A CÖF-CÖKA által alapított Civil Igazságtételi Bizottság munkája (pl. Fricz Tamás portálunkon közzétett elemzése) alapvetően a kommunizmus idején elkövetett, máig feltáratlan és így következmények nélkül maradt bűnök bemutatását végzi, de a rendszerváltás utáni idők legsúlyosabb gaztettéről, a 2006-os gyurcsányi terrorakcióról sem feledkeztek meg. A brutális rendőri fellépések előzményeit, az akkor történtek hátterét és az elmaradt felelősségre vonás okait Dr. Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász elemzése mutatja be.
A 2006. október 23-i véres jogsértések
Gergényi Péter budapesti rendőrkapitány nyilatkozatai szerint sokat segített nekik az, hogy a miniszterelnök minden támogatást és segítséget megígért a rendőrségnek az összecsapások felszámolására.
„A rendelkezésre álló információk szerint a budapesti rendőrfőkapitány az események során rendszeres telefonos kapcsolatban állt a volt miniszterelnökkel. Erre figyelemmel felmerül a lehetősége annak, hogy a tömegoszlatással kapcsolatos eseményeket a főkapitány megvitatta, egyeztette a miniszterelnökkel ”.
A Btk. 122.§ (4) bekezdése alapján katonai bűncselekményeket tettesként kizárólag katonának minősülő személy követhet el, nincs azonban akadálya annak, hogy felbujtóként, vagy bűnsegédként katonának nem minősülő személyt is büntetőjogi felelősség terheljen, jelen esetben példának okáért azért, mivel elsődlegesen a jogsértő tömegoszlatásra polgári személy adott utasítást (felbujtó), vagy azt támogatta (pszichikai bűnsegéd).
2006. október 23-án délelőtt a Parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyesen találkozott Bene László országos rendőrfőkapitánnyal, aki az elmondása szerint tájékoztatta a miniszterelnököt a kialakult helyzetről, de tájékoztatása szerint érdemi utasítást nem kapott a miniszterelnöktől.
A kormányfő másnap blogjában ezt írta: „egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, nem kellene ezt valahogy megköszönnöm? ”
A rendőrök a brutális bűncselekményeket úgy követték el, hogy közben azonosítószámot nem viseltek. A Gyurcsány-kormány politikai államtitkára, Kondorosi Ferenc is úgy vélte, hogy ezt követően egy tisztességes demokráciában a felelős rendőri vezetők nem maradhattak volna helyükön.
Rendőrterror 2006. október 23. (kép: pestisracok.hu)
Másnap Gyurcsány Ferenc, hasonlóan a szeptemberi eseményekhez, megdicsérte a rendőröket. Gerő Ernő 1956-os beszédét idézve kijelentette, a rendőrség jogszerűen és helyesen járt el, amikor keményen lépett fel a randalírozó csőcselékkel szemben.
2010. szeptember 17-én Dr. Bene László volt országos rendőr-főkapitány a bizottság előtt előadta, hogy 2006. október 23-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel egy alkalommal beszélt. Bene országos rendőrfőkapitányként részt vett a Kossuth téri ünnepségen, ekkor hívták a Miniszterelnöki Hivatalba azzal, hogy menjen fel a miniszterelnök irodájába. Itt Gyurcsány arra kérte Benét, hogy a városligeti, 56’os emlékmű avatásán részt akar venni, tudja-e Bene szavatolni az avatáson megjelenő állami vezetők biztonságát .
Miközben a TV percről percre tudósított az aránytalan rendőri intézkedések alkalmazásáról, a miniszterelnök beszédét nem lehet másképp értelmezni, mint mindezen intézkedések politikai jóváhagyását.
Ilyen szituációban a kormányfő részéről valószínűsíthetően a túlkapásokra utaló fél mondat elég lett volna ahhoz, hogy az oszlató állomány hierarchiáján az ORFK parancsnoktól az őrmesterig végigfusson egy arányos intézkedésre figyelmeztető parancs. A miniszterelnök érdekei azonban ezzel ellentétesek voltak.
2006. október 23-án, miközben a híradások folyamatosan tudósítottak a rendőri túlkapásokról, Gyurcsány Ferencnek a köztelevízió híradójában tett rövid nyilatkozata szándékerősítőleg hathatott, sőt a „minden eszköz” sugallatával elvárásokat fogalmazott meg a rendőrséggel szemben: „A rendőrség nemcsak jogosult eldönteni, hogy hogyan kell helyreállítani a nyugalmat, hanem kötelessége is”. A miniszterelnök több sajtónyilatkozatában elismerte, hogy kapcsolatban állt a rendőri vezetőkkel, akik 2006. október 23-án jogsértő oszlatásra adtak utasítást.
Információk merültek fel arra vonatkozóan is, hogy 2006. őszén a rendőrségen belül központi elvárásként fogalmazódott meg, hogy a tüntetőkkel szemben lehetőleg erőszakosan, kemény eszközökkel lépjenek fel. A központi utasítást, elvárást több rendőr is sejteti, mint pl. az M1 Ma reggel című műsorának 2021. május 13-i adásában nyilatkozó, de neve el-hallgatását kérő vadászpuskás lövész.
2006. október 23-a kapcsán Gergényi Péter nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy Gyurcsány utasításokat adott a rendőri vezetőknek, illetve tanácsokkal látta el őket. Gyurcsány nyilatkozatai kapcsán a szeptemberi eseményekhez hasonlóan felmerül a pszichikai bűnsegédként való felelősségének lehetősége.
A Balsai István Fideszes képviselő, később alkotmánybíró által írt jelentés azonban a volt miniszterelnök büntetőjogi felelőssége kapcsán továbblépett, felvetve a Btk. szerinti terrorcselekmény lehetőségét is.
A Btk. 261. § (1) bekezdés b) pontja szerint, aki abból a célból, hogy a lakosságot megfélemlítse, a (9) bekezdésben meghatározott személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos cselekményt követ el, tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 261. § (9) bekezdés többek között az alábbi bűncselekményeket foglalja magában: testi sértés, foglalkozás körében elkövetett erőszakos veszélyeztetés, személyi szabadság megsértése.
A miniszterelnök egy hosszú folyamat eredményeképpen a mindennapok részévé tette az állandó félelem és veszélyhelyzet táplálását (pl. 2006. március 15-i Nemzeti Múzeum előtti kormányrendezvény fegyveres biztosítása, 2006. március 28-i választási nagygyűlések lefújása, 2006. szeptember 21-i Fidesz nagygyűlés elhalasztása állítólagos robbantásos merénylettervezet miatt.
2006. október 9-én az akkor Galambos Lajos vezette Nemzetbiztonsági Hivatal közleményt adott ki arról, hogy a közterületen zajló jogsértő cselekményeknél a puszta passzív jelenlét is szándékerősítő bűnsegédi magatartásnak felel meg. Ezért a tömegzavargások passzív szemlélője is a bűncselekményeket elkövetőkre szándékerősítőleg hat, és ez a körülmény őt az alapbűncselekmény pszichikai bűnsegédjévé teszi.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megkérte a kormányfőt, hogy az alá tartozó szervek a jövőben ne adjanak ki jogsértő, és a hatáskörüket túllépő közleményeket. A Nemzetbiztonsági Hivatal a közlemény visszavonására kényszerült.
Kép: Reuters
Ami 2006. október 23-án történt Budapest belvárosában történt, alkalmas volt a lakosság megfélemlítésére, ugyanis nemcsak a közterületen jelenlévők, de a TV-nézők tudatában is alappal keletkezett reális félelemérzet. A főváros lakói egyszerűen nem merészkedtek bemenni a belvárosba, mert a híradások sorra számoltak be a tüntetéseken részt nem vevő, áthaladó, vagy egyszerűen csak arra parkoló személyek oktalan, előzmény nélküli bántalmazásáról. Egyesekben halálfélelem alakult ki, azok közül is, akik az Astorián tartott megemlékezéskor a különböző kapualjakba, és belső épületudvarokba menekültek be a záporozó gumilövedékek, könnygázgránátok elől. Különösen az idősebb, kevésbé mozgékony, rossz egészségi állapotú megemlékezők vallomásából ismerjük, hogy pánik lett úrrá rajtuk, sokukban előtörtek az 56’os lövetések emlékei, hiszen aki azt átélte, attól tartott, hogy az éles lövedék használatáig is fajulhatnak az események.
Az erőszakos elkövetés nem szorul bővebb magyarázatra, számos jogerős ítélet született, amely rögzítette, hogy a rendőrök intézkedésük során ártatlan embereket bántalmaztak. A „fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény” esete is fennáll, mivel büntetőeljárások folyamatban amiatt is, hogy a rendőrök a kilőtt gumilövedékekkel súlyos testi sértést és nem egyszer maradandó fogyatékosságot okoztak. A gumilövedékek kilövésére lőfegyvert (vadászpuskát) használtak, másrészt a tényállás nem szűkíti le lőfegyverrel elkövetettre a bűncselekményeket, így fegyverrel elkövetettnek minősülhetnek azok az esetek is, amikor nem éles lőszerrel, hanem gumilövedékkel követék el a deliktumot. A megengedettnél jóval nagyobb mozgási energiájúnak minősített gumilövedékek célzott és aránytalan használata kimeríti a fegyverrel kapcsolatos elkövetési magatartást. A bűncselekmény megvalósulásához meglátásom szerint ráadásul nem is a gumi vagy éles lőszerek elhatárolása a kulcs elem, hanem az azzal párosuló lakosság tudatában keletkezett félelemkeltésre való alkalmasság. A laikusok számára ugyanis a vadászpuskák és az azok által okozott lőtt sebek, illetve a vér látványa félelemérzet kialakulásához mindenképpen elegendő lehetett.
A bűnpártolás (Btk. 244. §) öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett minősített esete, ha terrorcselekménnyel kapcsolatban követik el. Tehát mindaz, aki segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,vagy a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, megvalósíthatja e bűncselekményt is.
A 2006. őszi események politikai felelőseinek, így különösen Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, Szilvásy György a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Galambos Lajos a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője és mások büntetőjogi felelősségre vonása nehézségekbe ütközik. Olyan bizonyítékok, amelyek bármelyikük, akár tettesi, akár felbujtói miniőségben való felelősségre vonását megalapozná, nem állnak rendelkezésre, és nagy valószínűséggel a jövőben sem kerülnek elő. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közvetett bizonyítékok (pl. az albizottság előtti vallomások), illetve logikai következtetések alapján több alkalommal tettek feljelentést nemcsak Gergényi és a 2006-os bűncselekmények kapcsán felelősségre vonható rendőrök ellen, de Gyurcsány, Szilvásy és társaik ellen is. Annak érdekében, hogy e bűncselekmények ne évülhessenek el, az NJSZ több esetben ismételt feljelentést tett.
A reményt talán egy romániai példa adhatja, amelyben 25 évvel a bukaresti lakosság megfélemlítését szolgáló 1990. júniusi bányászjárás után a román legfőbb ügyész emberiesség elleni bűncselekmény miatt bűnvádi eljárást kezdeményezett Ion Iliescu posztkommunista volt román elnök és a román titkosszolgálat, az SRI egykori vezetője, Virgil Măgureanu és további vezető politikusok ellen. 1990. június 13. és 15. között Zsil-völgyi bányászok dúlták fel a román fővárost, hogy „megvédjék” Ion Iliescu akkori államfő hatalmát. A bányászok tüntetőket, diákokat és egyszerű járókelőket bántalmaztak, feldúlták az ellenzéki pártok székházát. A „bányászjárásként” emlegetett erőszakhullámban legalább hat ember életét vesztette, és legalább ezren megsebesültek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2014 szeptemberében döntött arról, hogy a romániai bűnüldöző szervek kötelesek kivizsgálni az 1990-es véres cselekményeit, egyben a román államot kártérítésre kötelezte. A katonai ügyészség több ezer tanút hallgatott ki, de egy alkotmánybírósági döntés nyomán az ügyiratcsomót átadták a civil ügyészeknek, akik az ügyet 2009-ben vádemelés nélkül lezárták. 2014 szeptemberében az EJEB ismételten eljárásra kötelezte a román bűnüldöző szerveket, tekintettel arra, hogy bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a román állam tisztségviselői, beleértve a kormány egyes tagjait is, emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el.
2015. márciusban a román Legfelsőbb Bíróság hozzájárult a vádemelés nélkül lezárt akta újranyitásához. Az ügyészek így bűnvádi eljárást indíthattak az ügy bármelyik gyanúsítottja ellen, az elévülhetetlen bűncselekmények (emberiesség elleni bűncselekmények és szándékos emberölés) tekintetében. 2015. őszén a katonai ügyészek emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával folytatták a bűnvádi eljárást az 1990. júniusi bukaresti Egyetem-téri tüntetés erőszakos leverése ügyében. Ion Iliescu volt román államfőt és Virgil Magureanut, az 1990-ben alakult Román Hírszerző Szolgálat (SRI) első igazgatóját, emberiség elleni bűncselekménnyel gyanúsították meg…. Az eljárás elhúzódása miatt lehetséges, hogy több fő vádlott Biszku Bélához hasonlóan meghalhat, mire a jogerős elmarasztaló ítélet megszületik.
Kérdés persze, hogy meglesz-e a Romániához hasonló nemzetközi akarat. Kerülnek-e elő további terhelő bizonyítékok 2006. ősze kapcsán? Lesz-e bátorsága valamely független bírónak, vagy ügyésznek, esetleg az Emberi Jogok Európai Bizottságának arra, hogy az 1990-es bukaresti bányászjáráshoz hasonlóan büntetőeljárást kezdeményezzen Gyurcsány és társai ellen.
(folytatjuk)
Szerző: Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász
(Címkép forrás: NJSZ)
