Balos EP-képviselők követelik Orbántól a teljes orosz energiaembargót – miközben a top 20-ban sem vagyunk a Moszkvával üzletelő országok listáján.
Nem kevesebb mint negyvennégy bátor, rendíthetetlen európai parlamenti képviselő állt ki Orbán Viktorral szemben a minap, nyílt levélben, ha úgy tetszik, egyenesen petícióban követelve, hogy a magyar miniszterelnök álljon át a történelem jó oldalára.
Szerintük ugyanis épp most a rossz oldalon áll. Úgy, hogy eddig hat szankciós csomagot szavazott meg Oroszországgal szemben, hazánk több mint 800 ezer ukrajnai menekültnek segített, és a kormány határozottan elítélte a putyini agressziót – nem is beszélve a még keményebben fogalmazó köztársasági elnökről. Ez azonban a jelek szerint kevés a „jó oldalhoz”.
Merthogy – mint írják – Orbán a végsőkig kardoskodott azért, hogy mentesülhessen az olajembargó alól, így
Magyarország tovább finanszírozza majd az orosz hadsereg háborús bűneit.
„Arra kérünk, hogy viselkedj valódi európaiként” – üzenik a nagyon humánus politikusok a magyar kormányfőnek. Hesteg jóemberség.
Ismét rögzíthetjük: a brüsszeli képviselőknek elmentek otthonról. Azt még Ursula von der Leyen bizottsági elnök is képes volt megérteni, hogy Magyarország esetében a teljes orosz olajembargó egyenlő lenne a gazdaság és a társadalom totális, azonnali lenullázásával. Összeomlás, éhezés, kataklizma. Miután technikailag (egyelőre) nem megoldható, hogy máshonnan és más típusú nyersolajat importáljunk kellő mennyiségben, amennyiben az oroszoktól nem veszünk, nemes egyszerűséggel végünk. A roppant felvilágosult, „jó oldalon álló” EP-képviselők szerint mégis ez lenne a helyes magatartás, mármint Orbán részéről – mintha a következmények csak őt, s nem tízmillió uniós, illetve magyar állampolgárt érintenének.
Az van, hogy nem értik.
Továbbra sem értik, hogy egy adott miniszterelnök felelőssége elsősorban a saját országa lakossága felé terjed ki,
s nem néhány széplelkű brüsszeli ingyenélőnek kell megfelelnie. Arra ott van a hazai baloldal, és hát látjuk, milyen politikai siker párosul a gondolattalan szolgalelkűséggel. Hovatovább, a szankciók nem Oroszországnak vagy Putyinnak fájnak, hanem jelen állás szerint inkább Európának.
Tisztázzuk: valójában Orbán áll a történelem jó oldalán, amikor a rá bízottak érdekében nem támogatja a józan ésszel szembemenő elképzeléseket, még akkor sem, ha az egész világot háborúba sodorni szándékozó Zelenszkij vagy éppen Bono szeretné azt. Sőt, követeli. Mintha Európa vezetői kiérdemesült popsztárokká váltak volna – a közönségnek játszanak, s nem a közönségért.
Ami pedig az orosz hadsereg finanszírozását illeti: a Centre for Research on Energy and Clean Air nevű nemzetközi szervezet által minap ismertetett adatok szerint
hazánk a top20-ba sem fér be az Oroszországtól fosszilis energiahordozókat importáló államok listáján.
Kína után az „előkelő” második helyen található azonban Németország, de tekintélyes mennyiséget szerez be Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Belgium, Ausztria, Románia és még Szlovákia is. Ha valaki, úgy ezek az országok sokkal inkább pénzelik Putyin igazságtalan háborúját, mint a bűnbaknak kikiáltott Magyarország. Jegyezzük meg: vélhetően ők sem jókedvükben tesznek, illetve tettek így.
Furcsa egyezés amúgy, már ami a megfogalmazást illeti, hogy eközben Joe Biden amerikai elnök is épp attól óvja Hszi Csin-ping kínai vezetőt, nehogy a történelem rossz oldalára kerüljön. Márpedig így lesz, amennyiben Peking és Moszkva tovább közeledik egymáshoz. Választ nem várva vetjük föl: van, aki meglepődik e két fél egymásra találásán?
Azt talán csak az említett negyvennégyek gondolhatják komolyan, vagy talán még ők sem, hogy Kínát egy percig is mélyen érintik az orosz katonai manőverek, már emberijogilag persze. Az idézett adatok ráadásul azt mutatják, hogy egyébként ez másokat sem izgat annyira, és pláne érvényes ez a megállapítás az érdekvezérelt amerikai külpolitikára.
A washingtoni érdek evidens: leválasztani Európáról, s különösen Németországról Oroszországot,
akár azon az áron is, hogy ezzel az új piacokra és szövetségesekre kényszerülő Putyint az egyre hatalmasabb ázsiai óriás karjai közé lökik.
A történelem jó és rossz oldala mindezek után nem több szemforgató lózungnál. Különösen is annak tükrében, hogy a haladárok által az utóbbi térfélre „száműzött” magyar miniszterelnök valójában úgy érvényesíti a reá bízottak érdekeit, segíti a valóban rászorulókat, hogy közben pacifistaként nem hajlandó a fegyveres konfliktus eszkalációját támogatni.
Ne kérjék hát számon másokon a valójában általuk sem (teljes mértékben) vállalt morális áldöntések meghozatalát.
A Fidesz-KDNP többek között azért kapta a zsinórban negyedik, kétharmados társadalmi felhatalmazást, mert Orbán előbb „viselkedik” magyarként, csak aztán európaiként – bármit is jelentsen egyébként ez az utóbbi, hangzatos kitétel. Ráadásul a magyarok nem térdelnek mások évszázados bűneiért vezekelve, ami ugyan rossz hírünket kelti az ultraliberális nyugati mainstreamben, ám megfelel a józan ész stratégiájának.
Nyitókép: Volodimir Zelenszki ukrán elnök (b) és Emmanuel Macron francia államfő a Klaus Iohannis román elnökkel, Mario Draghi olasz miniszterelnökkel és Olaf Scholz német kancellárral tartott kijevi sajtótájékoztató végén, 2022. június 16-án. Draghi, Macron és Scholz együtt utazott az ukrán fővárosba, hogy az orosz katonai támadás alatt álló országnak nyújtott segítségről tárgyaljon. MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin
