Magyarországon a terhesség megszakítások száma folyamatosan csökken, ma már a rendszerváltáskori szint negyedénél is kisebb. Ha viszont az utóbbi hatvanhat évet vizsgáljuk, megdöbbentő számot kapunk.- írja Szalai Piroska a Mandiner hetilapban.
Az abortusz 1956-os liberalizálásától 2021-ig 8,25 millió gyermek született, és 6,08 millió terhességmegszakítást hajtottak végre legális körülmények között a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint. E veszteség négyszerese a két világháborúban elszenvedett emberveszteségünknek, ami a becslések szerint 1,5 milliós volt.
1959 és 1973 között jóval több abortuszt hajtottak végre, mint ahány gyermek megszületett”
Bár kétségtelen, hogy az abortusz nem családtervezési eszköz, az utóbbi hatvanhat évben és ma is sokan másképp gondolkodnak erről. Minden embert, nőket és férfiakat egyaránt megilleti az a jog, hogy maguk dönthessenek az életükről és a testükről.
Az abortált magzat azonban nem az anya sejtjeinek egy halmaza, ahogy ezt a szélsőséges feminista nézeteket vallók hirdetik. Többek között azért sem, mert a humánbiológia alapvetése, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától önálló dns-sel, egyedi genommal rendelkezik.
Az abortusz legalizálása óta eltelt hatvanhat év fele-fele arányban esik a kommunista rendszer időszakára és a demokratikus jogállaméra – az évforduló kapcsán a Szent István Intézet felkérésére készült tanulmányban adatokkal, grafikonokkal tényszerű megközelítésben kívántuk bemutatni azokat a folyamatokat, intézkedéseket, amelyek befolyásolták az abortuszok, illetve a születések számát, vagyis a nők, családok döntését arról, hogy vállalják-e a megfogant gyermek világrahozatalát.
Nem elvitatható tény, hogy hazánkban a terhesség megszakítások száma folyamatosan csökken, ma már a rendszerváltáskori szint negyedénél is kevesebb.
Ott születnek meg a tervezett, várt gyermekek, ahol a szülők megfelelő anyagi biztonságban érzik magukat, és a következő évekre is megfelelőnek ítélik az anyagi kilátásaikat. Orbán Viktor miniszterelnök többször kijelentette, a kormánynak figyelnie kell rá, hogy Magyarországon a gyermekvállalás anyagi értelemben is előny és ne hátrány legyen.
Fájóan nehéz terhet örököltünk az előző generációktól. A statisztikák alapján arra következtethetünk, hogy szinte minden család múltjában kell lennie legalább egy abortusznak. Ezek még túl közeli példák, a családunkban is velünk élnek az emlékek, társadalmi és személyes veszteségek, ki nem beszélt drámai történetek. A 2022. szeptember 15-én életbe lépő „szívhangrendelet” kapcsán felmerülő, sokszor szélsőséges hangvételű ellenző vélemények is ezt támasztják alá. Jó volna, ha mi lennénk az a társadalmi sebeket gyógyító generáció, amely nem adja tovább ezt a történelmi terhet a mostani fiataloknak, és meri az élet szeretetét és méltóságát felmutatni. Nem könnyű, ám annál fontosabb és szebb küldetés.
Forrás és teljes cikk és kép: Mandiner