A baloldal mélyrepülése egyre nyilvánvalóbb. Ma már egyes kutatóintézetek négyötödös Fidesz-győzelmet prognosztizálnak egy választás esetére, a régi-új kormányba vetett bizalom töretlen és erősödik. Elég az időközi önkormányzati választások „tabellájára” pillantani és máris látszik, hogy mindenhol tarolt a Fidesz.
Nyilván sokan sokféleképpen elemzik, értelmezik ezeket az eredményeket. A baloldalról is mondják irigyen, hogy könnyű nektek, van egy kiváló képességű politikusotok, Orbán Viktor, nélküle széthullna az egész jobboldal.
Persze ők is tudják, hogy ez nem ilyen egyszerű. Orbán Viktorra hárult az a történelmi feladat, hogy óriási, sziszifuszi munkával helyreállítsa a nemzeti eszmét, a lelkekben megépítse nemzeti büszkeségünk és egységünk alapjait az anyaországban és a határainkon túl.
Magyarországot a nemzeti eszme nélkül nem lehet tartósan kormányozni. A nemzeti eszmét a Szent Korona testesíti meg, ma is él a szakrális királyság, de úgy, mint annyiszor a történelemben: a király „távollétében” fejedelmek, kormányzók veszik át az egység biztosítását. Magyarország köztársaság ugyan, de nézzünk csak rá akár egy pénzérmére is: a Szent Korona a nemzeti címerünk legfőbb üzenete.
A Szent Korona alá tartozó területeket és népeket szét lehet választani határokkal, de ezt követően is egységet fognak alkotni és ha a nemzeti eszme mentén kormányozzák Magyarországot, az összetartozás egyre erősebb és egyre nyilvánvalóbb lesz.
A királyságok egyébként máshol sem szűntek meg. Nem lettek „fölösleges” kerékkötői a modern fejlődésnek. A liberalizmus időről-időre rátámad ugyan az elavultnak kikiáltott „középkori” rendszerekre, de az emberek tudják: történelmüket, identitásukat, nemzeti tartásukat köszönhetik a szakrális szerveződéseknek. Európában számtalan helyen vannak és köszönik jól vannak királyok, hercegek, grófok, kentek, bárók és márkik, csak nálunk tilos máig is a történelmi címek, rangok viselése. 1947-ben tiltották meg és azóta nem is hozták vissza.
Most, hogy a közigazgatásban az átszervezés nyomán felmerült, hogy a régi vármegyék visszakapják nevüket, rangjukat, ispánjukat és alispánjukat, a kommunista tudatalatti máris gúny- és tiltakozó parádét hoz elő számos emberből.
Nemzeti eszme nélkül Magyarországot kormányozni nem lehet. A kereszténység, a történelem, a genetika, a közös harcok és gyászok, és még számos egyéb közös ügy igenis összekovácsolnak egy nemzetet, és akár a sikeres sport, tudományos, művészeti, politikai sikerek nyomán kitörnek egymás szeretetének és testvériségének örömünnepei. De gyászolni, imádkozni is együtt tudunk. Az együttlét, a közösségünk tudata felemel és biztonságot nyújt.
A baloldal 100 évvel ezelőtt az internacionalizmus útjára lépett és azon jár ma is. A korai szociáldemokráciát megfertőzték az 1910-es években és főleg azok végén a nemzetközi szervezetek, szabadkőművesek, kommunisták és mások, akiknek legfőbb törekvésük volt és maradt a nemzeti eszme tönkretétele.
Amikor egy fronton nem megvert, nagy létszámú magyar nemzeti hadsereg birtokában 1918-ban Károlyiék baloldali kormánya amerikai pacifizmust hirdet, elárulja a hazát, leteteti a fegyvert a katonákkal, akik alig várják, hogy védjék az ősi földet, amikor Kádár János tankkal vonul hazája ellen és példátlan terrorral veri le a szabadságot és nemzeti törekvéseinket, amikor Gyurcsány Ferenc rendőrattakot vezényel a békés tüntetőek ellen, miközben mindenkiben bíznak, csak a saját népükben nem, akkor láthatjuk, hogy ez a társaság soha nem fog tudni demokratikusan és tartósan kormányozni. (Persze ideiglenesen állomásozó katonai és gazdasági erők támogatásával időről-időre megpróbálják!)
Akiknek azt üzenik a külhoni magyarok, hogy oda be ne tegyék a lábukat,
akik a globalista erők kenyerén élnek és hazájukat naponta feljelentik Brüsszelben (előtte Moszkvában), azok mégis milyen népre, nemzetre akarják alapítani kormányzásukat? Mennyire demokratikus egy olyan kormányzás, melyet külföldi szervek és külföldi érdekek tartanak fenn? Akik mindig is bábként voltak kénytelenek magukra tekinteni és mi is úgy tekintettünk rájuk.
Akik háborúba küldenék zokszó nélkül a magyarokat, fegyvereket szállítanának a háborús övezetbe, minden szankciót szolgaian megszavaznának, csakhogy jófiúk/lányok legyenek gazdáiknál. „Mit törődnek ők a hazával és a haza ezer bajával?”
Aztán meg van, aki törődik. Orbán Viktornak és pártjának a Glóbusz középpontja Magyarország. A nemzeti eszme. A magyar emberek védelme és biztonsága. A szanaszét vert történelmi kontinuitásunk megteremtése és továbbvitele, hogy büszkén mondhassuk: „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”.
A baloldal, ha ringbe akar szállni, mert egyébként egy tisztességes baloldalra szükség van, akkor először is a nemzeti eszme kell hogy legyen a vezérlő csillaga és nem az internacionalizmus és globalizmus. Helyre kell állítani, amit több, mint egy évszázada rosszul csinálnak. Nem hatalomtechnikázni kell, elvtelen koalíciókat alkotni, összeboronálni az antiszemita szélsőjobbot a bolsevista szélsőballal, annak érdekében, hogy megverjék… kiket is? Hát a saját népüket! (Vö: kardlap, lovasroham, fejre célzott lövések, terror.)
Ez így nem megy! Teljes a bukás és miután a Szent Korona Magyarországa hál’Istennek ismét erőre kap, reménytelen a mai ellenzéknek a helyzete.
De azt mégsem várhatják Orbán Viktortól, hogy ő találjon ki egy jobbat. Tessék dolgozni!
Soli Deo gloria!
Kiemelt kép: Miniszterelnöki Sajtóiroda
