Az USA Legfelsőbb Bíróságának múlt pénteki, történelminek nevezhető döntése, amely felülírta az 1973-as (Roe kontra Wade) abortuszszabályozást, furcsa mód nem elsősorban az abortuszról szól. És ahogy a témában született posztokat, kommenteket elnézem, a túlnyomó többség épp ezt nem érti.

Égszakadást és földindulást váltott ki a Legfelsőbb Bíróság lépése, és nem csupán az Egyesült Államokban. Liberális portálok tájékozatlan kommentelői hazánkban is hörgik az abortuszpártiak hamis szlogenjét – „az én testem, az én döntésem” –, no meg, hogy a vén trottyos bírák mit nem képzelnek magukról, amikor betiltják a gyilkossághoz, pardon, az abortuszhoz való „emberi jogot”.

De mi is történt pontosan?

Jelenleg 29 amerikai tagállamban liberális szabályozás van érvényben, habár némileg különböznek egymástól. A felmérések szerint az 50-ből 20 tagállam jobban korlátozná az abortuszt, mint amennyire a mostani szövetségi törvények engedik, s ebből 13-ban már „be is van tárazva” a kész törvény arra az esetre, ha a Legfelsőbb Bíróság meghozná a döntést – és ez történt meg múlt pénteken.

Mississippi 15 hét után tiltaná az abortuszt – hazánkban és Európa legtöbb országában 12 hét –, kivéve erőszak és az anya élete megmentése esetén. Arizonában szeptemberben lép életbe a 15 hetes korlátozás. Dél-Karolinában hat hétre korlátoznák az abortuszt, akárcsak Ohióban és Georgiában. Idahóban „első szívdobbanás” törvény van érvényben, amely szerint bűncselekmény a terhesség megszakítása az első szívdobbanás után; ez négy-öthetes magzati korban következik be, de itt is van kivétel erőszak, vérfertőzés és más egészségügyi problémák esetén.

Arkansas 2019-ben hozott teljes abortusztilalmat, ami nem tesz kivételt erőszak és vérfertőzés esetében sem. Észak-Dakota, Dél-Dakota és Oklahoma hasonlóan döntött: ezekben az államokban is csak az anya életének megmentése indokolhatná a terhesség-megszakítást. A további, hasonló szabályozást életbe léptető államok: Tennessee, Texas, Utah, Nyugat-Virginia, Wisconsin, Wyoming, Alabama, Louisana, Kentucky és Missouri.

Florida pedig épp július elsejétől vezet be 15 hetes korlátozást az abortuszra, megszüntetve ezzel „abortusz-paradicsom” státuszát. Az említettek és nem említettek közül Alabama, Arizona, Michigan, Nyugat-Virginia és Wisconsin esetében a Roe-döntés előtti törvény léphet életbe, Észak-Karolinában pedig bírói döntéstől függ a szabályozás sorsa. Egyes államokban a törvény a Roe-ügy felülírása esetén azonnal életbe léphet, máshol tíz vagy harminc nap múltán.

Mindebből karakteresen rajzolódik ki, hogy az USA államai meglehetősen eltérően vélekednek a terhesség-megszakításról, s annak variációiról, a zéró toleranciától kezdve a totális liberális szemléletig, amely még 9 hónapos magzatok esetében is engedi az abortálást.

A Legfelsőbb Bíróság döntése tehát nem arról szól, hogy tiltja vagy védi az abortuszhoz való jogot, éppen az a lényege, azt fejezi ki az Alkotmányra történő hivatkozással, hogy nem tiltja és nem is védi, hanem a döntést a demokratikusan megválasztott állami vezetőkre bízza.

Magyarán a nagyon különböző szemléletmódú és berendezkedésű államok mostantól nem oktrojált módon, hanem saját megfontolásaik alapján, azaz szabadon dönthetnek. Az egyén döntése pedig csak ezen keretek között értelmezhető. Az USA társadalma valójában a Roe kontra Wade-del ült fel fordítva a lóra, mert az 1973-as ítélettel egy olyan ideológiailag befolyásolt világnézetet erőszakoltak az államok egy részére, központosítottan, azaz felülről, amely teljesen idegen volt a hagyományaiktól.

Robert C. Castel így foglalta össze a Legfelsőbb Bíróság döntését:

„Az előttünk álló hisztéria és átok-gyilok hadjárat előtt érdemes elmondani, hogy miről is szól valójában a Roe vs. Wade néven elhíresült vita. Sokkal mélyebb kérdésekről, mint az abortuszhoz való jog. Ha csak ennyiről lenne szó, a vita már régóta lezárult volna azzal, hogy megszavazzák, mint szövetségi törvényt. De ez valójában arról szól, hogy az Alkotmány és a demokratikus többség akarata megkerülhető-e újonnan kitalált „jogok” segítségével. Végső soron arról szól, hogy ki mondja ki az utolsó szót egy demokráciában. Mi, a Nép, vagy pedig egy politikai-jogi oligarchia.”

A hangzavar közepette tehát ne tévesszük szem elől a lényeget, mert az bizony nem másról, mint a népfelség elvéről szól.

Kiemelt kép: From left, Justices Samuel A. Alito Jr., Brett M. Kavanaugh, Clarence Thomas, Neil M. Gorsuch and Amy Coney Barrett. (Fred Schilling/Collection of the Supreme Court of the United States/Washington Post illustration)