Brüsszel politikai okokból, alaptalanul vádol tagállamokat korrupcióval, jogállamisági jelentésekben beszélnek az európai uniós pénzek nem megfelelő, adott esetben jogellenes felhasználásáról, miközben ők maguk működnek a legkevésbé transzparens módon. Számos korrupciógyanús ügy merült fel a brüsszeli politikusok és szervezetek kapcsán, amelyek arra engednek következtetni, hogy az uniós intézményekben más országok politikai alapú vegzálása helyett inkább az önreflexió gyakorlása lenne célravezető. Jelenleg az európai uniós intézmények és azok tagjai, vezető tisztségviselői teljes pénzügyi átláthatatlanságáról beszélhetünk. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.

A brüsszeli retorikában 2015 óta egyre intenzívebb támadásnak vannak kitéve a nemzeti-konzervatív kormánnyal rendelkező, illetve a migrációt elutasító országok, így hazánk is.

Ursula von der Leyen, az EB elnöke szerint a legnagyobb problémát Magyarországon a korrupció jelenti. A tények, ezzel szemben, mást mutatnak. A 2010-es választásokat követően, a nemzeti, polgári kormány minden lehetséges eszközt bevetett a korrupció visszaszorítása érdekében. Az új Btk. – melyet a Fidesz-KDNP-s többségű Országgyűlés fogadott el – vezette be a korrupciós bűncselekmények gyűjtőfogalmat, a bűncselekmények ezen csoportját a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) a közélet tisztasága elleni bűncselekmények néven szabályozta. Az új Btk. 300. §-a a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztását is bűntettnek minősíti, és három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ezzel is távol tartva a hivatalos személyeket attól, hogy amennyiben e minőségükben hitelt érdemlő tudomást szereznek róla, hogy még le nem leplezett korrupciós bűncselekményt követtek el, erről a hatóságnak, mihelyt lehetőségük adódik, ne tegyenek feljelentést.

Miközben az EB alaptalan vádakkal illeti Magyarországot, az uniós szerv, illetve annak tagjai számos korrupciógyanús ügyben érintettek voltak az elmúlt huszonöt évben.

Kronológiailag és az ügy médiavisszhangját tekintve is első helyen áll a Jacques Santer vezette Santer-Bizottság (1995-1999), amelynek több tagja keveredett korrupció és hanyag mulasztás gyanújába. A vizsgálatok alapján, mesterségesen növelték a külső társaságokkal kötött adatgyűjtési szerződések értékét, az ebből származó készpénzt pedig latin alapokba fizették be. Az Eurostat főigazgatóját, Yves Franchet-et és néhány kollégáját azzal vádolták, hogy éveken át feketekasszát működtettek, ahová illegális eszközökkel utaltak közpénzeket. Ezt követően még több jelentős korrupciós eseményről is beszámol a cikk.

A jelenleg – 2024-ig – hivatalban lévő Von der Leyen-Bizottság sem maradt korrupciós botrány nélkül. Sztella Kiriakídisz, az uniós vakcinaszerződéseket aláíró egészségügyi biztos bankszámláján váratlanul négymillió euró jelent meg, amit, hogy elkerülje a botrány, kölcsönnek próbált beállítani. A ciprusi számvevőszéki jelentés viszont kimondta, hogy a politikus sem a fizetéséből, sem más forrásokból nem fog tudni visszafizetni ekkora összeget, tehát valójában nem történt hitelfelvétel, ezzel csak – vélhetően – a korrupció nyomait próbálták eltüntetni. A jelek szerint, a pénz az oltóanyaggyártó cégektől származik, akik a nekik kedvező feltételekkel megkötött, késlekedő, akadozó szállítást lehetővé tevő szerződésekért voltak hajlandóak kifizetni q jelentős összeget. A ciprusi médiában számos helyen felmerült a passzív vesztegetés gyanúja az esettel kapcsolatban.

Forrás és teljes cikk: Origo

Kiemelt kép: MTI/EPA pool/Ronald Wittek