Bár Emmanuel Macron és Orbán Viktor retorikailag jellemzően az európai küzdőtér két ellentétes pólusába pozicionálja magát, a nagypolitikába 2017-ben belépő francia államfő és a magyar miniszterelnök politikájában szembetűnően sok hasonlóság is található.
„Politikai ellenfelek vagyunk, de egyúttal európai partnerek is” – ezt Emmanuel Macron mondta Orbán Viktorról tavaly decemberben Budapesten, amikor a magyar miniszterelnök a hivatalában fogadta a francia államfőt alig néhány héttel azelőtt, hogy Franciaország átvette az EU Tanácsának soros elnökségét. Macron a francia belpolitikát évtizedeken át uraló, a konzervatív jobbközép és a progresszív baloldal között ingadozó bipoláris hatalmi egyensúly felbomlása idején emelkedett fel a nagypolitkába, a társadalomnak a hagyományos politikai pártok miatt érzett csalódottságát kihasználva pedig magát, illetve a Köztársaság Lendületben! nevű pártját centristaként határozta meg, ezzel kihasítva magának a politikai paletta közepét.
Politikai üzenetei is ennek megfelelően a franciákat leginkább foglalkoztató társadalmi és gazdasági kérdésekre fókuszálnak. Míg tehát magát globális vezetőként jellemzi, elemzők szerint baloldali politikusként jobboldali politikát folytat,
elnökségének öt éve alatt ugyanis nem riadt vissza attól, hogy a tőle jobbra található politikai pártok legfőbb kampányüzeneteit is beolvassza saját választási programjába, kifogva ezzel a szelet ellenfelei vitorlájából.
Az április 2-án megtartott – egyébként egyetlen – kampányrendezvényén például a francia társadalmat évtizedek óta megosztó bevándorlás kérdésével kapcsolatban úgy fogalmazott: – Amikor félelmet érzünk a migrációs jelenségek miatt, azt gondolom, meg kell védenünk azt, ami a DNS-ünkben van, vagyis kötelességünk fogadni azokat, akik egy háborúban álló országból menekülnek, mint az ukránok. De ahhoz, hogy ezt képesek legyünk megtenni – folytatta a jelenlegi elnök –
azt is szükséges tudnunk, hogy hogyan kell felvennünk a harcot az illegális bevándorlással szemben.
Macron már a 2017-es megválasztása előtti kampányában is az európai értékek védelmezőjeként tűnt fel az európai nagypolitikában, az akkor még csak 39 éves francia politikus ugyanakkor azt is hamar egyértelművé tette, hogy az Európai Unió sürgősen reformokra szorul. – A választás során folyamatosan védtem Európát, mert úgy érzem, az rendkívül fontos a franciák és hazánknak a globalizációban beöltött helye szempontjából. Azonban szembe kell néznünk a helyzettel, és hallgatnunk kell az emberekre, akik ma rettentő mérgesek és türelmetlenek az EU-val szemben – fogalmazott akkor a brit BBC-nek adott interjúban. Az államfői poszton a vasárnap kezdődő elnökválasztáson újrázni kívánó államfő egyébként három hete mutatta be elnökválasztási programját, hangsúlyozva:
újraválasztása esetén Franciaország önellátóbb országgá tétele kulcsfontosságú célkitűzés lesz.
Macron egyébként nem sok időt fektetett az elnökválasztási kampányára, ehelyett inkább komoly béketeremtő szerepet vállalt az orosz–ukrán konfliktusban, kiváltva ezzel például Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő haragját, aki élesen kikelt a francia elnök ellen, amiért az hajlandó tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Macron Putyinhoz való hozzáállása azonban egyáltalán nem újkeletű, sőt: a francia elnök évek óta azt hangoztatja, hogy
az Európai Uniónak fel kell hagyni Oroszország diplomáciai elszigetelésével, s nyitni kell Moszkva felé.
Macron egyébként – Angela Merkel akkori kancellárral karöltve – már a tavaly nyári EU-csúcson is EU–Oroszország csúcstalálkozót sürgetett, igaz, a kísérlet kudarcba fulladt, mégpedig elsősorban a balti államok és Lengyelország éles tiltakozása miatt.
Egy tavalyi EU-csúcson pedig azzal érvelt, hogy a Moszkva elleni szankcióknak nem sok értelme van, azok ugyanis eddig nem értek el változást Oroszország viselkedésében.
Forrás és teljes cikk: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
