Május 11-én a Szentatya kilencedik alkalommal beszélt az öregkorról a délelőtti általános kihallgatás keretében. Katekézisében a bibliai Judit alakjáról elmélkedett. Beszédének magyar fordítását a Magyar Kurír közölte.

Részletek a beszédből:

Ma Juditról, egy bibliai hősnőről lesz szó. A nevét viselő könyv befejezése – hallottunk belőle egy részletet [Jud 16,21.23–24] – összefoglalja Judit életének utolsó szakaszát. Olyan asszonyról van szó, aki megvédte Izraelt ellenségeivel szemben… Szépségének és ravaszságának köszönhetően megmenti Betilua városát és Júda népét az erőszakos és istengyalázó ellenségnek, Holofernésznek, Nabukodonozor asszír király hadvezérének az ostromától. A kockázatos vállalkozás után, melynek főszereplője volt, Judit visszatér városába, Betiluába, ahol szép öregkorban van része, egészen százöt éves koráig él. Eljött számára az öregkor ideje, ahogy sok más ember számára is (…)

Judit több mint száz évet élt, ami különleges áldás. De manapság nem is olyan ritka, hogy a nyugdíjazás után még ilyen sokáig éljen valaki. Hogyan értelmezzük ezt a rendelkezésünkre álló időt, hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet? „Ma nyugdíjba megyek, de sok év vár még rám… Mit tehetek ezekben az években, hogyan tudok növekedni – életkorban, az megy magától –, de hogyan tudok növekedni tekintélyben, életszentségben, bölcsességben?” (…)

Természetesen ott van az unokákkal való törődés örömteli és fárasztó munkája – és manapság a nagyszülőknek rendkívül fontos szerepük van a családban, az unokák felnevelésében –, de azt is tudjuk, hogy ma egyre kevesebb gyermek születik, és a szülők gyakran távolabb vannak, többet kell utazniuk, a munka és a lakhatás szempontjából kedvezőtlen helyzetben vannak. Néha viszont vonakodnak attól, hogy a gyermeknevelésben bármit is a nagyszülőkre bízzanak, csak a szó szoros értelmében vett vigyázásra, kisegítésre veszik igénybe őket.(…)

De tegyük fel magunknak a kérdést, vajon teszünk-e erőfeszítést ezért az átalakításért. Vagy egyszerűen csak elszenvedjük az anyagi és gazdasági körülmények miatti tehetetlenséget? A generációk együttes jelenléte ténylegesen egyre hosszabbodik. Próbáljuk-e – együtt valamennyien – emberibbé, szeretetteljesebbé, igazságosabbá tenni ezeket a körülményeket a modern társadalmak új adottságai között? A nagyszülők számára hivatásuk fontos része, hogy támogassák gyermekeiket a gyermeknevelésben. (…)

Judit korán megözvegyül, gyermekei nincsenek, de idős asszonyként képes egy teljes értékű és derűs életszakaszt megélni, annak tudatában, hogy teljesítette a küldetést, amelyet az Úr rábízott. Számára ez annak az ideje, hogy a bölcsesség, a gyengédség, az ajándékok gazdag örökségét hagyja a családra és a közösségre: a jónak és nem csak a javaknak az örökségét.

Amikor örökségre gondolunk, nemegyszer a javakra és nem arra a jóra gondolunk, amit öregkorunkban tettünk, amit elvetettünk, arra a jóra, ami a legszebb örökség, amit másokra hagyhatunk.

Éppen idős korában Judit „felszabadította a kedvenc szolgálóját”. Ez a hozzá közel álló ember iránti figyelmes és emberséges tisztelet jele. Ez a szolgáló elkísérte őt annak idején, amikor a diktátort legyőzte, amikor elvágta a torkát. Öregként az ember veszít egy kicsit a látásából, de belső tekintete áthatóbbá válik: a szívével lát. Képessé válik olyan dolgok meglátására, amelyeket korábban nem vett észre. Az öregek tudnak nézni és tudnak látni… Így van: az Úr nem csak a fiatalokra és az erősekre bízza talentumait. (…)

A Szentatya teljes beszéde itt olvasható.

Forrás: Magyar Kurir

Fordította: Tőzsér Endre SP

(Címkép: Vatican.va)