A magyar költészet napja József Attila születésnapja. Azt már a köznevelési tanórákon elsajátítja minden diák, hogy József Attila a magyar irodalom egyik legjelesebb lírikusa, azt azonban kevesebben tudják, hogy költészete egyszerre volt zavarbaejtően személyes és a végletességig egyetemes érvényű élménylíra.
Túlzás nélkül állítható, hogy a József Attila életével és szövegeivel foglalkozó szakirodalmi és ismeretterjesztő kötetek száma könyvtárnyi. A kortársi, két világháború közötti irodalmi közvélemény éppoly érzékenyen – bár nem mindig elfogadóan és megértően – reagált műveire, mint az utókor. Egyik első méltatója volt Sík Sándor piarista szerzetes, költő, szerkesztő, irodalomtörténész, aki személyesen csak egyszer találkozott vele. 1935-ben, amikor a fiatal alkotó az akkoriban jelentős irodalmi elismerésnek számító Baumgarten-díjat nyerte el, s a díjazottak tiszteletére adott vacsorán egymás mellett ültek. Ez az egyetlen találkozás azonban mindkettőjük számára hasznos és emlékezetes maradt.
Sík Sándor később így emlékezett az estére:
A vacsora végén együtt indultunk hazafelé a Duna-parti szállóból, és József Attila hazakísért. Mikor a közeli piarista rendház elé értünk, annyira benne voltunk a beszélgetésben, hogy nem tudtuk abbahagyni. Nem váltunk el, hanem megkerültük a Duna-part felé a rendház és gimnázium nagy tömbjét. Mikor újra a kapu elé jutottunk, megismétlődött az előbbi jelenet, és nevetve indultunk neki a második körútnak. Így kerimbózsáltunk a ház körül számolatlan körökben, messze túl az éjfélen. Miről beszélgettünk? Természetesen versekről. József Attila hosszan fejtegette azt a kedves eszméjét, hogy a verseket úgy kellene nyomtatni, mint a zeneműveket: mint ahogy azok fölé odaírják az előadásra szóló utasításokat (andante, adagio stb.), a versek elé is oda kellene írni, hogy milyen versformában vannak írva, és hogy milyen tempóban kell szavalni őket. Lassan kiderült, hogy egész elmélete van a magyar ritmusról, mégpedig nagyon eredeti, és tudományos szempontból is egészen komoly.
Forrás: Facebook
Sík olyannyira becsülte és nagyra tartotta József Attila költészetét, hogy az Újabb magyar költészet című egyetemi óráján oktatta műveit, sőt akadémiai székfoglaló előadásában is elemezte legnagyobb költőnk szövegeit.
Bár József Attila és Sík Sándor gyökeresen eltérő világnézeti alapokon állt, és teljesen eltérő volt a társadalmi, illetve irodalomszociológiai pozíciójuk, verseik között párhuzam vonható.
Vélhetően az intuitív költői érzékenység és az egyetemes emberi értékek melletti markáns elköteleződés lehetett az egymás iránti tiszteletük alapja. Költészetüknek pedig ezért van helye – ugyan más-más mértékben – a magyar irodalmi hagyományban mindörökké.
2022Plusz: A Nemzeti Színház hagyományosan a költészet napjához kapcsolódóan ad helyet a Versünnep fesztivál döntőjének, melyet ma 18.00 órától láthat a nagyközönség
Idén Nemes Nagy Ágnes és Illyés Gyula az évfordulós költő, a művészek tőlük választott szövegekkel versenyeznek vers- és prózamondás, megzenésített vers, versfilm, tánc- és képzőművészeti kategóriákban. Meghívott vendégként a szabadkai színművészek és zenészek kArc nevű formációjának tíz tagja érkezik hozzánk megzenésített versekkel, melyeket gazdag és változatos hangszerelésben szólaltatnak meg, Kárpátalját pedig beregszászi színművészek képviselik. A zsűri tagjai a magyar kulturális élet kiválóságai.
A rendezvény bárki számára ingyenesen látogatható. A férőhelyek száma korlátozott, ezért regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a versunnep.net oldalon lehet.
Forrás: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: kultura.hu(korábbi felvétel)
