„Fejezzük ki szolidarításunk Oroszországgal!”
Nyílt levél az április 3o-i esemény szervezőihez
Cui prodest? Kinek az érdeke?
Jó szándékú, nemzeti érzelmű barátaim is hívtak lelkesen. Akkor, ott, az oroszok melletti tüntetésen találkozunk, ugye?
Nem hiszem. Nem szeretném a következő szalagcímet látni másnap a New York Times címlapján:
A frissen újraválasztott, egyre jobban fasizálódó Orbán-rezsim meg sem várta az új kormány felállását és máris a diktátor, Orbán kebelbarátja, az agresszor Putyin mellett szervezett megatüntetést Budapest szívében. Többszázezeren vonultak, támogatva Oroszország agresszióját a vétlen és védtelen kis Ukrajnával szemben.
Ha még egy békemenetes fotót is a cikk alá képzelünk, teljes a kép.
A gondolkodó ember többé kevésbé birtokában van az igazságnak, de nagyon ritkán segít bármin ennek hangoztatása.
A történelem – különösen annak hozzánk közel eső része – megtaníthatott minket, hogy az igazság manapság nem jó valuta, különösen ha tőlünk nyugatra szeretnénk beváltani.
Van egy amerikai mondás:
„Do You wanna be right or do You wanna be smart.”
Szabadfordításban valahogy úgy fest a jelentése, hogy „Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy hogy elérd a célodat?” Persze ehhez ismerni kell a célunkat.
Kíváncsi vagyok a tüntetők céljára. A kérdés számomra, hogy túléljük-e mi, magyarok ezt a háborút a legkevesebb morális, gazdasági vagy akár vérveszteséggel, vagy jól megmondjuk az igazat a világnak, lesz ami lesz, de igazunk volt.
„Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.”
(József Attila)
Próbáljuk megérteni a költőt!
Félő, hogy az ukránok egyszerre szítják a tüntetést és tiltakoznak ellene. Egyszerre nyomják a féket és a gázt. Ebben csak a motor tud leégni.
A lényeg, hogy a füst messze földön látható legyen.
Ha Németországban tüntetnek az oroszok mellett, akkor a hír a szélsőséges tüntetőkről számol be. Ha Magyaroszágon tüntetnek, akkor a hír Magyarországról, mi több, egyenesen egy “Orbán-rezsim” néven futtatott fenoménről fog szólni, ami most már végképp átlépte a Rubicont. Meg kell állítani újabb és újabb szankciókkal, politikai támadásokkal, elszigeteléssel, stb.
De legalább mi jól megmondtuk…nem igaz!?
Aki időt nyer, életet nyer. A túlélés minden perce aranyat ér.
Kinek és mit kívánnak bizonyítani a tüntetők? Bele akarjuk kiabálni a nyugat arcába, hogy
mi tudjuk, ki kezdte a háborút, függetlenül attól, ki húzta meg először a ravaszt?
Ezt mindenki tudja nyugaton is, csak úgy, ahogy azt is tudják, hogy a férfiak nem tudnak szülni. Mégis hoztak egy ezt igazoló törvényt. Ismét kérdezem hát: kinek és mit akarnak bizonygatni a tüntetők?
Örüljünk annak, hogy egyelőre még nem erőszakolta ránk a nyugat a kategórikus színvallást, bár dolgozik rajta.
A Kádár-rendszer jelmondata, hogy aki nincs ellenünk, velünk van. A liberális világ már ott tart, hogy
aki nincs velünk, ellenünk van.
Silence is violence. Már aki csak csendben marad és nem ujjong látványosan a rákényszerített hülyeséget éltetve is ellenség. Örüljünk, hogy ez a labilis csend még a miénk, és ezt még nem vette az a nyugat észre, ahol minden másfeledik ember kék-sárga zászlós Facebook képet tesz ki magáról és mindenki Amerika „béketeremtő” hangját támogatja és az ukránok győzelméért MINDENT megtesz. Legyen ennyi elég. Ebben az üvöltésben annyit ér a budapesti utca hangja, mint Pa-dö-dö-koncerten suttogni. Abban azonban biztosak lehetünk, a Puskás-stadionban, az Európa-bajnokság alkalmával megszervezett néhány renitens szurkoló mellett véletlenül ott termett „tudósítók” ezt a suttogást is kiírják majd az égre.
Az én javaslatom, hogy mindenki saját otthonában verje a mellét.
Üvöltse igazságát a nappali nagy tükrébe és húzza ki magát büszkén, ha már mindenképpen az igazságnak akar hangot adni.
Legyőztük a moslékot. Ne győzzük le mindjárt utána saját magunkat is!
Lesznek a tüntetésen. Lesznek. De legalább mi ne adjuk hozzá az arcunkat, de még az árnyékunkat se!
Ebből a háborúból ki kell maradnunk!
Csengjen az intelem mindenki fülében, aki cipőt készül húzni, hogy az oroszokat “támogatandó” kibaktasson az adott helyszínre és csapdába csalja nehezen kiharcolt újabb négy évünket a szólásszabadságra és a demokráciára hivatkozva.
Van egy jó hírem. A demokráciában a gondolkodás IS szabad.
Éljünk a demokrácia adta lehetőségünk ezen végével is!!
Szilágyi Ákos
Címlapkép: Illusztráció / MTI/AP/Szputnyik/Ramil Sitdikov
