Sokan és sokfélét mondtak már, hogy miképpen kellene biztosítani a felvidéki magyarság jövőjét, boldogulását, nem kevesen komoly egzisztenciát építettek erre a „kérdéskörre”. A választ azonban, ahogy eddig oly sokszor, nem a „professzionális” politikától kapjuk, hanem egy tanult, bátor és igazságszerető (azaz előbbiekre rendkívül veszélyes) fiatal hölgytől.
Falath Zsuzsanna aki a Felvidék.ma portálnak adott interjújában a következőképpen fogalmazott: „Ha valaki az igaz történelmi ismeretek birtokában van, akkor számára egyértelmű, hogy a szlovákoknak bocsánatot kell kérniük a felvidéki magyaroktól, beneši dekrétumokat semmissé kell tenni és kártalanítani kell a magyar kárvallott családokat. Ezek után létrejöhetne a szlovák–magyar kiegyezés, melynek egy civilizált európai eredménye lenne a felvidéki magyar autonómia.”
Nagy port vert fel és komoly sajtóvisszhangot kapott, amikor Falath Zsuzsannát a pozsonyi városi múzeumból „átszervezésekre” hivatkozva, valójában a Magyar Hírlapnak adott interjújában elhangzott, eddig szlovák részről kimondatlan igazságok miatt távozásra kényszerítették. Már akkor a második Malina Hedvig-ügyként emlegették sokan az esetet. Most a Pozsonyi Járásbíróság első fokon Falath Zsuzsannának adott igazat. Legalábbis a munkaügyi perben, mivel folyamatban van egy másik is, amely kifejezetten a diszkriminációt kifogásolja.
A végleges győzelem biztosan egy komoly eredmény lenne, de természetesen alázattal és türelemmel állok a küzdelem elé. A győzelem után elsősorban a szlovák közvéleménynek kellene tudomást szereznie (akár részletekbe menőleg is), hiszen eddig az egész ügyet a szlovákság előtt nagyrészt elhallgatták – nyilatkozta a muzeológus.
Másrészt a felvidéki magyar politikai, társadalmi „elitnek” végre kötelessége lenne egy olyan felhívást, állásfoglalást, akár memorandum formájában közölni a mindenkori szlovák politikai, társadalmi „elit” képviselőivel, hogy egyszer és mindenkorra le kell zárni az utóbbi 100 év vérrel, elnyomással és hazugságokkal teletűzdelt korszakát
(szlovák és magyar történészek hathatós professzionális, objektív eszmecseréje segítségével). Ha valaki az igaz történelmi ismeretek birtokában van, akkor számára egyértelmű, hogy
a szlovákoknak bocsánatot kell kérniük a felvidéki magyaroktól, beneši dekrétumokat semmissé kell tenni és kártalanítani kell a magyar kárvallott családokat.
Ezt követően létrejöhetne a szlovák–magyar kiegyezés, melynek egy civilizált európai eredménye lenne a felvidéki magyar autonómia.
Az elsőfokú ítélet kihirdetése után azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „ez a győzelem nemcsak az én és ügyvédem győzelme, hanem az egész magyarságé, akik remélhetőleg főleg az elszakított részeken erőt meríthetnek harcuk folytatásához.” Nem éppen így képzeli el az átlagember egy szerény, a múltbéli tárgyak bűvöletében élő fiatal muzeológust – talán a korábbi munkaadója is így gondolta. Mindenesetre mik a további tervei, esetleg kipróbálná magát a felvidéki magyar közéletben? – tette fel a kérdést a felvidek.ma újságírója. Bátor, nemcsak magukért, de másokért is a legnagyobb ellenszélben is szívósan kiálló jelöltek ügyében nem állunk túl jól a Felvidéken…
A kijelentésemet komolyan gondoltam, hiszen itt tényleg nem rólam van szó, hanem az igazságért való kiállásról. Köszönöm a Jóistennek, hogy ilyen nemes feladatot kaptam tőle, amely által segíthetek a magyar nemzetemnek. Hiszen ha végigtekintünk az elszakított országrészeinken, a magyarságnak a mai napig komoly elnyomást kell elszenvednie.
A magyarság a Kárpát-medence legrégebbi népe, egy igazán különleges nemzet, amelynek küldetése van, mondhatni Európa becsülete és lelkiismerete.
Általánosságban kijelenthető, hogy a magyarok szavatartók, bátrak és becsületesek voltak. És általában kijelenthető, hogy a többi nép, akikkel kapcsolatban álltak történelmünk folyamán, többnyire becsapták és kihasználták őket. A magyarok ösztönösen az igazság pártján álltak, amit a többi nemzet azzal hálált meg, hogy utólag elhazudta és meghamisította a magyarság történelmét, ebben főleg a románok, szlovákok és a csehek „jeleskedtek“.
A trianoni békediktátumnál is hazudtak és a mai napig hazudnak az első és második Csehszlovák Köztársaság „demokráciájáról”, ahol a magyarokat nemcsak diszkriminálták, hanem gyilkolták is.
A történelem ismétli önmagát, hiszen most is az igazság oldalán állnak, Magyarország az egyedüli ország, mely igaz módon, egyértelműen és a normalitás talaján állva fogalmazza meg a belpolitikai és külpolitikai kérdésekre adott válaszait. Egyszerűen fogalmazva, ismét a magyarság az, mely Európáért harcol, amiért a „hála“ az elutasítás, gyűlölködés és a számkivetettség.
Én is csak az igazságot próbálom kutatni. Egy könyvet írok, amelyben megpróbálok rámutatni arra, hogy a 20. században a felvidéki magyarság tényleg szörnyű szenvedéseken ment keresztül, amelyekről mondjuk egy átlagos szlovák embernek elképzelése sem lehet.
Bizony a felvidéki magyarság tragikus állapotban van.
Nincs és nem is volt „a regnáló” felvidéki magyar politikai elitben egyetlen karizmatikus, komoly nemzetstratégiai víziót megfogalmazni tudó személyiség (legalábbis az elmúlt 70 évben biztosan).
A mostani „összefogás” pártjai szerintem szintén gyenge felhozatalt mutatnak, ráadásul a beteges önreflexió, megfelelni akarás enerválttá teszi ezt a konstrukciót. Úgy látom, hogy egy magyar nevű, magyar szívű és a felvidéki magyarságot egyértelmű célok elé állító radikálisabb szellemiségű pártra lenne szükség – nyilatkozta Falath Zsuzsanna.
A teljes interjú a Felvidék.ma oldalon olvasható.
Fotó: Falath Zsuzsanna Facebook oldala