Magyarország kétoldalú alapon továbbra is kész Ukrajna támogatására – erről írt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Facebook-oldalán pénteken.

Annalena Baerbock német külügyminiszter arra hívta fel ma „kedvesen” a figyelmünket, hogy ne hazardírozzunk az Ukrajnának szánt 18 milliárd eurós pénzügyi segély kapcsán – írta a magyar miniszter. „Nos, a külügyminiszter kolléga súlyosan félreérti a helyzetet: az újabb közös európai uniós hitelfelvétel elutasítása a részünkről nem taktikai, hanem elvi kérdés. Szerintünk ugyanis nem a közös európai eladósodás jelenti a közös európai jövőt. Az európai jövő nem a nagy adóssághegyek felé van” – fogalmazott Szijjártó Péter. Hozzáfűzte: „csak a teljes kép kedvéért (bár valószínűleg ez nem érdekli a külügyminiszter asszonyt): mi készen állunk Ukrajna támogatásának folytatására”. Pontosan úgy, ahogyan tettük eddig is: kétoldalú alapon – húzta alá a politikus.

2022plusz:

A német külügyminiszter vagy végtelenül buta, vagy – ez a valószínűbb – szándékosan hamisítja meg a tényeket. Úgy tesz, mintha az általuk (is) irányított brüsszeli gazemberek nem verték volna át hazánkat és lengyel testvéreinket is az előző kölcsönfelvétellel. Csak emlékeztetőül: az első közös uniós hitelfelvétel azért történt, hogy a covid miatt katasztrofális helyzetbe került gazdaságoknak (elsősorban a déli országoknak) mentőövet dobjunk. Magyarország akkor jelezte, hogy nincs szüksége hitelre, de szolidaritása jeleként végül igent mondott a hitelre.

A helyzet az, hogy akkor Ursula von der Leyen szinte térden állva könyörgött nekünk, ne ellenezzük az akciót, ennek fejében ígéretet tett arra, hogy hazánk akadálytalanul hozzájuthat a nekünk járó keretekhez. Lehet, hogy őnagysága komolyan is gondolta, de a mai napig tartó huzavona mégis azt bizonyítja, hogy hatalmasat hazudott. Mostanáig egyetlen fillért sem kaptunk abból, ami járna nekünk, kaptunk viszont támadásokat szakajtószám és kaptunk feltételeket – a feltétel nélküli kifizetésekhez.

Lehet, hogy az Európai Bizottsággal folyó tárgyalások végül eredményt hoznak, bár az aggasztó jelek nem erre mutatnak. Már elkezdték az újabb piszkálódást, ezúttal a magyar jogrendszerrel akadnak gondjaik. Aljasságuknál csak butaságuk hatalmasabb, ezt könnyű bizonyítani. Például azzal, hogy támadták a magyar vagyonnyilatkozati rendszert, majd mikor azt megváltoztattuk (átvettük az uniós szabályozást) rájöttek, hogy vissza a babaruhát, a magyar jobb volt, tehát csináljuk vissza. Persze lehet, hogy ez nem butaság, csak a „ha van sapka, az a baj, ha nincs, akkor az” játék primitívebb változata.

A megegyezéssel kapcsolatos kétségeinket Lengyelország esete csak megerősíti. Ők teljesítettek minden, Brüsszel által megfogalmazott változtatási igényt, meg is veregették a vállukat. Az addig diktatúrának beállított ország hirtelen jó demokráciává lett, csak éppen minek? A teljesítések ellenére sem kaptak egy büdös vasat sem. Kapnak ellenben bírságokat rogyásig, olyan dolgokért, amelyeket már a brüsszeli igények szerint megváltoztattak. Szép, mi?

Megnyugtatásul jó, ha tudjuk: pénzt ugyan nem kaptunk, de ha a hitel visszafizetéséről van szó, azzal nem maradhatunk el. Fizessünk a semmiért.

Ezek után jól tenné a német külügyér, ha kicsi lenne a szája, mint a hangyának. Már annak a gondolata is pofátlanság, hogy újabb közös adósságot akarnak a nyakunkba sózni. A hazardírozás az lenne, ha belemennénk a dologba.

Pontosabban nem is hazardírozás lenne, sokkal inkább öngyilkosság. Ukrajnának segítünk, de nem az életünk árán. Azt tegyék csak a németek akik még azt is lenyelték, hogy külügyminiszterüket nem érdekli a választói akarat. Úgy kell nekik, ki mit főzött, egye is meg!

Forrás: MTI

(Címképen: Annalena Baerbock  Kép: magyar-német intézet)