A posztkommunista, álliberális szakszervezetek felett eljárt az idő. A számukra sikeres rendszerváltás után, átmentett vagyonukat felélve, egyre jobban belegabalyodtak a kormányellenes, radikális ellenzéki pártok identitásukat összekuszáló hálójába. Vezetőségeik fejnehéz cselekvései híven tükrözik pártérdekeiket. Véletlennek nem mondható, hogy kínkeservesen szervezett utcai megmozdulásaik révén kiszorulnak a munkaadók által nyújtott keretek közül, ahol a szakmailag alátámasztott érvelés élvez elsőbbséget szemben az ellenzéki pártok által gerjesztett nyomásgyakorlással. Tisztelet a néhány kivételnek, akik az erkölcs szabályait, az objektív gazdasági viszonyokat figyelembe véve tagságuk érdekeit közvetítik.

Polgárságunk nagy többsége békességet akaró, családcentrikus civil, mélyen átérzi a rárótt örök szerepet, miszerint a legkisebb gazdasági közösségként felelősségteljes munkájával köteles támaszt jelenteni hazájának.

A munkavállalók mind olyan polgárok, akik sorsuk alakításában részt kívánnak venni, és ugyanakkor képviselni, védeni családjuk összetartó közösségét.

A civil társadalom négy évenkénti felelőssége az ország irányításának megválasztása. E döntés nyomán a törvények szerinti legitim kormány támogatása azzal az elvárással, hogy a kölcsönös gondoskodás minél erősebben érvényesülhessen. A gondoskodó kormány a munkahelyteremtés mellett, annak megőrzésében is elsődleges szereppel bír. Az elesettek támogatása úgyszintén feladata.

A munka világában a munkavállalók érdekképviseletét hagyományos módon az általuk választott szakszervezetek látják el. A rájuk bízott érdekképviselet manapság törést szenvedett. A globális hatalomra készülők ideológiája beszivárgott a szakszervezetek érdekvédelmi világába. A globalizmust támogató pártok térnyerését láthatjuk a mozgalomban. Sok esetben a munkaadók által egyoldalúan befolyásolt szakszervezeti vezetők megélhetésük érdekében a munkavállalók véleményeit háttérbe szorítják. A gazdaság szereplői között szakszervezeti köntösben a letűnt pártállam továbbélő parazitái beékelődhetnek az állam, az intézmények és a cégek közti viszonyba, megmérgezhetik a természetes közösségek életét, a tiszta és optimális munkaadók és munkavállalók közti viszonyt.

A munkahelyek családbarát kialakítása érezhetően meg kell, hogy jelenjen üzemi határaikon túl is. Például a munkaadók családcentrikus szolgáltatásának bővítésében sport, művelődés, oktatás, egészségügyi béren kívüli juttatások bevezetése terén. Fontos tehát a kiegészítő ösztönzés a munkavállalók és családjaik felé annak érdekében, hogy a munkaadók céljai mind eredményesebben megvalósuljanak.

A munkavállalók és munkaadók ágazati szakszervezeteinek képviselői a kormányzattal egyeztetve közösen alakíthatják, az ország gazdasági, pénzügyi lehetőségeinek számbavétele mellett, a gondoskodó állam felé közvetített elvárható intézkedéseket, javasolva az aktuális sorrendre.

Megvalósítási tanulmányok igazolhatják egy új szakszervezeti törvény kialakítását. Primátust kell adni a munkahelyi demokráciának és a helyben történő döntések elsőbbségének, amelyek átfogóan kifejezik a munkaadók és munkavállalók mindkét oldalról támogatott megegyezését.

A CÖF-CÖKA javasolja, hogy a kereskedelemben mintaként induljon egy gyakorlatban látható szervezés, amely a valóságos szakszervezeti munka alapját a munkavállalók sorskérdéseinek alakításában a szubszidiaritás elveit figyelembe véve teremti meg. A családközpontú gazdaság és a gondoskodó állam jelenléte automatikusan zárja ki a pártpolitikát a szakszervezeti munkából. Legyen világos, hogy a keresztény civilizáció és a nemzeti érdekek követése mindenkor elsőbbséget nyújt az állam gondoskodó felelős szerepének.

Az Európában működő számos keresztény-nemzeti-konzervatív szakszervezet a magyar szellemi honvédők javasolt álláspontját időszerűnek és követendőnek tartja. Itt az idő a szakszervezeti mozgalmak megújítására.

Csizmadia László
CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke