Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter interjút adott a CNN-nek Christiane Amanpour műsorában, melynek a Külgazdasági és Külügyminisztérium által készített leiratát a Magyar Hírlap közölte.

Riporter: Oroszország háborús költségvetése nagyban függ az energiától. Azonban az ország jelenleg soha nem látott mértékű olajimport tilalommal szembesül, amelyet az Európai Unió vetett ki rá, néhány kivételtől eltekintve, amelyek közül Magyarország az egyik. Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt Magyarország illiberális demokráciának kiáltotta ki magát, amely gyakran szembekerül nyugati szövetségeseivel, és jó kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal. Most az ország, amely ellenzi a további energia szankciókat Moszkvával szemben, állítások szerint egy új atomerőmű bővítésének terveivel halad előre az orosz kormánnyal. Szijjártó Péter külügyminiszter csatlakozik hozzám itt a stúdióban. Hamarosan rátérünk erre a témára is, de előbb, mivel egy szomszédos ország külügyminisztereként szemléli az eseményeket. Mit gondol, mit jelent stratégiai szempontból, hogy lassan öt hónap elteltével Oroszország megszilárdítja a keleti hódításait és talán egyre több területet szerez meg? Mit gondol, hogyan ér véget a háború?

Szijjártó Péter: Egy Ukrajnával szomszédos országot képviselek. És a helyzetértékelésünk az, hogy minden háborúval töltött perc Ukrajnában biztonsági kockázatot jelent Magyarországra nézve. Mert ha bármikor is háború zajlik a szomszédságban, az biztonsági fenyegetést is jelent egyben. Tehát ha van olyan ország, amely 100 százalékosan abban érdekelt, hogy a háború minél hamarabb véget érjen, és hogy a lehető leghamarabb visszatérjen a béke a régiónkba, azok mi vagyunk. Tehát azt tehetjük, hogy reménykedünk és imádkozunk, hogy mihamarabb eljöjjön a béke, máskülönben Európa rendkívüli kihívásokkal szembesül, és nekünk, a szomszédban, mivel ilyen közel vagyunk a háborúhoz, még veszélyesebb a helyzet.

R.: Fogalmazna világosabban? Kinek a részéről éri Önöket fenyegetés? Oroszországtól érzik fenyegetve magukat vagy Ukrajnától? Ki az agresszor a jelen helyzetben?

Sz. P.: Háború zajlik a szomszéd országban. Egyértelmű a helyzet. Mi elítéltük ezt a háborút a kezdetektől fogva. Elítéltük az Ukrajna elleni katonai agressziót a kezdetektől fogva. Kiállunk Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett. Továbbá szembesülünk a háború közvetlen hatásaival, elsőként a menekültválsággal. Egészen ez idáig 830 ezer menekültet fogadott be Magyarország, 830 ezret. És ez a szám nagyon gyorsan növekszik. Tehát ha azt kérdezik tőlem, hogy milyen gyorsan érhet véget ez az egész, azt mondanám, hogyha ránézek a számokra, a hozzánk érkező menekültek számának napi növekedésére, úgy vélem, egyhamar nem ér véget, mert ha lenne arra remény, hogy hamarosan véget ér, akkor csökkenne a menekültek száma, de sajnos nem ez a helyzet.

R.: Beszéljünk Putyin azon képességéről, hogy folytassa ezt a háborút. Nagyon sok függ a pénztől, illetve a gazdaságától, valamint azon képességétől, hogy finanszírozza az egészet. Nagy különbség van abban, hogy hogyan érez sok európai ország: Ön azt mondta, hogy közel vannak a határhoz. Ez igaz, hiszen a határon vannak. A határ keleti oldalán. Nyugatra ott van Lengyelország, szintén a határon. A két ország álláspontja rendkívül eltérő a teendők tekintetében. Mindketten a Szovjetunió dominanciája alatt éltek, mindketten megértik azt a helyzetet. Azonban eltérő módon kezelik a helyzetet. Engedje meg, hogy felolvassak egy idézetet egy lengyel tisztségviselőtől. Ugyanis, talán az lenne az udvarias, ha azt mondanám, hogy nagyon vékony tűbe próbálják befűzni a cérnát. Hiszen továbbra is vásárolnak orosz olajat és mentesülnek az orosz olajimport szankciók alól, ami, a mi értelmezésünkben Putyin számára nagyjából 800 millió dollárt biztosít naponta a háborús költségvetéséhez…

Sz. P.: Nem mi, nem nem, nem mi vagyunk, nem Magyarország az, mi ennek csupán nagyon kis részese vagyunk.

R.: De részesei. A Financial Times szerint, egy lengyel tisztségviselő egy minapi EU csúcson arról számolt be újságíróknak az Önök mentessége kapcsán, hogy „nem értem a háborún történő nyerészkedés logikáját, a véren és az áldozaton történő profit logikáját”. Ön pedig a közelmúltban azt mondta, hogy az, hogy Magyarország orosz energiát vásárol, idézem, „nem politikai nyilatkozat”. De hogyan egyezteti össze ezt a két dolgot, és hogy egyezteti össze azt, hogy ténylegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy Putyin folytatni tudja ezt a háborút?

Sz. P.: Nem járulunk hozzá.

R.: Miért mondja ezt, hiszen minden dollárt, ami hozzá eljut, arra fordítja, hogy fegyvereket és lőszert vásároljon, és hogy fenntartsa a háborút.

Sz. P.: Először is, nagyon apró a részesedésünk az orosz fosszilis fűtőanyag európai vásárlásából. Másrészről pedig az energiaellátás fizikai kérdés. Nem filozófiai, nem politikai, nem ideológiai, hanem fizikai kérdés. Azért kértünk mentességet az olajembargó alól, mert ha nem kértük volna, amennyiben nem kaptuk volna meg, fizikailag lehetetlen lenne ellátni az országot elegendő olajjal. Ez pusztán matematikai kérdés: szükségünk van egy bizonyos mennyiségű olajra, hogy működtessük az országot. Amennyiben megszűnnek az orosz szállítmányok, nincs fizikai lehetőség azok kiváltására. Elmondom miért, nem szórakozásból és nem önkéntes választásból fakadóan, hanem a földrajz határozta meg a házszámunkat. A földrajz határozta meg az infrastruktúrát. Ahhoz, hogy megváltoztassuk az óriási kelet-nyugati irányú szállítási útvonalakat észak-déli irányú szállítási útvonalakra Közép-Európában, ahhoz néhány év szükséges. Sok pénz is, de ami még ennél is fontosabb ebben az esetben, néhány év, akár 5-6-7 év is. Tehát mivel fizikai kérdés, a kérdés az, hogy kiváltható-e az orosz olaj vagy az orosz gáz ahhoz, hogy működtetni tudjuk a saját országunkat. Jelenleg a válaszunk erre nem, és nem azért nem a válasz, mert nem akarnánk, hanem azért, mert ez fizikailag lehetetlen. És egy dolgot véleményem szerint nem engedhetünk: ez pedig az, hogy a magyar emberekkel fizettessük meg a háború árát. Mert az nem a magyar emberek felelőssége, hogy kitört a háború, mi nem akartuk ezt a háborút, nem akarjuk ezt a háborút, de nem tudjuk holnapra vagy jövőre megoldani, hogy bármi mással kiváltsuk az orosz energiaellátást.

R.: Mindenki nyilvánvalóan ugyanazzal a helyzettel szembesül: óriási energiaárakkal, hatalmas inflációval, az élelmiszerbiztonság hiányával, de fogadjuk el az Ön szavát, és valóban, az Európai Unió mentességet biztosított Önöknek néhány kérdésben…

Sz. P.: Valamint más országoknak is, ezt ne felejtsük el.

R.: Így van, néhány más országnak is. Önök azonban egy lépéssel továbbmentek. Azt mondták, hogy nem szabad szankciókat alkalmazni Kirill pátriárkával szemben. Ő az orosz ortodox egyház pátriárkája, aki támogatja Putyint és azokat a katonákat, akik ártatlan ukránokat ölnek. Ön mondta az imént, hogy Oroszország az agresszor. Úgy döntött továbbá, hogy szakít európai valamint amerikai kollégáival és nem küldenek fegyvereket Oroszországba. Ez az, ahogy azt Ön bizonyára jól tudja, amivel kapcsolatban nagyon egyértelmű és közvetlen üzenetet küldött Zelenszkij elnök az Ön miniszterelnökének, Orbán Viktornak még márciusban. Hallgassa meg, hogy mit mondott.

„Ott voltam a parton, láttam az emlékművet, a cipőket a Duna-parton, ami a tömeggyilkosságról emlékezik meg. A családommal voltam ott. Figyelj Viktor! Tudod, mi zajlik Mariupolban? Kérlek, ha teheted, menj el a Duna-partra és nézd meg azokat a cipőket! És látni fogod, hogy ismét megtörténhetnek a tömeggyilkosságok.”

R.: Tehát egy emlékműről beszél, és azt mondja, hogy „figyelj, most mi vagyunk bajban, miért nem teszel több erőfeszítést?” – természetesen arra gondoltam korábban, hogy Ukrajnába lehetne fegyvereket küldeni, nem Oroszországba. No de hogyan válaszol az ember egy ilyen erkölcsi kihívásra?

Sz. P.: Ez egy nagyon igazságtalan nyilatkozat, egyrészt mivel…

R.: Miért mondja ezt?                                       

Sz. P.: Mert jelenleg a legnagyobb humanitárius segítséget nyújtjuk hazánk történetében. Már elmondtam: 830 ezer menekültet fogadtunk be Ukrajnából. Gondoskodunk róluk. Holnap újabb 13-15 ezer érkezik, mert ez a jelenlegi trend. Őket is befogadjuk. Mindannyiukról gondoskodunk, aki hosszabb ideig kíván nálunk tartózkodni, annak munkát ajánlunk, a gyermekek számára biztosítjuk az iskolai és óvodai nevelést. És nem várjuk el, hogy bárki köszönetet mondjon a magyar embereknek, amiért több tízezren összefogtak és napról napra azon dolgoznak, hogy ellássák azt a több százezer ukránt, aki hozzánk érkezik – ezt nem várjuk el. De egy dolgot elvárunk: ne provokáljanak bennünket, ne vádaskodjanak velünk szemben, és ne mondjanak rólunk rosszat csak azért, mert meghoztunk egy döntést. Ez a döntés pedig nem más, mint hogy nem veszünk részt a fegyverszállításban. Miért? Mert szomszédos ország vagyunk, és számunkra a fő célkitűzés az, hogy ne sodródjunk bele ebbe a háborúba semmilyen módon sem. És tudja…

R.: Mit szeretne, ki nyerjen?

Sz. P.: Természetesen az áldozat nyerjen, ez nem kérdés.

R.: De az áldozatnak segítségre van szüksége.

Sz. P.: Igen, és segítünk is neki a következő módon. Mivel úgy döntöttünk, hogy nem szállítunk fegyvereket, a magyar-ukrán határ biztosítja a legbiztonságosabb utat, amikor bárki átlépi az ukrán határt nyugati irányba az ő szempontjukból. Éppen ezért a Nemzetközi Vöröskereszt a logisztikai központját Magyarországról működteti, hogy megszervezzék az ukrajnai tevékenységüket. Miért? Mert ez egy biztonságos határ, és ha bármikor humanitárius segélyszállítmányok átlépik azt, mindenki biztos lehet abban, hogy azok nem fegyverek, tehát ezek a szállítmányok nem kerülnek veszélybe. Másodszor – ha nem bánja, még egy mondatot elmondanék – nem vagyok benne biztos, hogy mindenki tudja, hogy 150 ezer magyar él Ukrajna nyugati részén. Egyértelmű, hogy amennyiben fegyvereket szállítanánk, akkor ezek a fegyverszállítmányok az oroszok célpontjává válnának, nem? Nem akarjuk, hogy az oroszok olyan területre lőjenek, ahol magyarok élnek, mert, még egyszer mondom, nem akarunk belekeveredni ebbe a konfliktusba. Tehát tekintetbe kell vennünk Magyarország és a magyar emberek biztonságát is.

A teljes interjú itt olvasható.

Kép: Facebook