Az idei könyvhétre jelent meg Kötter Tamás író, ügyvéd, közéleti véleményformáló legújabb kötete, a Vikingek. Ahogy már (a Mandiner) egy előző beszélgetésben érintette, a könyv témáját tekintve korunk egyik „mentális, szociális betegségét”, a sorozatfüggőséget érinti, hogy ez milyen hatást gyakorol az egyénre.

A szerző akkor elmondta, hogy a regényben „multiknál dolgozó felső középosztálybeli emberek a főszereplők, akik a transzcendenst már nem tudják megélni, olvasni nem olvasnak, de mégis igazodási pontokat keresnek és szórakozást: a Netflixben találják meg. Két, egymás mellé költöző család áll a középpontban. A férfiak elkezdik nézni a Vikingek című sorozatot, ami mindkettejük életét végzetesen megváltoztatja.”  (…)

Honnan jött a könyv ötlete?

A vikingek iránti érdeklődésemet egy kedves barátommal folytatott beszélgetésem váltotta ki. Az illető egy ártatlan reggelizés közben hívta fel a figyelmemet a vikingek kiolthatatlan életkedvére, szokásaira és nem utolsósorban a nőkkel való sajátos kapcsolatukra (odacsapják őket a falhoz) és egyben alkotott lesújtó véleményt a monogám keresztény értékrendünkről, legalábbis a szexuális életünk terén illette azt kritikával. Nagy benyomást tett rám ez a beszélgetés, rögtön megláttam benne az írói lehetőséget, és nem kellett sok hozzá, már el is készült a Vikingek című novellám.

Később amikor azon törtem a fejem, hogy milyen témában írjak egy új regényt, egyszerűen visszanyúltam ehhez a novellához, ami egyben egy hosszabb történet cselekményvázaként is jól működött. Itt már valóban alá kellett merülni a sorozat világába, illetve tanulmányoznom kellett a vikingek életét, szokásait, értékrendjüket és minden mást, amit ezekről a vad, gyakran kiszámíthatatlan, minden ármányra képes, de ugyanakkor nagyon is szerethető északi népekről tudnia illik az embernek, már ha éppen egy nagyon is a mában játszódó, kortárs problémákat feldolgozó regény hátteréül választja őket az ember.

Önnek személy szerint tetszett a Vikingek című sorozat?

Kizárólag „szakmai” okokból kezdtem bele a sorozatba, de aztán, ha mérsékelten is, megkedveltem.

Ami nem tetszett benne, az a hanyagság, ami átjárta az egész filmet és jellemző a hasonló alkotásokra: a szereplők védőfelszerelése inkább a Mad Max világát idézi, mint a viking harcosokét, a sisakviselet hiánya szembetűnő (ki volt az az őrült, főleg ha vezér vagy vagyonos harcos – amúgy a legszegényebb is így tett –, aki nem védte a legsebezhetőbb testrészét, a fejet?), hogy a korhoz nem illő fegyverekről (a számszeríj például csak a kereszteshadjáratokat követően jelent meg Európában) és a harminc, negyven emberrel megvívott csatajelenetekről már ne is beszéljünk.  Ez így nem volt jó.

És mivel sok embert a könyvek helyett már kizárólag a sorozatok „tanítanak”, végső soron történelemhamisításról is beszélhetünk. Ez pedig káros!

A Mandiner teljes írása itt olvasható.

Szerző: Kovács Gergő

Kép: Facebook