„Elhagyja az országot.” Ez korunkban egyfajta harsonázott hír. Mint egykor az uralkodó udvarában. „Őfelsége felöltözik!” „A király ma sétalovaglást tesz a parkban.” Vagy amikor az ajtónálló jelzi alabárdjával koppantva „Őkegyelmessége, a yorki herceg személyesen!”
Bár az infláció erős e téren. Túl sok fontos emberről írták már meg, hogy elhagyja az országot, akiről azóta csak kiderült, hogy mégis maradt – dacolva a rettegéssel. Az inflációt még külön segíti, hogy a kattintásvadász oldalak akkor is ezzel a szalagcímmel hozzák le a hírt, ha közben az írásból kiderül, hogy csak látogatóba megy, nyaralni, tárgyalni, pofavizitre vagy átvenni az örökségét. Nem is olyan rég még azt is lehozta az ATV, hogy Márki-Zay Péter elhagyja az országot, aztán most néztem, hogy a legfrissebb hír vele kapcsolatban, hogy „32 milliós bírságot kapott a Márki-Zay vezette önkormányzat.”
Most a vármegye ispánja is olyan félelmet kelt egyesekben, hogy elhagyják az országot. Ezt saját fülemmel hallottam, amikor legutóbb egy barátommal söröztünk. Mise után elmentünk sörözni – mert a jó hagyománynak mindkettő része, és a régi vármegyében is láthattuk, hogy a település két alappillére a templom, és a kocsma.
Mellettünk lévő asztalnál ifjak okoskodnak. A félelmetes középkor visszatértéről, a vallásról, meg a feudális maradványokról,
„Magukat vallásosnak tartó emberek próbálják elvitatni a jogot a nem vallásos emberektől, hogy őszintén szerethetik a hazájukat, hogy tisztességes, lelkiismeretes, jó emberek is lehetnek akár, pont úgy, ahogy a magukat hívőnek mondó emberek között is vannak jó és rossz emberek. Az igazi törésvonalak nem a hívők és ateisták, melegek és heterok, még csak nem is a jobb vagy baloldaliak, hanem az értelmes és az értelmetlen emberek között vannak. Én ezekben az intézkedésekben az értelmetlenséget látom. Még szerencse, hogy ősszel úgyis elhagyom az országot. ”
Töltöm a sört és mélázok.
Mennyit süketelni, de őszintén. Én az ateistákban azt nem értem, hogy miért nem mindegy nekik? Nem hisznek valamiben, jól van, ha akarják, röhögjenek is, de ők dacosan bizonygatnak. Ez olyan, mint hogy Zolika nem szereti a Depeche Mode együttest, és nem elég neki, hogy nem hallgatja, de ő odamegy az utcán idegenekhez, és bizonygatja, hogy a Depeche Mode együttes nem jó.
A hívők is bizonygatnak, nem vitatom. De a hívők olyasmit védenek, ami szerintük van. Az ateisták meg azt támadják, ami szerintük nincs. Ez a szónokló is itt a szomszédos asztalnál el akartja hagyni az országot, de neki nem mindegy, hogy vármegye, vagy sem.
Az ilyenek hallatán mindig úgy érzem, hogy óvodások eszmecseréjébe csöppentem, akik először fedezik fel, hogy nincs Mikulás. Erre ők rájöttek. Ők már „tudják„. Mert ők nem olyanok, mint a ”tömeg„.
Atyaég.
A vallás társadalmi konstrukció. Nem elsősorban a szakállas úr megléte vagy nem léte. Amelyik társadalomban hanyatlik a vallás, az gyengül, nő a bűnözés, csökken a népszaporulat, és még valami. (Ezt a srácok az oviban még nem tudják, nekik elég a Mikulás nemlétének felfedezése.) Spirituális vákuum nincs! Ahol luk van, oda beáramlik egy másik, egy életképesebb, és jól elkussoltatja a sok kis „Én kételkedek a Mikulásban” óvodást. Ez a vallás társadalmi háttere, és ezért ostobaság lázadni ellene, még egy nem hívőnek is.
Nem csak ostobaság, káros.
Fotó: Pixabay
