A párkányi Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus templom búcsúnapja előtti napon az ország első magyar egyházi (katolikus) óvodájában minden évben méltó ünnepséget tartanak a legkisebbekkel.
A templom védőszentjéről elnevezett óvoda 1995-ben nem kis nehézségekkel nyitotta meg kapuit. Ez elsősorban nagy részben Vízi Katalin kezdeményező és a mai napig is igazgatói tisztségben lévő igazgatónőnek, óvónőnek is köszönhető, s annak a kitartásnak, mellyel a legnehezebb és legmostohább körülmények között napjainkban is példaértékűen működik az óvoda.
A XV. királyválasztás az egyik legnagyobb esemény ebben az esztétikusan, korszerűen berendezett óvodában. Szinte egész évben készülnek rá a sok egyéb program mellett.
Játékos formában megismerik nemcsak a katolikus élet alapjait, de a nemzeti tudat gyökerei is itt rögződnek a pici gyermekekben.
S persze mindez a játékos mindennapok sűrűjében, a sok-sok vidámság, kirándulás, mesevilág megismerésével, a szeretet jegyében zajlik.
Szent Imre ünnepe már a délelőtti órákban kezdődik, ünnepélyes keretek között, vendégek jelenlétében. Az igazgatónő köszöntőjével és a Himnusz eléneklésével indult az ünnepség.
Az óvodai vetélkedő csaknem úgy zajlik, mint a nagyoknál. A zsüri tagjai között ott van a helyi egyházfő, Fóthy Zoltán esperes, Okos Márton Erdélyből, aki minden évben ellátogat az óvodába, a szintén gyakori látogató és az óvodát sok szempontból támogató Pécsi L. Dániel heraldikus Budapestről (aki az óvoda jelképeit is megtervezte és elkészítette), Bacsó Péter, az alapiskola igazgatója, a székesfehérvári önkormányzattól Deák Lajosné, s szintén székesfehérvári vendég volt Prekrit Judit is. Minden alkalommal jelen van Bihari Antal esztergomi tévétulajdonos is, aki rögzíti az egyedülálló eseményt.
A tíz vetélkedő apróság – a legkisebb hároméves – felnőtteket megszégyenítő biztonsággal válaszolt a zsűri elnökének kérdéseire, melyek Szent Imre herceg, az Árpád-házi királyok, valamint a Szent Korona témájára épültek, a gyerekek korának megfelelő szinten.
Ha valaki azt hinné, hogy a tanító néni szigorúan betanította volna a gyerekeknek a magyar királyokról szóló ismereteket, ezt cáfolta az egyik legjobban szereplő fiúcska válasza, aki amikor a zsűri megkérdezte, hol tanulta meg az Árpád-házi királyok vagy a fejedelmek nevét, ezt válaszolta: nekem anyukám róluk mesél minden este.
A vetélkedő után kezdetét vette a királyválasztási ceremónia. A kisbíró (az egyik óvodai alkalmazott), meghívta az „udvar népét”, majd a zsűri kihirdette az eredményt. A mesékben leírtak szerint történt a királyválasztás. Az első helyezett Berec Bianka lett, akit az igazgatónő a ceremónia szerint királlyá avatott. Megkapta a királyi palástot, nyakéket, gyűrűt és a koronát. A zsűri elnökétől pedig az óvoda címerének bronzérmét kapta a következő intelmek kíséretében:
„Kövesd Szent Imre példáját! Légy szerény, becsületes és igazságos! S egy teljes napon át segédkezhetsz az egyházi óvoda kormányzásában, miután letetted a fogadalmat!”
Ezután következett a fogadalomtétel, majd kinyitották a kincsesládát, s a már megválasztott kiskirály szétosztotta a csokitallérokat a következő két legjobb versenyzőnek, majd minden kis ovisnak, és a jelenlévő felnőttnek is.
Ezen az igazi kis mesedélutánon nemcsak tudást és nemzeti, hitbéli ismereteket kaptak a kis emberkék, akik valamennyien élvezték a játékos vetélkedőt, de részt vettek a királyi lakomán is, a zsűri elnökétől pedig egy Balassi Bálint-éneket is meghallgattak.
Elgondolkodtató volt ez a délután a felnőtteknek is, hogy az értékteremtés nem a behozott – számunkra idegen kultúra átvételét jelenti.
Ezeknek a játékosan vetélkedő lurkóknak mindegyike tudta, és elmondta, hogy a „keresztény kultúra azt jelenti, hogy hiszünk Istenben.”
Forrás és kép: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
