Valószínűleg rég volt olyan ebben az országban, hogy ennyien számoltak volna egyszerre, mint most. Van, aki azon gondolkodik, hogy milyen adózási formát választhat a KATA helyett és az hogyan éri meg neki, mások pedig azt számolják, hogy hogyan lehetne némi megtakarítással az átlagfogyasztás környékére csökkenteni az áram- és gázfogyasztásukat. – írja véleménycikkében Kaszab Zoltán a vasarnap.hu-n.

A kormány az elmúlt napokban két olyan intézkedéshez nyúlt hozzá, amely milliók életet könnyítette meg és tette jobbá az elmúlt időszakban. A KATA-nak köszönhetően több százezren adminisztratív terhek nélkül, a jövedelmük 5-10%-a közötti összeget megfizetve tudták le a közteherviselési kötelezettségüket. A KATA-s vállalkozók egyike sem volt csaló, ezt szögezzük le, ahogyan azt is, hogy senki nem mondta ezt rájuk az elmúlt napokban a kormányzati szereplők közül sem! Azt viszont mindenki beláthatja, hogy az, hogy valaki a jövedelme csupán 5%-át adózza le, az egy extrém kedvezményes helyzet volt. Talán kicsit túlzás a hasonlat, de a szupermarketben is csak egy hétig akciós a serrano sonka. A KATA persze megmaradhatott volna, ahogyan arra a miniszterelnök is utalt legutóbbi rádióinterjújában.

A gazdasági helyzet ugyanakkor egészen egyszerűen jelenleg nem teszi lehetővé azt, hogy 450 ezer ember csupán 5-10%-nyi adót fizessen.

Az elmúlt évek gazdasági felvirágzásának, okos gazdaságpolitikájának ezek a vállalkozók mind-mind a nyertesei voltak, hiszen a növekvő bevételeik nagy részét szabadon felhasználhatták. Talán nem ördögtől való most egy részüket, a nagyobb részüket arra kérni, hogy fizessenek be kicsit többet a közösbe.

Aztán itt van a rezsicsökkentés. Hónapok óta halljuk, hogy elszálltak az energiaárak Nyugat-Európában, sok család fizetése 30-40%-át a rezsire költi és a legfrissebb számítások szerint az európai családok 50%-át érinti idén télen az úgynevezett energetikai szegénység, ami azt jelenti, hogy nem tudják annyira felfűteni az ingatlanjukat, amennyire szeretnék. Az elmúlt hetekben pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány – bármennyire is szeretné – nem tudja függetleníteni magát teljes mértékben ezektől a nemzetközi folyamatoktól. Sokan persze erre azt mondják, hogy a kabinet nem mondott igazat a választási kampányban, mert akkor arról beszélt, hogy fenn tudja tartani a rezsicsökkentést.

Valójában azonban az az ordas hazugság, hogy a kormány ne mondott volna igazat. Márciusban ugyanis még teljesen másképp nézett ki a helyzet! Akkor még reális esély mutatkozott a háború gyors befejezésére és Brüsszelből sem követeltek olaj- és gázembargót.

Akkor még valóban reális esély mutatkozott arra, hogy a rezsicsökkentés mindenki számára fenntartható legyen. Azóta azonban – ahogyan a miniszterelnök fogalmazott – az Európai Unió tüdőn lőtte magát, egy ilyen sebet pedig az egész szervezet, még a központtól távolabb lévő pontjai is megéreznek. Ebben a helyzetben tehát nem volt más választás, minthogy hozzányúljanak a rezsicsökkentéshez. Éppen csak annyira, hogy az emberek többsége még ne érezze meg és akinek többet kell fizetnie, azt is védeni lehessen egy bizonyos szintig. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mekkora erőfeszítés kell a jelenlegi helyzetben ahhoz egyáltalán, hogy az átlagfogyasztásig MINDENKI számára maradjanak a korábbi árak?

Persze közben máris megjelentek az önkéntes közgazdászok és a politikai haszonlesők, akik gyorsan kiszámolták, hogy kinek, mennyit kell majd fizetnie. Ugyanakkor ami most a legfontosabb, a higgadtság. Németh Szilárd elmondása szerint gyűjtik a beérkező javaslatokat és azok alapján finomítanak a rendszeren. És biztosak lehetünk benne, hogy fognak is.

A részletszabályok megjelenéséig tehát csak egyetlen dolgot érdemes számolni: azt, hogy a fogyasztás hogyan csökkenthető? Ez ugyanis nemcsak a pénz, hanem az ellátásbiztonság és a környezetünk megóvása miatt is fontos.

És itt is felmerül az, ami a KATA esetén is: az okos gazdaság-politikának köszönhetően a magyar családok az elmúlt 9 évben védve voltak az energiaárak hektikus mozgásától és egy kiszámítható, tervezhető összeget kellett fizetniük a fogyasztásuk után. A többségnek ez ezután is így marad, akik pedig az elmúlt 9 évben a rezsicsökkentés legnagyobb haszonélvezői voltak, most kicsit mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk.

Egy dologban ugyanakkor biztosak lehetünk: az adó- és rezsicsökkentés kormánya nem jókedvében, hanem a nagyobb bajok elkerülése érdekében hozta meg a fájó döntéseket. Éppen ezért most az esetleges jogos kritika kifejezése mellett a megértés, a támogatás és az összefogás ideje jött el.

Forrás: vasarnap.hu

Kiemelt kép: cégtan.hu