Botránykő a világnak a legutóbbi angol-magyar meccs, ahol fényes győzelmet arattunk az angolok fölött, de rasszizmussal és homofóbiával vádolták meg gyerekeinket.
Ugyanis most csak ők vehettek részt a meccsen, mert korában kitiltották a felnőtteket. Most a gyerekek is kifütyülték és pfujozták a BLM-mozgalom előtt térdeplő angolokat, ami pedig nem más, mint a sátánnak emelt oltár. Az angol szövetségi kapitány szerint, azért kell letérdepelni, hogy más világszemléletet is lássanak a gyerekek. De a gyerekek nem akarnak tanulni, utánozzák a szüleiket, akik rasszisták és homofóbok- szól a kritika. Nálunk viszont az a közvélekedés, hogy csak Isten előtt térdepelünk le és ezt a gyerekek is úgy látszik, tudják. Van olyan vélemény is, hogy had térdepeljenek az angolok, mert ők gyarmatosítottak, de nekünk ehhez semmi közünk. Ez azonban ettől sokkal bonyolultabb, ha a sátánnak emelt oltárra gondolunk, ráadásul korunkban még sokkal több oltár is létezik. A továbbiakban ezeket vesszük górcső alá.
Kezdjük a BLM-mozgalommal, ami egy terrorszervezet valójában, és ez előtt térdel a fél világ. Kiindulópontja egy amerikai színes bőrű, drogfüggő, bűnöző halála, egy rendőri túlkapás következtében. Ez a bűnöző többek között, terhes anyát is kirabolt korábban, mígnem több bűncselekmény után a rendőrség elfogta és rendőri intézkedés közben lelte halálát. Nos, ez okozta azt a felháborodást a színes bőrű lakosság körében, ami létrehozta a BLM-mozgalmat (a fekete életek számítanak). Ez vezetett a térdepelésekhez és ahhoz a jelenséghez, hogy már fehér bőrű embernek lenni hátrány és bűnnek számít, a fehér ember művészete, tudománya ugyancsak eltörölendőnek minősül. Kiindulópont tehát egy bűnöző előtti térdepelés és a nyomán létrejött terrorszervezet előtt. Aki letérdel a focimeccsek előtt, tehát egy fekete bűnöző és terrorszervezet előtt térdel. Mi ez, ha nem a sátánnak emelt oltár?
A korunkban dívó ideológiák divatja a gender- és LMBTQ-mozgalom. Az érte folyó lobbi, megjelent könyvek, érzékenyítő tanfolyamok, gendersemleges WC-k és nevek, nemek a személyiben, az apa és anya nevek száműzése ugyancsak a sátánnak emelt oltárok. Isten és a teremtése ellen vívott harc, aki csak férfit és nőt teremtett. Az óvodákba, iskolákba behatoló LMBTQ-emberek, transzneműek érzékenyítése a sátánnak tett szolgálat. Mindezt, a humanizmus és tolerancia jelszavával teszik így sok jóhiszemű és jó akaratú ember is áldozatul esik, támogatójukká válik. Fogalmuk sincs róla, hogy a sátán bálványszobra előtt tisztelegnek. Őket lehet a legjobban sajnálni, mert félrevezetettek, pedig ők csak jót akarnak, békét és toleranciát, humanizmust. Ebben a humanizmusban azonban nincs benne Isten.
A Pride-mozgalom is a sátánnak emelt oltárok között van, a szivárványszínű zászlóval, ami szimbólummá vált. Meggyalázták az Isten és ember közötti szövetség jelképét a szivárványt, de nem csoda, mert a sátán nem más, mint Isten majma. Folyton Istent utánozza és fölébe akar kerülni. Sajnos a szivárvány a sátán bálványává vált, ami előtt ugyancsak letérdelnek és itt is sokan esnek áldozatul, jóhiszemű fiatalok, akik toleránsak akarnak lenni. Azt támogatják, ami Isten törvényei szerint „gyalázatos dolog”. A sátán elérte, hogy aki erre felhívja a figyelmet, azt gyűlöletbeszédnek mondják, még el is ítéli érte a bíróság azokban az országokban, ahol a neki emelt oltár már jó nagyra nőtt.
Ezekben az országokban, az azonos neműek házassága törvényileg támogatott, sőt protestáns egyházakban is. Azokat a nemzeteket melyek erre nem hajlandók, akik nem támogatják a sátánnak állított oltárt, azt büntetik, szankcionálják. Így járt hazánk is, ahol még nem térdepelnek le, csak Isten előtt.
De a sátánnak emelt oltár a vallások egyenlősége, az egységes egy közös vallás felé tartás. Ennek jelei már láthatók, leginkább Németországban. A pár évvel ezelőtt tartott Katolikus napokon, a legnépszerűbb meghívott a Dalai láma volt, ahogy a Világvallások Parlamentjén is. Ez a jelenség azzal az általános véleménnyel jár, hogy minden vallás egyenlő, minden út ugyanoda visz. Itt már teljesen elvész az Evangélium üzenete, amikor Jézus azt mondta:
„Én vagyok az út, az igazság, és az élet”.
E szerint csak egy út van, ami Jézus megváltásán keresztül vezet a mennybe. Elvész a különbség a buddhista önmegváltás és a jézusi megváltás között, aki életét adta azért, hogy az Atyához vezessen bennünket.
Németországban az Ökumenikus napokon, a katolikusok és protestánsok közösen részesültek Úrvacsorában, mintha ugyanaz lenne a szent Eucharisztiával, amit felszentelt papok szolgáltatnak ki és ahol Jézus valóságosan jelen van. (a protestánsoknál ez csak az Utolsó vacsora jelképe.) A sátán így vezeti a világot egy közös vallás felé, mert elhiteti, hogy nincs különbség közöttük. Nálunk még pozitív mederben folyik az ökumené, egymás jobb megismeréséről szól, és együtt imádkozásról. (Mi atyánk, ami közös, Jézus által rendelt)
Nem beszéltünk még az abortuszról, a sátánnak emelt véres áldozatról, a neki állított oltárról. A XX. század óta általánosan elfogadottá vált, a hozzá tartozó látszólag helyén való szlogenekkel. „Az én testem, az én döntésem”. A humanizmusba belenőtt ember ezt természetesnek veszi, mert a rosszat jónak beállító sátán elhitette, hogy ez rendben van. Holott ez emberélet kioltása, már pár hetes kortól, a szívhang is hallatszik. Gyilkosságról lévén szó, ez a sátánnak adott véres áldozat. Hazánkban sem nyúltak ehhez a szocializmus óta létező törvényhez. Most, a Parlamentben azonban egy kis párt kezdeményezte a szívhang meghallgatását abortusz előtt. Reméljük, ezt elfogadják a honatyák!
A felsorolt sátánnak emelt oltárok valóságosan régóta állnak a világban. Hazánk a legtöbb építéséhez eddig nem járult hozzá, küzd és harcol ellenük. Eddig nem térdeltünk le, csak Isten előtt. Hisszük így is marad! (és reméljük az abortusztörvény változását)
Fotó: Getty Images/David Mcnew
