várólistán lévő beavatkozások is kitüntetett figyelmet kapnak. Utóbbi keretein belül számos egyéb diagnosztikai, járó-, és fekvőbeteg ellátás (például nőgyógyászati, sebészeti, urológiai beavatkozások) kap

plusz 30 százalékkal finanszírozott támogatást, amelynek célja a várakozók számának és a várakozás idejének gyors csökkentése. A programban résztvevő személyzet számára a plusz összeg 80 százalékát tudjuk az elvégzett munkáért kifizetni, ami nagyon sokat jelent a kollégáinknak.

A magán betegellátással kapcsolatban a következőket mondta: a súlyosabb, komplex szemléletet és esetleg intenzív osztályos hátteret igénylő problémák ellátása továbbra is az állami rendszer feladata, hiszen ott van jelen minden szükséges társszakma, speciális eszközpark, illetve finanszírozás. Egy daganatos beteg felelősségteljes ellátására például nem kerülhet sor a magánellátóban, mivel a kezelés folyamata hosszadalmas, és speciális tudás, eszközök, valamint jelentős finanszírozás nélkül kivitelezhetetlen. A betegbiztonság is fontos kérdés, s ez legnagyobb mértékben az állami intézményekben garantálható. Ismerjük a betegek igényeit, akik egyre nagyobb számban keresik fel a privát szférát, de fontos, hogy ne cikázzanak ide-oda a két rendszer között.

Éles határok mentén kell szabályozni a magán és állami rendszer egymáshoz való viszonyát. A legfontosabb, hogy minden beteg időben kerüljön ellátásra, és ne az ellátók, hanem a betegek érdekei határozzák meg a gyógyítás folyamatát.

A mostani forrásbevonás és elinduló átszervezés egyértelműen sikernek tekinthető. A járvány kikényszerítette, hogy az egészségügy megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel. Nagyon fontos, hogy ez a folyamat ne álljon meg. Folytatni kell a fizetésemelést, az új technológiák rutinszerűvé tételét, a kórházi kultúra fejlesztését, a fiatal generáció oktatását és bevonzását a rendszerbe. A fiatalok sokkal erősebben igénylik a megbecsülést, színesebb, változatosabb, kevésbé kötött életre vágynak. Új levegő, új elképzelések érkeznek velük az intézményekbe, de ahhoz, hogy maradjanak is, nekünk is változtatnunk kell. Az elvárásainkon, a hozzáállásunkon, a rájuk fordított figyelmen.

Forrás, teljes interjú és kiemelt kép: mandiner.hu/Konopás Noémi