Az ukrán háborúnak jelenleg egyetlen fontos kérdése van: Hogyan rettentsük el Oroszországot attól, hogy a konvencionális hadereje megroppanásával ne vesse be azokat az atomfegyvereket, amiket pont erre az eshetőségre fejlesztett ki?
Biden elnök néhány nappal ezelőtt elhíresült „don’t, don’t, don’t”- ja az önismétlő Arafat-féle retorika gyöngyszeme és egyáltalán nem hasonlít JFK nehézsúlyú fenyegetésére, amikor azt mondta, hogy
„Akkor ez egy nagyon hideg tél lesz”.
A másik hiba, amelyet Biden elnök elkövetett a 60 Minutes interjúban az, hogy egy kosárba pakolta a vegyi és a taktikai atomfegyvereket.
Ideje végre szembenézni a ténnyel, hogy általánosságban beszélni „tömegpusztító fegyverek”-ről, megágyaz az atomfegyverek normalizálásának.
Miért?
Azért, mert az utóbbi évtizedekben a vegyi fegyverekkel kapcsolatos összes tabut felrúgtuk.
Jemenben, Namíbiában, Irakban és legutoljára Szíriában. Az utolsó szöget a vegyi hadviselés tabujának a koporsójába Obama elnök verte be. Mikor a szír rezsim átlépte az amerikai elnök által meghúzott „vörös vonalat” anélkül, hogy a hiperhatalom reagált volna rá, a tabu végleg megtört.
Az adott helyzetben sokkal hasznosabb lenne kivenni a vegyi fegyverek kérdését a kosárból, és kizárólag az atomfegyverekre koncentrálni.
Ha valóban el akarjuk rettenteni az oroszokat, akkor a nyugatnak biztosítania kell Ukrajna számára egy „nukleáris ernyőt”, vagyis egy hihető ígéretet arra, hogy egy Ukrajnát ért atomcsapásra, atomcsapással válaszolunk.
Feltéve, hogy valóban komolyan gondoljuk a dolgot.
Ha nem, akkor jobb élni a hallgatás jogával, és a „nuclear ambiguity„, a „nukleáris homályosság” taktikájával próbálni elrettenteni Oroszországot.
Biden elnök még ezt a lehetőséget is elszalasztotta.
Helyette megkaptuk a január 19-i „minor incursion” nukleáris megfelelőjét. Azaz az USA válaszát az esetleges orosz atomcsapás mérete fogja meghatározni. Hogy a Biden-féle elrettentés-politikának ez a visszatérő motívuma mennyire hatékony, arról meggyőződhettünk február 24-én.
Ha nem helyezzük Ukrajnát a nyugat nukleáris védőernyője alá, méghozzá minél hamarabb, akkor az oroszok úgy is értelmezhetik Biden elnök beszédét, hogy gyakorlatilag szabad kezet kaptak az atomfegyver bevetésére, feltéve, hogy nem vetik el túlságosan a sulykot.
Az atomkérdésen túl ez a Nyugat elkötelezettségének a mércéje is.
Ha se nyugati tankokat, se hosszú hatótávolságú csapásmérő eszközöket, se atomernyőt nem adunk Ukrajnának, akkor igen egyértelmű, hogy ebben az eszkalációs „gyáva nyúl” játékban ki rántotta el hamarabb a kormányt.
Ne csodálkozzunk tehát, ha a 21. század az atomháborúk évszázada lesz.
Miért ne lenne?
Fotó: Pixabay
