Nagy erőkkel érkezett tavasszal az EBESZ, mégsem tudott objektív jelentést készíteni a hazai választási rendszerről; a szervezet végleges jelentésében rengeteg pontatlanságot, féligazságot találni.

Július végén tette közzé végleges jelentését az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a Magyarországon április 3-án lebonyolított parlamenti választásokra és a gyermekvédelmi népszavazásra vonatkozóan.

Az EBESZ politikai nyomásra történetében másodszor indított uniós tagállamban teljeskörű választási megfigyelő missziót. A szervezet azért döntött így, mert az év elején

Daniel Freund vezetésével európai parlamenti képviselők 62 fős csoportja, továbbá húsz itthon is működő civil szervezet kérte a teljeskörű megfigyelést.

Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) február végén Választási Megfigyelési Missziót létesített Magyarországon.

A kollektíva ekkor még csak 20 Budapesten tartózkodó szakértőből, valamint 18 hosszú távú megfigyelőből állt (az EBESZ 18 részt vevő államából delegálva). Ez a csapat bővült ki a választás napján egy többszáz fős misszióra: a választás napjára 45 EBESZ-tagország 312 megfigyelőt delegált. 221 megfigyelő az ODIHR kötelékéből érkezett, 91 tagot pedig az EBESZ Parlamenti Közgyűlése választott ki.

A civil szervezetek az EBESZ részére címzett felkérő levélben kifejezték: úgy gondolják, jelentősen növeli a választásokba vetett közbizalmat, ha az ODIHR erélyes elkötelezettséget mutat amellett, hogy rendszerszintű és teljeskörű vizsgálatot folytasson le a választások napján zajló eljárásra vonatkozóan. A civil szervezetek célja ugyanis az volt, hogy a teljeskörű megfigyelés a demokratikus folyamatok tisztességességét garantálja.

Ha a cél valóban ez volt, a misszió sikerrel zárult: az EBESZ a jelentésben végül leírta, hogy „a választásokra vonatkozó jogszabályi keret megfelelő alapot jelent a demokratikus választások lebonyolításához”, illetve, hogy a választások és a népszavazás „lebonyolítása szakszerű és jól szervezett volt, de azt az egyenlő esélyek hiánya árnyékolta be. A választási verseny résztvevői nagyrészt szabadon kampányolhattak, ugyanakkor a kampány – habár versengőnek volt tekinthető – kifejezetten negatív hangvételű volt, és azt a kormányzó koalíció és a kormány közötti jelentős mértékű átfedés jellemezte.”

A végleges jelentés szövegezését egyébként az „egyfelől-másfelől”-érvelés tulajdonképpen végig áthatja. Számos esetben visszaköszön például, hogy a szöveg szerkesztői „egyfelől” ismertetik a hazai jogszabályi környezetet, amely ugyebár „megfelelő alapot jelent a demokratikus választások lebonyolításához”.

„Másfelől” azonban igyekeznek hitelteleníteni azt, például az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseire hivatkozva. 

A „Kifogások és fellebbezések” alfejezetben például a magyar választásokkal kapcsolatos aggályokat a következő állítással kívánták erősíteni: „Az ODIHR választási megfigyelési missziójának néhány interjúalanya kétségét fejezte ki az ítélkező testületek pártatlanságával kapcsolatban.” Ítélkező testületek alatt ebben a kontextusban azt a Kúriát és Alkotmánybíróságot kell érteni.

Az állítás hitelén azonban nem segít az, hogy az EBESZ spórolt azon, hogy megnevezze azokat, akik a magyar jogrendszer működésére vonatkozóan kritikát fogalmaztak meg.

Ahogy azt Dr. Varga Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja és Dr. Mázi András (NKE-ÁNTK) az Öt Perc Európa Blogon megjelent írásában is kifejti, hasonló a helyzet a közszférában dolgozók kampányban való részvételre kényszerítésének vádja, az egyes településeken a közmunkásokra gyakorolt polgármesteri nyomás, a konkrét szavazatvásárlás gyanúja, valamint a közmédiában tapasztalt cenzúra állítása esetében is.

A Magyar Hírlap teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Dobozi Gergely

Kép: Kisbenedek Attila