A budapesti Párbeszéd Háza által életre hívott Vászonkrisztus című programsorozat harmadik szakaszában olyan dokumentumfilmeket láthattak az érdeklődők a héten, amelyek példaértékű, elsősorban közép-európai szent életű emberekről készültek. Június 8-án, szerdán este Artur Janicki lengyel rendező Esterházy János keresztútja című dokumentumfilmjét vetítették.
A nyolcvanperces film a lengyel anyától és magyar apától született Esterházy Jánosról (1901–1957) szól. Megnyilatkozásai, tettei, családtagjai és történészek – Arkadiusz Adamczyk és Molnár Imre – értékelése alapján ismerhetjük meg a nácik és a kommunisták által egyaránt üldözött felvidéki mártír politikust, aki minden szenvedővel közösséget vállalva zsidókat, lengyeleket, szlovákokat és cseheket bújtatott és menekített, végül a szlovákiai magyar kisebbségért áldozta életét.
A filmvetítés után kerekasztal-beszélgetést tartottak, melynek résztvevői – Csányi János filmrendező és producer; Molnár Imre történész, Esterházy János életének legszakavatottabb kutatója és Surján László, a Charta XXI. elnöke, volt európai parlamenti képviselő – Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza vezetőjének kérdéseire válaszoltak.
Forrás: Magyar Kurír/Párbeszéd háza
A filmből kiderült: a vészterhes időkben a nyitraújlaki szlovákok bújtatták az Esterházy család tagjait és az általuk addig védett embereket. A szlovákok sokat bírálják Esterházyt, hogy ott volt Kassán 1938. november 11-én, amikor az első bécsi döntést követően Horthy Miklós bevonult a városba fehér lován, és nem tiltakozott. Pedig Esterházy itt elmondott beszédében egyértelműen fogalmazott:
emberségesen kell a magyar uralom alá került szlovákokkal bánni, nem a bosszú ideje jött el.
Surján László figyelmeztetett: ne felejtsük el, hogy tizennyolc évvel vagyunk Trianon után, az emberekben még forrtak az indulatok. Esterházy azonban az egymás mellé rendeltetésünket látta a történelmünkben.
Csányi János felidézte azt is: a II. világháború után Esterházy János a felvidéki magyarság első számú politikusa, de a közép-kelet-európai térség már szovjet uralom alatt van. Tudása óriási, látóköre széles. Ezzel együtt egészen elképesztő dolgot tesz. Körülötte mindenki elmenekül, őt is biztatják, de nem hajlandó erre. Azt mondja, miért menekülne, amikor ártatlan, és egyébként is, ide született. Felkeresi Gustáv Husák belügyi biztost, és követeli tőle a magyarok jogait. Husák azonnal letartóztatja, tíz nap múlva már a hírhedt moszkvai börtönben, a Ljublankában ül, tíz társával együtt. Megbolondult? Miért csinálta ezt?
Forrás: Magyar Kurír/Párbeszéd háza
A legmegdöbbentőbb, hogy írásai alapján pontosan tudta, minden elveszett, mégsem megy külföldre, hanem leírja: van még egy dolog, amit tehetek, áldozatot kell hozni, akár az életem árán is.
Molnár Imre történész egyetértett Sajgó Szabolcs atyával, hogy Esterházy János továbbra is itt van velünk, mégpedig tevőlegesen, és inspirál is bennünket.
Esterházy János Közép-Európa legbecsületesebb politikusa volt.
A film fiatal rendezője azt mondta: azt hittem, én választom ki Esterházy Jánost, mert jó alapanyag, de a film végén rádöbbentem: ő választott ki engem.
A történész idézte Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest: annak, hogy valaki olyan fokú áldozatot hozzon a közösségéért, mint amilyet Esterházy János hozott, egyetlen magyarázata van: mérhetetlenül szerette a rábízottakat. A II. világháború kitörésétől kezdve szinte már nem is politikusként működik, „drága magyar testvéreim”-ként szólítja meg a felvidéki magyarokat.
Ez a határtalan szeretet készteti őt arra, hogy ne hagyja el őket, velük maradjon a legnehezebb időkben is.
Ahhoz azonban, hogy valaki így szeresse felebarátait, ott kell hogy legyen a lelkében Isten szeretete is.
Forrás és teljes cikk: Magyar Kurír
Kiemelt kép: Párbeszéd háza
