A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Amikor az ember kérdezték, hogy mit csinálnak a harangok, azt a választ kapták, hogy elmentek Rómába gyászolni Krisztust. Róma az egyház központja, így tulajdonképpen a húsvét központja is.
Ez a szokás körülbelül a 15-16. században alakult ki, hogy Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok a templomokban, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg. Addig helyüket a fakereplők foglalják el.
Forrás: gil.hu
Az, hogy a harangok Rómába mennek, ahhoz egy monda is kapcsolódik.
A történet szerint, 1674. év nagyszombatján Rómában a Szent Péter templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Nagy nehezen fölébresztette. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazájába.
Forrás: Székelyhon
Kiemelt kép: egri magazin
