A fegyverek korlátozott erőforrás, és időbe telik, amíg többet lehet előállítani belőlük. Hogyan fogja Amerika pótolni azokat, amelyeket Ukrajnába küld?

Az Egyesült Államok döntése, hogy az orosz invázióra válaszul felfegyverzi Ukrajnát, feltárta és súlyosbította védelmi-ipari bázisának sebezhetőségét, ami veszélyesen kiszolgáltatottá teheti az Egyesült Államokat egy Kínával való konfrontációban az indiai-csendes-óceáni térségben – kezdi Wesley Jefferies az American Conservative oldalán.

Ahogy az USA készletei kimerülnek, a védelmi ipar küzd a meglévő készletek pótlásáért és a jövőbeli harcászati képességekhez szükséges új fegyverek kifejlesztéséért. Ezek a fejlemények a szerző szerint súlyos következményekkel járnak az indiai-csendes-óceáni térség elrettentő erejére nézve.

Gondoljunk csak a Stinger légvédelmi rakétarendszerek késedelmes gyártására, amelyek kulcsfontosságúak lennének Tajvan esetleges védelmében.

Miután több mint 1400 rakétát szállítottak az ukránoknak, az USA küzd a pótlásukért, mivel a hiányzó alkatrészek kihívást jelentenek a védelmi ipari ellátási láncok számára.

Ennek eredményeként Tajvan most arra számít, hogy saját szállításai késni fognak. Becslések szerint legalább öt évbe telne az alkatrészek pótlása, ami egybeesik a „Davidson-ablakkal” – azzal az időszakkal, amikor az Egyesült Államok egyik legfőbb haditengerészeti parancsnoka azt jósolta, hogy Kína meg fogja támadni Tajvant.

Ráadásul a Stinger rakéták hiányzó alkatrészeit esetleg újra kellene tervezni, ami még tovább hosszabbítaná a gyártási időt”

– fejti ki Jefferies.

Stinger-rakéták lecserélésének nehézsége a szerző szerint csak egy példa az USA előtt álló problémákra.

„A Biden-kormányzat egy olyan következetes stratégia megfogalmazásával küzd, amely magában foglalja mind a Kína elleni fellépést az Indo-csendes-óceáni térségben, mind pedig az USA belekeveredését egy nyílt végű proxi-konfliktusba Oroszországgal Ukrajna miatt. Az amerikai védelmi iparban a világjárvány okozta zavarokat, a komoly verseny viszonylagos hiányát, valamint az amerikai outsourcing és dezindusztrializáció évtizedes folyamatát tovább súlyosbították az Ukrajnába irányuló amerikai fegyverszállítások” – fejti ki a szakértő.

A cikk megjegyzi, hogy ahogy a konfliktus elhúzódó és kimerítő háborúvá változik, Ukrajna egyre inkább függővé vált az amerikai fegyverektől, amelyek egyre ritkábbak és nehezebben pótolhatók.

„Ahogy a fegyverkészletek fogynak, és a védelmi vállalatok küzdenek a feltöltésükért, a tartós inflációs nyomás valószínűleg további bonyodalmakat fog okozni a védelmi ipar számára” – írja Jefferies.

A szerző szerint naiv azt gondolni, hogy Kínát elrettenti Tajvantól az ukrajnai háború. Szerinte valószínűbb, hogy Peking közelről figyeli az ukrajnai háborút, és azt, hogy

mit árul el az Egyesült Államok azon képességéről, hogy képes-e olyan kritikus védelmi rendszereket gyártani és újítani, amelyek központi szerepet játszanának a Pentagon által állítólag elsődleges prioritásként kezelt csúcstechnológiás, nagyszabású hagyományos hadviselésben.

Ezek a fejlemények egy olyan időszakban történnek, amikor Kína éppen haditengerészetét építi ki, beleértve egy harmadik repülőgép-hordozót, amelyet 2022 júniusában bocsátottak vízre. Kína továbbra is csúcstechnológiás fegyvereket fejleszt.

Ahogy az amerikai misszió Ukrajnában folytatódik, és Washington a kinyilvánított háborús céljait az ukránok saját területük megvédésének segítéséről a tartósan „meggyengített” Oroszországra való törekvésre terjeszti ki, jelentősen gyengül Amerika képessége a kínai agresszió elrettentésére és az USA és Kína közötti erőegyensúly fenntartására a Tajvani-szorosban.

Ha Tajvan elveszik, és az Indo-csendes-óceáni térségben az erőegyensúly felborul, miközben Washington figyelmét elterelik, a végső tragikus irónia az lesz, hogy ez csak azután következett be, hogy az USA ténylegesen kiszervezte ipari kapacitását Kínának

– zárja a szerző.

Fotó: EPA/ROMAN PILIPEY