A katariak egy dologban egészen biztosan sikerrel jártak: hogy tudniillik számos regionális vezető kifejezetten azért jött el, hogy közelebbről is megnézze az eseményt — írja véleménycikkében Eyal Zisser professzor, a Tel-Aviv Egyetem Közel-Kelet történelem tanszékének vezetője az Israel Hayom hasábjain.
A Katarban vasárnap kezdődött labdarúgó-világbajnokság remek alkalmat nyújtott az emírség vezetői számára, hogy hatalmukat és gazdagságukat fitogtassák, ahogy az egy olyan országhoz illik, amely úgy érzi, hogy regionális hatalom kiváltságos státuszát élvezi.
Mindezek után a Katar által szervezett sokszínű maszkabál nem érte el végső célját, a „sportmosdatás” megtépázott hírnevét, és a versenybe ömlesztett hatalmas pénzösszegek ellenére kemény kritikák hullámai zúdultak az emírségre és uralkodóira, főként amiatt, ahogyan meggyőzték – pontosabban, és nem köntörfalazva, megvesztegették – a FIFA vezetését, hogy Katarban rendezzék meg ezt az illusztris sportversenyt.
Természetesen sokan erős kritikát fogalmaztak meg az emberi jogok katari megsértése és az ottani külföldi munkavállalók kizsákmányolása ellen is, akik a 3 milliós lakosság 77%-át teszik ki, és akiknek a vérén és verejtékükén épültek a labdarúgó-világbajnokságnak otthont adó lenyűgöző létesítmények.
De a katariaknak egy konkrét területen sikerült azonban győztes gólt lőniük. A régió számos vezetője kifejezetten azért érkezett oda, hogy részt vegyen a verseny nyitóünnepségén, és a pazar látványosság által első kézből is bepillantást nyerjen a regionális egység lenyűgöző jelenségébe. Úgy tűnik, hogy a regionális vezetők kissé kevésbé hajlanak arra, hogy könnyen megijedjenek az emberi jogok megsértésével vagy a korrupcióval kapcsolatos nemzetközi bírálatoktól.
Az első közülük Recep Tayyip Erdogan török elnök, Katar közeli szövetségese, aki még rendőröket és biztonsági egységeket is küldött oda, hogy segítsenek fenntartani a rendet a futballmérkőzések alatt.
Most persze itt az ideje, hogy ő is jöjjön, és learassa a hasznát annak, hogy ilyen szilárd támogatást és hűséget nyújtott a katariaknak.
Lehet, hogy a török labdarúgócsapat nem jutott be a döntőbe, de egy futballpályán készült fotó aranyat érhet Erdogan számára, aki jelenleg arra törekszik, hogy bebiztosítsa helyét a jövő év közepén esedékes elnökválasztáson.
Abdel Fattah al-Szíszi egyiptomi elnök is hasonló okokból döntött úgy, hogy részt vesz a tornán, és a megnyitó ünnepségen még kezet is fogott a török elnökkel – ez volt az első találkozó a két politikus között azóta, hogy al-Szíszi 2013 júliusában katonai puccsal átvette a hatalmat, amire Ankara erőteljes választ adott.
Abdullah II bin Al-Husszein jordániai király is láthatóan jelen volt a VIP-pódiumon, akárcsak Szaúd-Arábia trónörököse, Mohammed bin Szalmán.
Bár utóbbi elsősorban azért érkezett, hogy a szaúd-arábiai válogatottnak szurkoljon, jelenléte mégis legitimitást adott a katari emírségnek, amelyet a közelmúltig mind a szaúdiak, mind az egyiptomiak ellenségnek tekintettek.
Nehéz elképzelni, hogy ezek a rövid találkozók és kézfogások valóban jelentős változást hoznának a Törökország és Katar, vagy Kairó és Rijád közötti bonyolult kapcsolatokban, de a mai regionális valóság megköveteli, hogy az emberek megpróbáljanak megbocsátani és elfelejteni a múltat, és mindenekelőtt együttműködésre törekedjenek a holnap kihívásaival való megküzdés érdekében.
A dohai stadionban fújó változás szelét azonban Irán beárnyékolta – természetesen nem a versenyen részt vevő iráni labdarúgó-válogatott, hanem az iszlám állam vezetői és az iráni Forradalmi Gárda, akik sötét és fenyegető árnyékot vetettek az egész régióra.
A világbajnokság hamarosan feledésbe merül, de az iráni fenyegetés itt marad, és ezzel szemben a másik oldalon Erdogan, Al-Szíszi és bin-Szálmán is, akik több mint készek arra, hogy odalépjenek, és pózoljanak egy közös fotóhoz és kezet rázzanak.
Kiemelt kép: Twitter
