„Teljesen egyetértünk azzal, hogy az orosz agresszió a nemzetközi jog eklatáns megsértése. Azzal is egyetértünk, hogy létezik egy elvi, politika-erkölcsi kötelesség az agresszióval szembeni ellenállásra. De mindannak, ami ebből következik, határt szabnak a politikai etika egyéb követelményei” — írják a levél szerzői a Neokohn beszámolója szerint.
„Meggyőződésünk szerint most elérkeztünk két ilyen határig: Az egyik határ ott van, ahol megmutatkozik a hajlandóság, a háború atomháborúvá való eszkalációjának elfogadására.
A nehézfegyverek szállítása Németországot is háborús résztvevővé teheti, egy orosz ellentámadás kiválthatja a NATO-szerződés támogatási kötelezettségét, ez pedig egy új világháború kezdetét jelentheti. A másik határt az ukrán polgári lakosság körében történő pusztítás és emberi szenvedés jelenti, bármennyire is jogos az agresszorral szembeni ellenállás.”
„Egy kettős tévedésre kívánunk rámutatni: Az atomháborúhoz vezető eszkalációért nem egyedül az eredeti agresszor felelős, hanem azok is, akik tudatosan okot adnak neki egy újabb vétkes cselekedetre.
És tévedés az is, hogy csakis az ukrán kormány lenne felelős azért, hogy az ukrán polgári lakosságon belül hány emberélet feláldozása elfogadható.”
Végül az aláírók annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy Scholz kancellár nagymértékben hozzájárulhat egy olyan békés megoldás létrejöttéhez, amely történelmileg is megállja a helyét.
A levél érdekessége, hogy elsőként a klasszikus feminista Emma című folyóiratban jelent meg, mivel a levél egyik kezdeményezője Alice Schwarzer, a német modern feminizmus egyik élharcosa és talán legjelentősebb képviselője, a lap kiadója.
Az aláírók között vannak baloldaliak, pacifisták, konzervatívok, gyakorlatilag minden politikai irányzat képviselteti magát.
Az aláírók többsége az idősebb generációhoz tartozik, azokhoz, akik számára világháború fogalma több egy absztrakciónál.
Forrás: hirado.hu
Fotó: Michael Kappeler/dpa-Pool/dpa
