Anyám, én nem ilyen lovat akartam! De hol van itt ló? Európától demokráciát és gazdasági felemelkedést vártunk, és mit kaptunk helyette? Azt, amit Hadházy táblán mutogatott az Országgyűlésben.

Megjegyzem az én lelkiismeretem tiszta – már ha ez egyáltalán vigaszt jelenthetne, amit sajnos nem tapasztalok -, én bizony annak idején az uniós csatlakozás ellen szavaztam. Nem azért, mert előre láttam azt a tömény mocskot, amit „európai értékek” címszó alatt a nyakunkba akarnak önteni. Szó sincs róla. Azt azonban már akkor látni lehetett – ha valaki akarta, látta is -, ami villámgyorsan meg is történt: az erős és nagy  gyarmatosító „magállamok” kizsákmányolják majd a keleti „indiánokat”, a gyengéket beledöngölik a földbe. És ezért még azt is elvárták, hogy hálatelt kézcsókkal mondjunk köszönetet a kifosztásunkért.

Jó, már hallom is a liberálbolsevik mantrát, hogy a pusztában tévelygő magyaroknak nyugati jóakaróik hullattak mannát az égből, mert az uniós források nélkül semmik vagyunk. Ámde minden leszünk, ha engedelmesen behajolunk és ellenvetés nélkül megtesszük, amit a „magok” akarnak. Elvégre a bolha ne köhögjön, merjünk kicsik lenni, csak akkor lehetünk boldogok. Amit a Szent Unió követel, az csak jó lehet. Legalábbis azoknak a balos, libernyák politikusoknak, akik a balos, libernyák Unió parancsait gondolkodás nélkül hajlandók végrehajtani, némi Júdáspénz ellenében.

A többi meg kit érdekel? Legyenek boldogok az illegális migránsokkal, a megjelenésük után megsokszorozódó bűnözéssel, az LMBTQ aktivistákkal, örüljenek, ha egy szakállas néni okítja devianciára gyermekeiket, unokáikat. Ájuljanak el a gyönyörtől, hogy a férfiaknak is lehetővé tették a szülést, hogy azok is boldog örömmel menstruálhatnak (jogilag!), hogy nagyon demokratikusan fel akarják számolni a demokráciát, hogy a sajtószabadság nevében ki akarják küszöbölni a zavaró, az egyszerű polgárt elbizonytalanító ellenvéleményeket, hogy megszabadítják a vallás „mételyétől” az embereket, de ha ez nem is megy, legalább a szeretetet hirdető gonosz kereszténységet lecseréljék az „igaz hitre”, amelynek szélsőséges csoportjai a nagyszerű dzsihadot ajándékozzák nekünk.

Folytassam? Minek? A szemünk előtt alakult át szeretett Európánk egy igazi balliberális szemétdombbá. Ahol elszabadult a Pokol.

Kész őrület például, hogy azért üldözhetnek valakit, mert kimondja, amit mondani sem kell, mert magától értetődő. Kirúgnak munkahelyükről embereket, mert hirdetik a magánvaló tényt, nevezetten azt, hogy a házasság egy férfi és egy nő között természetes, lecsuknak embereket, akik lelkiismeretükre hallgatva nem hajlandók lányként szólítani egy fiút, halálos fenyegetéseket (de rendőri védelmet nem) kap az a blogger, aki ki meri mondani, hogy Svédország a vesztébe rohan az illegális bevándorlók miatt.

Eközben egy messzi-messzi galaxisba költözött az Európai Unió vezetésének és az Európai Parlamentnek az agya, mert ha nem, ennyire idióták nem lehetnének. Miniszterelnökünknek van igaza, ez (mármint a hazánkat elmarasztaló 1254. határozat) egy rossz pamflettel ér fel. Persze mit várunk az olyan észkombájnoktól, mint a mindenről is semmit sem tudó, a ruhamosás helyett szellőztetést ajánlgató Frans Timmermans, az oroszok elleni szankciókat működőnek vizionáló (vagy nagyon buta, vagy nagyon gonosz) Ursula von der Leyen, vagy a pusztán az ordítozáshoz értő fogtündér, Guy Verhofstadt? Nem beszélve a velejéig romlott magyar ellenzéki uniósokról, a botmixerező és uniós forrásokkal visszaélő Cseh Katalinról, a nem kifejezetten az eszéről híres Donáth Annáról, tősgyökeres bolsevik Ujhelyiről, vagy a szemkilövető kommunista Gyurcsány feleségétől, Dobrevről, akik büszkén árulják a hazát Brüsszelben (is). Ők azok (meg a társaik), akik akkora idióták, hogy megszavazták: a férfiak is szülhetnek. Már csak azt kellene törvénybe iktatniuk, hogy az uniós mókusok szárnyas állatok és a disznók a legalkalmasabbak arra, hogy balett táncosok legyenek. Ez a két állatság még hiányzik a listáról, aztán minden rendben lesz.

A fent említett …minek is nevezzem őket…lények szándéka egyértelmű, nem is titkolják. Kiéheztetni, megtörni, tönkretenni Magyarországot (és ha ezt így nem is hangoztatják, de Lengyelországot is), hatalomba segíteni azokat, akiket a választópolgár voksával küldött el az édes nénikéjébe. Ezen dolgozik évek óta a brüsszeli liberálnáci klub, karöltve a hasonszőrű magyar képviselőkkel. Össze-vissza hazudoznak rólunk, még arra sem vigyáznak, hogy vádjaik mögött legalább az igazság apró morzsáit meg lehessen lelni.

Persze nem kell uniós képviselőnek lenni ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül hazudjanak a keresztény-konzervatív kormányról. Naponta gyakorolja a hazai ellenzék ezt a nemes mesterséget. És persze bőszen követel olyan lépéseket, amelyeket akkor, amikor hatalmon voltak, nem csupán elmulasztottak, de annak az ellenkezőjét cselekedték.

Csak egyetlen példa: mit követel a megszűnés felé menetelő MSZP? „Természetesen” az egészségügy „megmentését”, amelyet a szemük elé borult hályogon át úgy látják, mint ami összeomló félben van. Ők ellenben pontosan tudják, mi a teendő (Lenin után szabadon).  Hiszen demonstrálták is, amikor a gyurcsányi banda garázdálkodott a kormányrúdnál. Ágyszám csökkentés, kórházak bezárása, vizitdíj és kórházi napidíj bevezetése, az állami egészségügy magánosítása (a méregdrága gyógyítás érdekében, amit ugye a pórnép majd örömmel vesz igénybe, már ha megéri, amíg összespórolja a horribilis költségeket), és nagyon kell, szinte életmentő, hogy legyenek széfek a betegágyak mellett.

Az ocsmány orbáni diktatúrában mindezt nem biztosítja a Fidesz-KDNP koalíció, helyette orvosi fizetéseket emel (a lehetőségekhez mérten), kórházakat, rendelőket újít fel, szeretne újakat is építeni (pl. a tervezett budai Centrumkórházat, amit az egészségügyért oly annyira aggódó ballibsik ott akadályoznak,  ahol csak lehet). Micsoda aljasság! Ha ez mind sínen van, nem lehet öklöt rázni és szitkozódni. Ezt nem engedhetik, még a végén sikeres lenne az Orbán-kormány!

Éppúgy nem riadnak vissza semmilyen aljasságtól, mint Uniós testvéreik. Ezerrel szorgalmazzák, hogy hazánk ne juthasson a jog szerint járó (és nem csak adható!!!) pénzügyi forrásokhoz, és ha sikerül nekik, az utcára szeretnék vinni a tanárokat (nem a pedagógusokat, azok számára ugyanis első a hivatás és a gondjaira bízott gyermek, nem pedig a tüntikézés), azt ordibálva, hogy a kormány nem becsüli meg őket. Picit sem zavarja ezt a bandát, hogy éppen abból a pénzből lehetne tisztességes béremelést alkalmazni, amit a segítségükkel lop el tőlünk az Unió.

Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Azt azonban még nem látom tisztán, a ló helyett milyen állatfajta jutott nekünk. Viszont azt igen, hogy olyan, amelyik előszeretettel falja fel saját kölykeit – vagyis amelyik örömmel árt saját nemzetének.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címképen: Timmermans és Verhofstadt.  Forrás: AFP/Origo)